Annyira tetszett pár hete Lucy Parker előző regénye, az Act Like It, hogy elkértem a folytatást és megkaptam a Kiadótól a Netgalley-n, s megint csak egy hétvége kellett, hogy belefeledkezhessek és átadhassam magam az okos, színfalak mögött játszódó románcnak amelynek most egy színésznő és egy veterán rendező kapcsolata adja a gerincét.

Lily Lamprey tudja, mi a beskatulyázás. Évek óta az egyik legnépszerűbb szappanoperában játssza a bővérű intrikust, s elvárják tőle, hogy a hétköznapi életében is így viselkedjen. Ráadásul már eleve a származása is hagy kívánni valót maga után, hiszen híres énekesnő anyja szereposztó díványokkal segítette a saját karrierjét és nem átallott egy nős üzletembertől (akinek a felesége meddő), teherbe esni. Lily nagyon reméli, hogy sikerül betörnie a West Endre, méghozzá egy nagyon  is prominens produkció kisebb szerepére vetett szemet, mert tudja, ha sikerül Luc Savage keze alatt dolgoznia, akkor végre megmutathatja a világnak, hogy mit tud. A rendező-producer persze nincs teljesen meggyőzve arról, hogy a Hélium Barbie (Lily hangja csak erősíti a Marilyn Monroe sztereotípiát), aki a tévében bármire mozdul, ami nadrágot hord pont megfelelő I. Erzsébet lenne, de hagyja magát rábeszélni legalább egy meghallgatásra. Luc fegyelmezett és jó szemű szakember, s meglátja a lányban a lehetőséget és azt is megszervezi, hogyan tudják áthidalni a hang-problémákat, úgyhogy minden jó úton halad, hogy a színdarab, a felújított színház épület és a tévésztár kiváló bemutatkozót mutasson.

Csakhogy a pletykalapok az első pillanatról rávetik magukat a fura karrier lépésre mind Lily, mind Luc szemszögéből teljesen karakteridegennek tűnik az egész: sikeres tévés színésznő inkább a színpadra vágyik, a megfontolt rendező pedig alkalmaz egy kezdőt, aki eddig azt tudta csak bizonyítani, hogy kiváló a dekoltázsa? Ráadásul a főszereplőink között első találkozásuktól kezdve pattognak a szikrák, annyira, hogy bárki aki látja őket együtt, azonnal észreveszi. De mind Lily, mind Luc küzd a dolog ellen, mert ez aztán teljesen amatőr lépés lenne, hisz eddig mindegyikük elkerülte a szereposztó dívány kifejezés megjelenését az életrajzában.
Szóval egy színdarabról és egy bontakozó kapcsolatról szól a regény, s már megint a West Enden járunk és egyszerűen nekem nagyon bejön ez a világ, ráadásul az előző könyvhöz képest itt most egy darab színpadra állítása körül bonyolódnak a történetek, szóval a háttér eleve magával ragadó, már megint kicsit többet lehet megtudni erről a környezetről és arról, hogy kik miképp dolgoznak benne. A két főszereplő megint azzal tűnik ki, hogy felnőtt okos, értelmes emberek, de a magánéletük hagy némi kívánnivalót maga után. Luc rendezett családból származik, de munkamániás és bár éppen véget ért egy gosszű kapcsolata, amire a pletykasajtó nagyon rá akar szállni, őt ez annyira nem viselte meg, mint ahogy azt egy bizonyos zugújságíró, személyes érintettség miatt szeretné elhitetni a közönséggel. Egyáltalán van aki Savage-t nagyon a földbe akarja döngölni. S erre kiváló lehetőségnek tűnik, hogy Lily-re is rászálljanak, akinek megvannak a maga gondjai az elfogadással és a bizalommal, hiszen zaklatott családi kapcsolatai nagyon is azt erősítették meg benne, hogy legjobb ha óvatos, s nem számít emberekre és ígéretekre, csak saját magára. Ráadásul azzal, hogy fejest ugrik egy viszonyba a rendezőjével, teljesen aláássa a saját terveit, hiszen ő csak komoly színésznő akar lenni, de ha így indítja a színpadi karrierjét, akkor senki se mossa le róla, hogy csak a külsejével érvényesül.

Lucy Parker megint olyan karaktereket adott, akik egyrészt nagyon biztosak saját magukban, tehetségükben és munkájukban, a bizonytalanság nem a munkájukból fakad, csak annyira, amennyire bárki igyekszik a karrierjét előbbre mozdítani és olyan dolgokkal foglalkozni amit szeret és amiben kimondottan jó. Szóval az érzelmi konfliktus ami élteti a történetet és az is a legjobb fajtából kerül ki, mert eléggé valóságos és nem az a típus amit meg lehetne oldani egy jó kis beszélgetéssel. A karakterek hitelesek és viselkedésük nem életidegen: Luc hamar elfogadja tényként, hogy akkor ő most beleszeretett egy nála egy évtizeddel fiatalabb de roppant tehetséges nőbe, s hajlandó megvárni, amíg Lily is kellőképpen elfogadó lesz vele szemben. De a lány az aki nehezebb helyzetben van, egyrészt a karrierje miatt, másrészt meg mert Savage-ről mindenki úgy gondolja, hogy számára a színház, a munka az első és Lily eddig már épp elégszer volt második családja és barátai életében ahhoz, hogy pont attól ne akarja ezt, akibe szerelembe tudna esni.
Szóval a románc hihető, a szereplők valóságosan vannak megrajzolva, még a mellékszereplők is szinte az utolsó rövid pillanatra feltűnő öltöztetőnőig emlékezetesek és ott vannak a pörgős párbeszédek a karakterek közötti valós interakciók, amelyek segítségével egyáltalán semmi se tűnik mesterkéltnek. S ennél többet mit is lehetne kívánni egy jó kis kortárs romantikus regénytől?
Lucy Parker tehát előlépett azon szerzők közé, akiknek figyelni fogom a műveit és izgatottan várom, hogy vajon legközelebb a londoni színházi világ mely sarkát fogja megmutatni.

 

Kiadó: Carina Press
Megjelenés: 2017 február 20
Terjedelem: 222 p.
ISBN: 9781488020131
Honnan: Netgalley, recenziós e-book

4.5 Stars
Oszd meg!