Margaret Atwood a reneszánszát éli itthon is, s azt kell mondani, hogy éppen ideje volt. Hogy ehhez ma már más médiumnak is közbe kellett lépnie, egyáltalán nem bánom, függetlenül attól, hogy még nem néztem meg A szolgálólány meséjét és az Alias Gracet sem, amelyekből ugye idén mutattak be kritikai elismeréseket aratott sorozatokat. Amúgy szerintem teljesen […]
Margaret Atwood: Alias Grace Read Post »
Nagyon szeretem az igényes kiadású gyermekmeséket és különösen örülök, hogy mostanában a Kolibri Kiadó például olyan formában jelenteti meg őket, amilyeneként az angolszász piacon is adják: kemény kötésben, védőborítóval. Az angolokat csak azért nem szoktam megvenni, mert igazán nem én vagyok a célközönség ugye, s miután elolvastam a családból más nem élvezhetné őket. Bezzeg így
Tom Fletcher: Christmasaurus Read Post »
Akármennyire is döcögősnek éreztem közel két éve a Kate Daniels sorozat indítását, igazából érdeklődve vártam a folytatást. A hibákat betudtam annak, hogy sorozatindításról volt szó, viszont mindenképpen izgalmas volt a világ felépítése és a főszereplő alakja ahhoz, hogy a könyv a radaron maradjon. Mivel urban fantasyt jobban szeretek magyarul olvasni és a fordítókra bízni a
Ilona Andrews: Perzselő mágia Read Post »
Azt hiszem, az idei év könyves toplistáján két helyet máris lefoglalt nálam V.E. Schwab. S most befejezve a trilógia középső részét, nagyon messzinek találom azt a 2018 tavaszt, amikor majd kijön a harmadik, záró kötet. Ráadásul én bízom Schwab-ban, hogy tényleg 3 könyvet írt és nem fog rétestésztát csinálni a dologból. Mert ha már a
V.E. Schwab: Gyülekező árnyak Read Post »
Vannak olyan könyvek, amelyeknek az ajánlójából tudom, még ha nem is hallottam róla semmit, tényleg csak a fülszöveggel ismerkedek meg, hogy ez nekem tetszeni fog. S mostanában egyre ritkábban fogok ilyen alkalmakkor mellé. Megérzés, az évek, meg a rutin persze 🙂 Pontosan ez történt Ali Benjamin regényével is. Szeretem a líraian megírt felnőtté válásról szóló
Ali Benjamin: Suzy és a medúzák Read Post »
Egyszer régen, nagyon régen még amikor próbálkoztam fordítgatni, segítettem egy szektás könyv magyarításába, s mivel eléggé szenzációhahász kötet volt, sikerült megismerkednem nem csak a Szientológia Egyházával, de Charles Manson szektájával is. Persze ott csak nagy vonalakban volt szó magáról a hitről például, mert inkább az alapítás körülményeivel, L. Ron Hubbard életével, botrányaival és az egyházat
Leah Remini: A bajkeverő Read Post »
Tegye fel a kezét, aki sok ausztrál krimit olvasott. Egyáltalán, tudjuk milyen krimik vannak Ausztráliában? Van ott gyilkosság vagy csak hagyják, hogy a rengeteg vadállat meg természeti csapda kitermelje a hullákat? Na jó persze ezek csak költői és hasra ütős kérdések, mert igen, hallottam már én is Miss Phryne Fisherről viszont anno amikor valami nagy
Jane Harper: Aszály Read Post »
Ahhoz képest, hogy mennyit rajongtam és mennyire vártam a Jellicoe Road magyar megjelenését (még borítót is lepleztem a hype érdekében, pedig azt ritkán szoktam de itt most még a külső miatt is tökre megérte), igazából sok mindent nem tudtam a regényről. Csak azt, hogy ausztrál és az onnan származó ifjúsági regényekkel és írókkal eddig nagy
Melina Marchetta: Jellicoe Road Read Post »
Mona Awad regényének magyar kiadása szerintem nagyon vegyes jeleket adott le, mind a promóciója során, mind a megjelenés után. Első ránézésére és a cím is ezt sugallja, valamiféle chick-litnek gondolná az ember, s ennek a nagy homálynak az eloszlatásán nem nagyon segít a fülszöveg sem. Sőt, talán tovább bonyolítja a dolgokat és még az is
Mona Awad: Antilányregény Read Post »
Tavaly újra felfedeztem, hogy a történelmi romantikusok mennyire kikapcsolók és szórakoztatók tudnak lenni, ráadásul még gyorsan is olvashatók, sőt van belőlük egy csomó az otthoni polcomon. Úgyhogy amikor kicsit el voltam maradva az éves tervtől a Goodreads-en bátran válogattam belőlük, vásároltam, olvasgattam újabbakat is és még a Várólista csökkentésembe is jól belevettem őket, mert gyorssegélyként
Tessa Dare történelmi romantikái Read Post »
Roald Dahlban az a zseniális, hogy látszólag egyszerű mesékben, történekeben tud tölteni egy csomó okos dolgot és mindezt úgy adagolja a gyerekeknek, hogy egyrészt kiszolgálja őket, megkapják a vicceset, a félelmeteset de ugyanakkor van benne tanulság és megnyugtatás is. S ebben igazán nem különbözik a korábban olvasott regényeitől a Boszorkányok sem. Ami már korábban megjelent
Roald Dahl: Boszorkányok Read Post »
Annyira tetszett pár hete Lucy Parker előző regénye, az Act Like It, hogy elkértem a folytatást és megkaptam a Kiadótól a Netgalley-n, s megint csak egy hétvége kellett, hogy belefeledkezhessek és átadhassam magam az okos, színfalak mögött játszódó románcnak amelynek most egy színésznő és egy veterán rendező kapcsolata adja a gerincét. Lily Lamprey tudja, mi
Lucy Parker: Pretty Face Read Post »
Annak idején, amikor kinőttem már a mesékből de azért még legszívesebben olvastam volna hasonlókat, nagy örömmel fedeztem fel a mítoszok és legendák világát. Szerencsére otthon kéznél volt az összes klasszikus könyv Trencsényi-Waldapfel Imre Mitológiájától kezdve az Indiai Regék és mondákon át a Régi magyar mondákig. A görögök után a kedvencem persze a Germán Kelta regék
Neil Gaiman: Északi mitológia Read Post »
A hétvégémet bearanyozta ez a kis történet, annyira élveztem szinte minden sorát, hogy tényleg alig tettem le a kezemből és két nap alatt, miközben fél kézzel a családot ápoltam és ügyeltem, kiolvastam. Mert hát van itt minden, amit meg lehet jól és rosszul is csinálni: londoni színpadi színészek, megjátszott kapcsolat, amiből aztán valami igazi kerekedik
Lucy Parker: Act Like It Read Post »
Van amikor az ember anélkül vág bele a könyvek olvasásába, hogy bármi különöset is tudna róla és hagyja magát sodorni, aztán ez elvezet valami jó élményhez, vagy éppen csalódáshoz. Az Ava Lavender különös és szépséges bánatáról csak annyit tudtam, hogy csodaszép a borítója és feltételeztem, hogy mágikus-realisztikus regény lesz. Az egyetlen ami csak később derült
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata Read Post »
Elena Ferrante regényéhez két úton jutottam el. Először is, még annak idején, a könyves blogolás ősidejében ő volt az a szerző, aki híres volt a falhozvágós könyveiről, amelyeket sokan olvastunk és írtunk róluk. Részemről én az Amikor elhagytak című regényét vittem el egy körre és bár nagyon magába szippantott a történet és a stílus ugyanakkor
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm Read Post »
Az úgy volt, hogy annak idején nagy kíváncsisággal vágtam bele Atticus O’Sullivan a vasdruida kalandjainak olvasásába. Az első rész után kicsit várni kellett a másodikra, meg a harmadikra, amiket végül könyvtárból vettem ki és tavaly meg tavalyelőtt nyáron olvastam, post meg nem készült róluk, s úgy tűnt, hogy nem is fog folytatódni a sorozat, de
Kevin Hearne: Tricked – Átverve Read Post »
Annyira magával ragadott a Some Girls Are, hogy úgy éreztem, azonnal kell még olvasni valamit Summerstől. S mi sem jobb, mint a legutóbbi regénye, ami tavaly jelent meg, szintén Várólista csökkentéses és ugyancsak nagy volt körülötte anno a felhajtás. Ugyanis alapból arról szól a regény, hogy mennyire elhallgattatjuk a lányokat, mintha nekik nem lenne mondanivalójuk
Courtney Summers: All the Rage Read Post »
Courtney Summers nevével tavaly ismerkedtem meg és nagyon kedveltem a zombis regényét, az Éles helyzetet, annyira hogy körbenéztem és találtam még tulajdonomban 2 regnyét, azokat azonnal felvettem a Várólista csökkentéses terveim közé. Ezek közül először a korábbi regénye, A Some Girls Are került sorra. A regény tavaly sokat szerepelt a Book Riot oldalon, ugyanis egy
Courtney Summers: Some Girls Are Read Post »
A Dumplin az a könyv volt, amiről tavaly óta rengeteg jót hallottam, s alig vártam, hogy magam is meggyőződjem róla, mennyire állja meg a helyét mint egy olyan ifjúsági regény, ami a pozitív testképről szól. S most a Maxim kiadó elhozza magyarul is Willowdean inspiráló történetét. A legújabb blogturné keretein belül túl azon, hogy egy
Julie Murphy: Dumplin’ – Így kerek az élet Read Post »