Tina Feyt először talán a Bajos csajokban láttam, de akkor még nem igazán figyeltem oda rá, bár megjegyeztem, hogy jó volt a szerepe. Azt például, hogy magát a forgatókönyvet is ő írta, csak most tudtam meg. Pár éve láttam először a 30 Rock első 6 részét, miután Alec Baldwin itt-ott hivatkozott arra, hogy a karrierjét […]
Tina Fey: Bossypants Read Post »
Az Ad Astra kiadó első körből ajánlott könyvei közül a Zoo City volt az, ami igazán a tatalmával hívta fel magára a figyelmet. Főleg miután azt is hozzábiggyesztették a leíráshoz, hogy ez egy UF (Urban Fantasy), s manapság ebben a műfajban nehéz olyat találni, amiben nincsenek mágikus lények, s nincs túlságosan is alternatív jelenbe helyezve
Lauren Beukes: Zoo City Read Post »
Nem vagyok valami kalandvágyó, ha fiatal magyar írókról van szó, főleg akkor nem, ha azok az éppen aktuális divathullámot akarják meglovagolni. Fenntartással kezelem az ilyesmit, inkább várok mások véleményére mielőtt egyáltalán megfontolom, hogy talán várólistára veszem az adott művet. Most azért kicsit más történt, mert bár az elmúlt pár évben a Könyvmolyképző Kiadó jó pár
Benina: Megsebzett szabadság Read Post »
Amikor elolvastam a fülszövegét a regénynek a NetGalley-n azonnal tudtam, hogy ez nekem való lesz. De azt hiszem minden magyar olvasó nevében beszélek, hogy különös bizsergést érez az ember, amikor azt látja, hogy egy könyv arról az országról szól, ahol él. Főleg ha valaki külföldi ír róla, mert az ember kíváncsi mások véleményére. Velem bizony
Emylia Hall: The Book of Summers Read Post »
Ez a Janikovszky könyv is az Aranyesővel együtt került ismét a kezembe. Nem is emlékszem, hogy annak idején miért is nem ez volt a kedvencem, s szerettem jobban a másikat. Sokkal kevesebb mindenre emlékeztem ebből, mint Buriánék sztorijából. Mondjuk az elejét végigmosolyogtam, mert a “Helga? Milyen Helga?” értetlenkedés azért nagyon ütős volt, s az még
Janikovszky Éva: Szalmaláng Read Post »
Vannak olyan könyvek, amik sose kerülnének a kezembe, talán nem is hallanék róluk, elsuhanna a radarom felett, ha éppen nem ajánlaná valaki olyan, akinek az ízlésében megbízom. S még az is sokat segít, ha ez a valaki jól ír a könyvről. Az egyik kedvenc külföldi blogom két szerzőjének könyvajánlóiban eddig még nem nagyon csalódtam. Ana
Elizabeth Wein: Code Name: Verity Read Post »
Az az igazság, hogy nekem bejött Mercy Thompson története tavaly, (jó kis világ, kedvelhető főszereplő, kicsit száraz stílus, ugyan kevés volt az akció, de a romantika is) úgyhogy vártam a folytatást. Amit ugyan eredetileg még tavaly őszre ígértek, de aztán késett és csak most áprilisban jelent meg. De kivártam. Mercy az a lány, aki autószerelő
Patricia Briggs: A vér kötelez Read Post »
Kristan Higginsről már nagyon sok jót hallottam, hogy kiváló modern románcokat ír, de eddig még valahogy nem olvastam tőle semmit. Aztán a netgalley-n megláttam a regényét és jelentkeztem rá. S bizony, nem bántam meg, mert azt kaptam, amire számítottam: kikapcsolódás, romantika, könnyed olvasmány. Parker Welles eddigi élete egészen jól alakult, sose volt pénzügyi gondja, még
Kristan Higgins: Somebody to Love Read Post »
Amikor tavaly néhány külföldi blogon írtak a Deathless-ről mindenki azonnal kiemelte, hogy az írónője, Catherynne M. Valente minden könyvét várják, mert annyira csodás a prózája, szabadon kezeli a különböző megszokott fantasy elemeket, s belőlük valami különlegeset teremt. Persze, hogy azonnal érdeklődni kezdtem, utána olvasgattam és amikor már az SFmagon is ismertették a regényt, erősen fontolgattam,
Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan Read Post »
Az úgy volt, hogy Izolda kérdezte nem tudná-e neki valaki kölcsönadni az Aranyesőt meg a Szalmlalángot én meg szóltam, hogy nekem megvan mind a kettő, az első kiadások, s épp hazautazom, elhozom a szüleimtől. Aztán eszembe jutott, hogy augusztusig még ott van a Janikovszky Éva kihívás is, amire a Molyon jelentkeztem, szóval én is kiolvashatnám. Az Aranyeső
Janikovszky Éva: Aranyeső Read Post »
A Velveteen Rabbit címmel már rengeteg helyen találkoztam, a mesekönyv benne van rendesen az angolszász köztudatban, lévén klasszikus, eredetileg 1922-ben megjelent történet, amin generációk nőttek fel. De magyarul eddig még nem jelent meg. Úgyhogy amikor megláttam, hogy kiadják, rögtön tudtam, ezt a könyvet megveszem a gyerekeknek. Mondtam már, hogy szeretek erre hivatkozva is könyveket vásárolni?
