Hétvégén ezt írtam: Kíváncsian vettem ma kezembe a Kelly KFT által kiadott Egy boltkóros naplóját amit a filmmel egy időben jelentettek meg. Az érdekelt, hogy vajon újrafordították-e, vagy a régit hagyták meg. Az Ulpisunak valahogy kimehetett a fejéből, hogy anno kiadták egy színvonalas borítóval. Engem határozottan meg is győzött annyira, hogy később végigolvastam a Becky […]
Közérdekű közlemény! Read Post »
Jacqueline Wilson nevével akkor találkoztam először komolyabban, amikor nézegettem a BBC Big Read listáját, amin több műve is szerepelt. Láttam a könyveit itthon is a könyvesboltok polcain, de már kinőttem akkoriban abból, hogy őt olvassam és nem is volt semmi motivációm arra, hogy kézbe vegyem őket. Aztán amikor nagybátyámék különváltak, unokatestvéremnek, aki akkoriban imádott olvasni
Jacqueline Wilson: A kofferes kislány Read Post »
Mostanában engem is elkapott a kíváncsiság, hogy modern vagy éppen számomra eddig ismeretlen ifjúsági regényeket olvassak. Mary Hooperről is több kirtika jelent meg bloggerek között, de én szakítva a hagyománnyal, nem az Édességek kicsiny boltjával próbálkoztam, hanem a könyvtárban talált legfrissebb regényével, az Eliza Rose-zal. A történet az 1670-es évek Londonjába kalauzol, ahova vidékről érkezik
Mary Hooper: Eliza Rose Read Post »
Dubravka Ugresic nevével akaratlanul is jó párszor szembetalálkoztam munkám során, s amikor megláttam a könyvtárban ezt a könyvét, fogtam és elhoztam. Fülszöveg olvasása nélkül, csak az érdekelt, hogy végre én is tudjak valamit ezekről a délszlávokról. Elvégre Ulickaja is valahogy így jutott el hozzám (+Isolde rajongása révén), s mennyire nem csalódtam benne. A helyszín Amszterdam,
Dubravka Ugresic: A fájdalom minisztériuma Read Post »
Vannak a Korongvilág regények között a boszorkányosak, meg az éjjeliőrösek. Mindegyik másért jó. Talán az utóbbiban több a hangosan nevetgélős, burleszkesebb rész. Mint ahogy most is történt, hogy itt-ott a metrón elhangzott pár kacaj. Elvégre eleve az alapszereplők megmosolyogatni valók. Vinkó kapitány, aki épp nősülni készül, meg leszerelni és bejutni a felső ezerbe, magára hagyva
Terry Pratchett: Fegyvertársak Read Post »
Azt hiszem, ezt a regényt már nem is lehet nagyon a chick-litek közé sorolni. Hanem inkább nőirodalom, bár a főszereplő igazi szingli és nem is szégyenli, de ennél többről van szó. Tessa King, a főhős is szeretne persze családot, gyerekeket és még férjet is magának, de valahogy ez még nem jött össze, úgyhogykiéli magát abban,
Carrie Adams: A keresztanya Read Post »
Nos íme az élő példa, amikor befürdök egy könyvvel, aminél jóra számítok. De legalábbis szórakoztatóra, izgalmasra. Úgy gondoltam, nyaralásra pont jó olvasmány lesz. Pedig izgalmas történetnek ígérkezett: sorozatgyilkos, főszereplő, modellvilág, nyomozás. Csakhogy az egész klisék tömege. A főszereplők csak papírmasé figurák: a modell lány, aki nemcsak szép, de okos is, mert egyetemre jár, ennek ellenére
A könyves/olvasónaplós blogokat írók között eléggé egyedül vagyok azzal, hogy szeretem Nora Robertset. Aminek egyértelműen azt tudom be, hogy itthon nagyon lekezelik a romantikus regényeket és úgy bánnak vele, mint a szeméttel. Nem mondom, hogy nincs közöttük sok szörnyűség, jómagam is nem egyszer nyúltam mellé e témában. Nem hinném, hogy véletlen lenne az, angolszászoknál mennyire
Nora Roberts: The Pagan Stone Read Post »
A második rész persze majdnem ott folytatja ahol az előző befejeződött: összeállt a csapat, a démon ellen még egy kisebb csatát is nyertek hőseink. De nem lehet a babérokon megpihenni, mert tovább kell kutatni, hogyan is lehetne legyőzni a Hawkins Hollowt fenyegető veszélyt. Ugyanis az világossá vált, hogy ez év hetedik hónapjának hetedike körüli hetében
Nora Roberts: The Hollow Read Post »
Nora Roberts trilógiáit szeretem egyben elolvasni, de legalábbis max 1-2 könyvet engedve közéjük. Úgyhogy a Sign of Seven esetében is megvártam, míg decemberben megkaptam az utolsó kötetet is, s azóta vártam, hogy hangulatom legyen hozzá. Mert van úgy, hogy egy darabig, ha már megvan a könyv nem is érdekel, hogy elolvassam, hisz tudom, megvár a
Nora Roberts: Blood brothers Read Post »
A Coraline-t prá óra alatt el lehet olvasni és a végén jó kis szívdobogást kapni. Ahogy azt Gaimantől elvárja az ember. Coraline szünideje elég unalmasan telik, de legalább új házba költöznek, amit felfedezhet, megismerkedhet a szomszédokkal és ahol talál egy titokzatos ajtót, ami nem vezet sehová. Csakhogy a látszat persze csal, s a kislány hamarosan
Neil Gaiman: Coraline Read Post »
Úgy emlékeztem, hogy olvastam én már az Édes gyermekemet, mert megvan majdnem az egész Vénusz sorozat otthon, de kiderült, hogy ez valahogy kimaradt. Mind a gyűjteményből, mind az olvasásból, úgyhogy most, amíg Carrie Fisher lázban égtem, gyorsan megvettem (320 kemény forintért az antikvarium.hu segítségével) és elolvastam. Kicsit lassabban, mint gondoltam. A könyvben, a forgatókönyveket kozmetikázó,
Carrie Fisher: Édes gyermekem Read Post »
Íme egy igazi meseregény, méghozzá a javából. Az a fajta, amit felnőtt fejjel is nagyon meg lehet kedvelni. Gyerekként meg szerintem rögtön ott lehet a top 10ben. Mondjuk a címét nem értem, miért változtathatták meg, mert A Suttogóból kicsit sok van már a könyvpiacon, s ez zavaró is lehet. Anyósjelöltem is rábámult a könyvemre és
Shannon Hale: A suttogó Read Post »
Megint jártam a könyvtárban, s a következőkkel tértem haza: Bónusz kérdés: Vajon melyik volt az, amit a könyvtári kiárusításon vettem 200Ftért?
Könyvtárban jártam… Read Post »
Most már tényleg felhagyok a vámpírokkal, de ez a könyv még nagyon ide kívánkozott. Főleg mert Christopher Moore regénye, ahogy azt már megszokhattuk egészen más, mint a többi témába vágó kötet. Jody egész véletlenül lesz vámpír, fogalma sincs ki és miért harapja meg. Megpróbálja feldolgozni a sokkot, valamint azt, hogy a barátja már le is
Christopher Moore: Vérszívó démonok Read Post »
Az elmúlt hetek könnyű, szinte gyermeki olvasmányai után elővettem a pár hete könyvtárból kivett vámpíros-magándetektíves könyvet, hogy kicsit visszarázódjak a keményebb világba. Mit ne mondjak, a Félholtak 11. oldalán már ott van a vízválasztó, ha bírja a gyomrod, akkor mehecc tovább. S érdekes mód, bár én Dextert feladtam, pedig még nem is gyilkolt a könyv
Charlie Huston: Félholtak Read Post »
Paddingtonnal, a medvével én még a 90-es években angliai bébisintérkedésem alkalmával találkoztam. Igazából könyvet talán nem is olvastam ott a gyerekeknek, de a kis mackóval játékboltban meg a tévében össze-össze futottam. Aztán A. barátnőm kisfiának lett védjegye a mackó, egyszer még én mentem el szerezni neki egy igazit: piros sapka, kék kabát, ahogy azt kell.
Michael Bond: A medve akit Paddingtonnak hívnak Read Post »
Nem láttam elégszer ahhoz a Szerelem hálójában-t, hogy emlékezzek ennyire egy ott említett regényre, viszont nagyon hálás voltam Borostyánnak, hogy felhívta rá a figyelmet, s elég részletes elemzést írt. Ráadásul szembejött a kötet a könyvtárban, úgy gondoltam, teszek vele egy próbát. S nem bántam meg. A sztori három kislányról szól, akiket úgy fogadott örökbe egy
Noel Streatfeild: Balettcipők Read Post »
Lexi Smart egyszerű kis aktakukac, a maga családi problémáival, lúzer pasijával, de legalább van három jó barátnője akik mellett feloldódhat és kikapcsolódhat. Aztán egy buli után beveri a fejét és amikor magához tér a kórházban egy egész más világban találja magát. Nem csak egy kisbuci van a fején, hanem nagy kötés, az ápoló személyzet állítja,
Sophie Kinsella: Emlékszel rám? Read Post »
A Walsh családdal a Watermelon (Görögdinnye) lapjain találkoztam először, a Rachel’s holiday is nagyon tetszett, az Angelst nem olvastam végig, de most újból beszippantott ez az ír család. Anne eddig csak mellékszereplő volt, de ez most az ő regénye. Ő a negyedig lány, az álmodozó, aki a fellegekben járt, aztán felnőtt az élethez, New Yorkba
Marian Keyes: Anybody out there? Read Post »