Lehet, hogy sekélyesen hangzik, de megint egy olyan könyvet olvastam el, amely iránti érdeklődésem gyökereit egy filmben kell keresni. Megnéztem a Hideg nyomont, ami eléggé felkavart, főleg a témája és a megoldás miatt, ami nem egyértelmű, bár tökéletesen érthető és elfogadható, de lehet róla sokat vitatkozni, beszélgetni, állást foglalni. Kiderült, hogy a történetet az a Dennis Lehane jegyzi, aki a Titokzatos folyót is írta. A fent említett filmben a főszerepet egy magánnyomozó páros játssza, s annak idején velük debütált Lehane. Azaz az első regénye, amely már magyarul is olvasható az Egy pohárral a háború előtt volt.
Patrick Kenzie és Angie Gennaro bostoni magánnyomozók, székhelyük az egyik alsó középosztály lakta fehér negyedhez köti őket, ahol anno együtt nőttek fel. Legújabb megbízójuk egy politikus triumvirátus, a feladat egyszerűnek tűnik, találjanak meg egy városházi takarítónőt, aki valószínűleg értékes dokumentumokkal a hóna alatt ismeretlen helyre távozott munkahelyéről. A nőt hamar megtalálják, viszont ahogy várható volt, azok a bizonyos dokumentumok nem jelentenek életbiztosítást senkinek, aki kapcsolatba kerül velük. Kenzie és Gennaro hamarosan egy bandaháború kellős közepén találja magát. Hiába vannak helyi ismereteik, semleges faji nézeteik, pszichopata barátaik, akik testőrként funkcionálnak, az életük egy fabatkát sem ér annak tükrében, amit tudnak. A két nyomozó megpróbál valahogy ellavírozni az egyre szövevényesebbé váló ügyben, felgöngyölíteni azt, s megúszni élve egy bandaháborút.
Igazságot szolgáltatnak? Ki tudja, mert megoldódik ugyan a maga a bűnügy, de valahogy mégse boldog mindenki: senki se tökéletesen elégedett, van aki kevesebbel ússza meg, van akin már nem lehet segíteni és a sebek egy életre megmaradnak testen és lelken egyaránt.
A narrátor szerepét Patrick látja el, akinek sose volt fenékig tejföl az élete, tűzoltó apját mindenki a Hősként tisztelte, de otthon egész másképp viselkedett családjával. Ráadásul szerelmes partnerébe az amúgy férjezett Angie-be, aki kitart erőszakos, feleségverő párja mellett és ezt mesélőnk elég nehezen viseli el. Szóval hiába vannak meg jól, egészítik ki és ugratják egymást a partnerek, közöttük is megvan az a feszültség, amire tényleg lehet egy sorozatot építeni.
Első könyvnek kiváló. Bár a felütés és az első száz oldal lendülete kicsit lankad a regény második felére, azért van, ami ébren tartja az embert. Lehane szereplői kedvelhetőek, mert hétköznapiak és nem mentesek kisebb-nagyobb hibáktól. A lerobbant, izzadtságszagú Boston, a kilátástalan életek, a szemét és a kisebb-nagyobb szélmalomharc, amit a hősök a korruplció, bűnözés, bandázás, drogok, gyerekmolesztálás, családon belüli erőszak stb. a sort lehetne folytatni, ellen vívnak, a sötét színek teszik hangulatában noir-ossá a regényt.
Részemről kíváncsian várom Kenzie/Gennaro páros újabb nyomozásait, amíg a 4. részben eljutnak a Hideg nyomon eltűnt kislányáig és a válságig.