Margery Williams: A bársony nyuszi avagy a játékok életre kelnek Read Post »
Ennek a regénynek a címlapja, ha az ember jobban megnézi, kicsit más, mint a szokásos történelmi romantikus regényeké. A tetkó eléggé elárulja, hogy itt valami különlegessel lesz dolgunk. Ráadásul úgy hirdették a sztorit, hogy a Terminátort keresztezik a My Fair Lady-vel, szóval naná, hogy érdekelt egy így beharangozott paranormális regény. A főhősnőnk, Joan, a regény
Isabel Cooper: No Proper Lady Read Post »
Elnézegetve az elmaradásaimat vettem észre, hogy még tavalyról lógók két könyvvel, az egyiket ráadásul Várólistára olvastam el, azért maradt ki, mert az év végi hajrában került rá sor, amikor amúgy is annyira le voltam maradva mindennel, hogy egyszerűen nem írtam meg egy csomó postot. Mint például a Szabó Magda könyvről. Pár éve fedeztem fel őt
Szabó Magda: Für Elise Read Post »
Jane Jamesonnak igencsak rossz napja van: kirúgják az állásából, úgyhogy elmegy leinni magát, hazafelé lerobban a kocsija, majd a sötétben az erdőben bóklászva nemcsak csetlik-botlik, de még szarvasnak is nézik és lelövik. Hogy aztán 3 nap múlva vámpírként térjen magához. S nem is tudja elsőre eldönteni, hogy most pokoli nagy szerencséje volt, vagy éppen nem.
Molly Harper: Nice Girls Don’t Have Fangs Read Post »
Jane Austent meg a regényeit már annyian feldolgozták, újraírták szinte adott volt a kérdés, vajon a Brontë nővéreket miért nem? Dehogynem, velük is próbálkoznak kisebb-nagyobb sikerekkel. Elég csak a klasszikus Manderley-ház asszonyára gondolni, ami egyfajta Jane Eyre újraértelmezés volt, vagy éppen az Itt a földön, amelyben Alice Hoffmann meg az Üvöltő szelekből vett át motívumokat.
April Lindner: Jane Read Post »
Mi lenne, ha kiderülne, hogy a Grimm fivérek nem csak a meséket gyűjtötték anno össze, hanem a tárgyakat is amik szerepelnek bennük. S ezeket ma is őrzik valahol. Na Polly Shulman erre az ötletre alapozta a történetét, amire már tavaly felfigyeltem, s egyike volt azon köteteknek, amiket úgy gondoltam, mindenképp elolvasok. Így aztán várni szoktam,
Polly Shulman: The Grimm Legacy Read Post »
A tavalyi év nagy felfedezettje volt számomra Jennifer Estep, akitől három és fél könyvet is elolvastam és mindegyiken jól szórakoztam. Volt bérgyilkosos, szuperhősös és YA. A fél az egy novella volt, a Mítosz Akadémia bevezető sztorija, de arról nem írtam, mert nem volt olyan hosszú, hogy külön posztot érdemelt volna. Na de a Touch of
Jennifer Estep: Kiss of Frost Read Post »
Nem is igazán tudtam, hogy mire számítsak a regénnyel kapcsolatban. Pedig elolvastam a fülszöveget, ugyanis én még olyan régimódi vagyok, hogy fülszöveg alapján is döntök, vajon az adott kötet érdekel-e engem egyáltalán, vagy sem. Tudom, ez ma már nem szokás, de nyugodtan fogjátok a koromra. Na szóval a Firelight tartalma és külseje alapján valami steampunkot
Kristen Callihan: Firelight Read Post »
Igen, még vannak tavalyi elmaradásaim is, de mostanában valahogy az írás is lassabban megy, nem csak az olvasás. Pedig ez a könyv, igazán jobbat érdemelt volna, mint hogy húzzam halasszam. Persze azok közé tartozik, amikről véletlenül hallottam pár éve, felírtam magamnak a kis noteszembe, amiből keresgélni szoktam, ha pl. beállítottam a Red Bus-ba és egyszer
Lauren Willig: The Secret History of the Pink Carnation Read Post »
Akárhogy is számolom, a 80-as években túl sok női példaképet nem találtam a mozikban, s ezért nem feltétlenül okolom a vasfüggönyt, de azért akadt pár hősnő, akikre még mai szemmel is fel lehet nézni: Leia Organa, Ellen Ripley, Marion Ravenwood, Sarah Connor. Úgyhogy azóta is kb. minden azokkal a nőkkel kapcsolatban, akik megtestesítették ezeket az
Carrie Fisher: Shockaholic Read Post »