Ann Aguirre: Menedék – Enclave

Annyi könyv van, ami azok után, hogy jókat olvasok róluk valami külföldi oldalon azonnal megy fel a kívánságlistámra, hogy képtelenség lenne a végére érni. Mivel hörcsög módján csak gyűjtögetem az infókat, ráadásul ha valami sorozat, akkor szeretem megvárni, mire kerek egész lesz, s csak utána döntök róla, többnyire a manapság egész gyors populáris könyvkiadás közben utolér és az angolul listámon szereplő könyvek kijönnek magyarul, s akkor már nem kell törni magam a nyelvi kérdéssel. Ugyanis sci-fi, fantasy, horror esetében gyáva vagyok és nehezen szánom rá magam az angolul olvasásra. De mostanában erre nincs is szükségem, hiszen novemberben a Feed mellett ennek a könyvnek a megjelenési hírének örültem, s pár héttel később már a boltokban is volt magyarul a regény.

Pikk a föld alatt él 16 éve, egy olyan enklávéban, ahol az átlagéletkor 25 év, de már 20 felett mindenki matuzsálemnek néz is és hálát ad minden napnak. A lány vadász, frissen léphetett a felnőttek közé és rögtön kikapja a legtitokzatosabb partnert Fakó személyében, akinek múltjáról sokat susognak, főleg azzal kapcsolatban, hogy ő állítólag a felszínről jött. Ahova az emberek félnek kimenni, mert úgy tanulták, pusztító ott a klíma, s annál már a föld alatti alagutakban rejtőző Korcsok is jobbak, mert azokat csak a gyomruk hajtja és meg lehet ölni őket. Pikk nagyon jó a munkájában, s Fakó mellett sokat tud tanulni, s hirtelen azt veszi észre, hogy gondolkodni kezd és megkérdőjelezi, mennyire jó mégis az az élet, ami nekik itt az enklávéban jár? Biztos, hogy minden úgy jó, ahogy azt az öregek mondják? A lány egyre több olyan dolgot tapasztal, ami alapvetően rengeti meg a hitét a szabályrendszerekben, amik szerint élt, s előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor azért, mert kinyílt a szeme, mert vannak ötletei és tud kombinálni, száműzik. S a kaland csak ekkor kezdődik.

Kemény, de olvasmányos regény a Menedék, ami persze egy trilógia első része, de nagyon okosan van felépítve. A végén a hősök eljutnak valahova, ám útközben annyi kérdés merült fel bennük és az olvasókban, hogy az még bőven kiteszi a két folytatást. Ugye az szokott a kifogásom lenni a modern ifjúsági regényekkel szemben, hogy a fiatalok túlságosan felnőttes szerepeket kapnak és ettől hiteltelenné válnak. Na ezt itt Aguirre nagyon frappánsan intézte el, hiszen ha az ember csak 25 évet jósol magának, akkor 16 évesen már igazi felnőtt, felnőtt munkával, feladatokkal, gondokkal, úgyhogy ami és akikkel történik az egyáltalán nem tűnik túlzásnak. Pikk belevaló lány, aki jól harcol, küzdeni azt nagyon tud, nem adja fel könnyen és megtanul nem csak az eszével, de a szívével is gondolkodni, pedig mindkettőt próbálják kinevelni belőlük az enklávéban.

Elég depressziós világa van az embereknek a föld alatt, sötétben, csak húson és konzerveken élve, s a környező folyosókat járja az őrségük, apró rágcsálókra vadásznak és persze harcolnak a Korcsokkal, akik amolyan zombik, csak gyorsabban mozognak és nem bomlanak látványosan. Valószínűleg majd kiderül, hogy is jöttek létre, s mi lesz a szerepük a trilógiában. Mert ez a nyitókötet csak jól megmutatja milyen menekülési útvonalakat választottak az emberek valami hatalmas katasztrófát követően, a konkrétumok még nincsenek meg, csak információmorzsák. Az is kétséges, még a végével is, hogy van-e valami ami azt mutatja, van jövője az emberiségnek? Nem éreztem teljesen megnyugtatónak és pozitívnak Aguirre világképét. Talán éppen ez benne a vonzó, hogy nem csak felvázol egy lehetséges szinte horrorba hajló víziót a jövőről (ahová nem süt be a nap), s azt csupán díszletnek használja egy tökös csaj nekiindul és szerelmes lesz sztorihoz*,  hanem végig fontos a környezet, a történelem, a múlt és hogy ki hogyan alkalmazkodott hozzá. Ráadásul nagyon ügyesen fokozza a feszültséget, végig kétségben tartja az olvasót, arról hogy van-e remény? S bár a szereplőket a körülményeik alakítják, ők se csak bábukként masíroznak fel és alá. Van jellemfejlődés és persze rengeteg kaland, akció.

Lebilincselően izgalmas történet, feszes tempót diktál, s a végén van ugyan egy nyugvópont, de érezhető, hogy minden csak átmeneti. Pikkre még komoly harcok várnak.

Eredeti cím: Enclave
Sorozat: Razorland #1
Fordító: Benes Attila
Kiadó: Fumax
Megjelenés: 2012 (2011)
Terjedelem: 280 p.
ISBN: 9789639861473
Honnan: Kiadói, recenziós példány

*Nem is értem nagyon a RITA díjat, ami ugye az Amerikai Romantikus Írók Szövetségének az elismerése, mert hogy itt nem a szerelem van a központban, az biztos. Sőt még azt se mondhatnám, hogy van benne “erős romantikus szál”, mert nagyon halvány ami itt-ott felcsillan.