6, Bestseller, Ifjúsági, Könyvajánló, Könyvtárból, Magyarul, Női író, Olvastam 2016ban, Regény

Rainbow Rowell: Fangirl

Rainbow Rowell: FangirlMivel gyors és egész kellemes élmény volt alapjában az Eleanor és Park, amikor megláttam, hogy a második magyarul is megjelent regénye a szerzőnek bent van a könyvtárban, hazahoztam. Aztán most valahogy mégse ment olyan gyorsan az olvasás. Először is, a Fangirl nagyon vastag, úgyhogy nem volt kedvem ingázásokra magammal cipelni, így maradt az otthon este olvasom kategóriában*. Aztán meg a sok fanfiction betét miatt ment lassan az egész, mert azok meg hidegen hagytak, de mint megtudtam, mások is csak átlapozták, úgyhogy én is ezt tettem és így már hamarabb végére értem a a regénynek. Na de kezdjük az elején.

A történetről annyit, hogy van Cath az introvertált fanfiction gyáros lány, aki főiskolára kerül. Nemcsak hogy ki kell repülnie a családi fészekből, de még ikertestvérétől is, akivel eddig sülve főve együtt voltak és akihez ő nagyon ragaszkodott, külön válik tőle. Wren ugyanis más kollégiumba, más szobába kerül, új barátai lesznek és beleveti magát a főiskolai életbe (bulik, pasik, ivászat) . Cath utálja az új és ismeretlen helyzeteket, de legalább ott van a kreatív írás óra és van ideje folytatni sikeres fanfic sorozatát is. Aztán persze kitágul a világa, mert szobatársa és annak haverja nem hagyják és kimozdítják a laptopja elől.

Ismét egy ifjúsági regény, ami bár már főiskolások a szereplői azért mégis inkább a YA kategória, mert bár szó van benne mentális problémákról, érzelmi labilitásról és főiskolai bulikról, mindezzel simán szembenézhet egy 14-16 éves is. Rowell azért továbbra is jól ír, és aránylag kedveltem Cath-et meg a problémáit nekem csak a fanfiction résszel voltak gondjaim.

Először is, nem vagyok fanfiction olvasó. Persze annak idején én is írtam ma talán már annak számító történeteket kockás füzetbe és a fiókomnak, de én sose a már meglévő szereplőket használtam eredeti nevükön, hanem hozzájuk csak hasonlókkal dolgoztam (specialitásom volt az Ellen Ripley és Leia Organa mix egy kis Sorsha ízesítéssel  Vavyan Fable stílusban :). S már ezeket se éreztem eredeti ötleteknek, ezért maradtak rejtve mindenki előtt (na jó 1-2 barátnőt leszámítva) és ma már csak anekdotázni szoktam róluk, mert úgy meg már vicces. S mivel nem volt saját hangom, a fikció írást abba is hagytam egy idő után. Ráadásul mindig is jobban kedveltem a kerek, lezárt történeteket és maximum az eredeti szerző tollából fogadtam el a folytatásokat. Úgyhogy amióta tudomásom van az interneten meglévő fanficekről, azóta nem olvasom őket. Persze azért tudok róluk, mert ha máshonnan nem is, az ember hallott már a sok Harry Potter fanficről illetve arról, hogy a Szüker 50 árnyélete árnyalata Alkonyat fanficből indult és akkoriban volt is erről nagy hűha hogy akkor most E.L. James plagizált-e vagy sem. Amúgy ez az egyik kérdés Cath életében is, hogy ő most plagizál, ha kedvenc hőseiről szóló történeteket ad le kreatív írás órán, vagy sem? Muszáj-e neki megtalálni a saját hangját és történeteit, vagy lehet belőle úgy is író, hogy már meglévő, netán szerzői jogi védelem alatt álló karakterekkel dolgozik? Egyébként ezért olyan unalmas amúgy a fanfic rész. Mert gondolom szerzői jogi dolgok miatt nem használhatott Rowell ismertebb karaktereket, de azért egyértelművé kellett tenni, hogy kinek a teremtményeiről van szó (igen, Rád nézek, J.K. Rowling), így viszont igazából az olvasó nem mozog ismerősként a Simon Snow univerzumban. Rowell csak sejteti az eredeti, nagy sikerű regény és filmsorozat fő motívumait, amelynek milliós rajongótábora van, amiről Cath írja a maga történeteit, de mivel erről nekünk zéró a háttérinfónk, számomra teljesen érdektelen volt, hogy ki is Simon meg mi van vele és Baz-zal, ki a mágus, ki a vámpír, ki hal meg, ki kibe szerelmes stb. Egyáltalán semmi se motivált arra, hogy a hosszú fanfic részeket elolvassam. Még szerencse, hogy ezek nyomtatásban tök jól elkülönültek 🙂

Valószínűleg úgy, hogy a fanfic vonal totál hidegen hagyott, elég lecsupaszítottra sikerült számomra a regény: Cath történetéhez hasonlót már olvastunk sokat, igaz eleinte sokkolt Wren hozzáállása a testvéréhez, de az mondjuk tetszett, hogy vannak dolgok, amik nem oldódnak meg egy pillanat alatt (bár a magyarázat még mindig eléggé gyors és elnagyolt volt). Amúgy a fordítás egy katasztrófa, ugyanis nagyon nem sikerült a mai modern, élő angol nyelv magyarítása. Helyette benne maradtak feleslegesen olyan angol kifejezések és kötőszavak, amelyeknek igazában a kurrens ifjúsági nyelvben van megfelelője. S ez engem roppant idegesített.

Szóval a Fangirl egy szórakoztató fejlődésregény új helyzetekről, kezdetekről és önismeretről. Olvastunk már ilyet, jobbat is, rosszabbat is, ez egy erős közepes.

 

*Az elmúlt kb. fél évben rászoktam arra, hogy egyszerre 3 könyvet olvasok. Egyet viszek magammal, ez többnyire könnyű vagy e-readeren olvasandó, azaz belefér a táskámba. Egyet hangos könyvben gyűrök, mikor éppen nem podcastokat vagy legújabban Hamiltont hallgatok. Egyet pedig otthon forgatok, főleg esténként meg hétvégente.

 

Eredeti cím: Eleanor & Park
Fordította: Sóvágó Katalin
Kiadó: Scolar
Megjelenés: 2015 (2013)
Terjedelem: 448 p.
ISBN: 9789632445847
Honnan: Könyvtárból

 

rating-6

3 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *