Mona Awad regényének magyar kiadása szerintem nagyon vegyes jeleket adott le, mind a promóciója során, mind a megjelenés után. Első ránézésére és a cím is ezt sugallja, valamiféle chick-litnek gondolná az ember, s ennek a nagy homálynak az eloszlatásán nem nagyon segít a fülszöveg sem. Sőt, talán tovább bonyolítja a dolgokat és még az is felmerülhet az emberben, hogy ifjúsági regény (alcím: felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban) és akkor puff máris oda egy csomó potenciális olvasó. Fülszöveg itt nem segít. Úgyhogy ha kevesen olvasták a könyvet, mert ezek után messzire kerülték, akkor legyenek szívesek kicsit visszakozni és mégiscsak kézbe venni. Mert ez a könyv egyáltalán nem az, mint aminek gondolod. Még én is tévedtem, még akkor is, ha tudtam, hogy az eredeti angol címe fordításban valami olyan lehetne, hogy „Egy kövér lány 13 pillantásban”, szintén ifjúsági regénynek gondoltam, ami a testképpel foglalkozik és engem, miután a Dumplin’ bejött ez egyáltalán nem zavart, sőt…

Szóval még én is roppant meglepődtem.
A könyv ugyanis Elizabethről szól, aki világéletében megküzdött a kilóival. Végigkísérhetjük küzdelmeit, a fogyásokat, a hízásokat és ezek minden velejáróját, s főleg a kapcsolatát a külvilággal, a barátaival, családjával, munkatársaival sőt még a ruhaeladókkal is. Brutálisan őszinte könyv ez, már az első fejezet rögtön fejbe vág, és azonnal lerombolja az ifjúsági regényről gondolt előítéletet (azaz bizonyítja, hogy egyáltalán nem YA-ről van itt szó), annyira őszintén már-már vulgárisan világít rá arra, hogy félre kell tenni az előzetes elképzeléseinket ezek a lányok itt hiába tizenévesek, ami foglalkoztatja és ahogy őket, az már nem tartozik ebbe a kategóriába. S ez még csak az első sztori, ami főleg Lizzie-ről szól (aki egy igazi Ságvári Endre), de nem mindig az ő szemszögéből. Róla azt kell tudni, hogy kövér és utálja magát, a testét és nem fogadja el magát olyannak, amilyen. Megpróbál más lenni, vékony és mialatt megpróbál valaki más lenni, Mona Awad bemutatja az életét, felnőtté válását, munkatársi, szerelmi, baráti, szexuális kapcsolatait, s nem csak azt, hogy ő hogy látja magát, hanem azt is, hogy miképpen viselkedik élete különböző szakaszaiban, hogyan viszonyul a többiekhez (barátok, család, szerelem, munkatársak) és azok hogy látják őt.

Főszereplőnk nagyon furcsa (annyira, hogy eleinte azt hittem más-más emberekről van szó ugyanolyan helyzetben), nehéz is hova tenni őt. Egy biztos, hogy roppant dühös és ez néha annyi feszültséget teremt az olvasóban is, hogy olykor szó szerint le kellett tennem a könyvet, hogy lélegezzek jó mélyeket, annyira magába szippantott és éreztem, hogy rám ragad a hangulata és a nyersesége. Nem könnyű olvasni a brutális őszinteséget és nem is biztos, hogy azt a pozitív kicsengést kapjuk meg tőle, amire számítanánk. Mona Awad főhősén keresztül roppant pontosan festi elénk, hogy milyen is a társadalmi kép ami belénk van égetve a kövérekről, mit várunk el tőlük, hogyan viselkedjenek. A testkép és a körülötte szövődő mindenféle mítosz, meg elvárás annyira átszövi mindennapjainkat és annyira rá tud telepedni főleg a nők életére, hogy azt hiszem ezt a kötetet még azok is szinte viszolygó vonzalommal tudják olvasni, akiknek sose kellett a mérleggel küzdeniük.

Amit nem győzök hangsúlyozni, az az, hogy ez a lecsupaszított vallomás nagyon mélyen érintett meg és néhol felidegesített, néhol összetörte a szívemet máskor meg jót derültem rajta de mindenképp elérte, hogy kényelmetlenül érezzem magam. Ez a 13 pillanatkép egy kövér lányról egy igazán fontos és igaz gondolatgyűjtemény, még akkor is, ha néhol egyenetlen, egyes fejezetek jobban sikerültek mint mások, de a teljes kép átütő volta miatt mindezen csak átsiklottam.

Eredeti cím: 13 Ways of Looking at a Fat Girl
Megjelenés: 2017 (2016)
Kiadó: Athenaeum
Fordította: Diószegi Dorottya
Terjedelem: 304 p.
ISBN: 9789632936437
Honnan: Kiadói, recenziós példány

Save

4.5 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *