Meg voltam győződve róla, hogy a Nyugati világban az egyetlen vagyok aki gyerekkorában nem olvasta Durrell könyvét. De az a helyzet, hogy én már az állatmeséket se szerettem különösebben, úgyhogy nem igazán fogott meg egy olyan ajánlás, mint: Korfura költözik a  család és a legkisbb fiú mindenféle élőlényt összeszed. Most viszont szó szerint belebotlottam a kötetben, valaki hátrahagyta a hotelben ahol nyaraltunk a tavasszal, elhoztam és feltettem az olvasásra várnak polcomra (még mindig van vagy 20 könyv rajta!). Mivel elsősorban az vezetett, hogy ki tudja, talán az én gyerekem másképp fog a természethez állni, ezért inkább neki szántam a kötetet, de azért előtte nem árt megismerni, mit akarok olvastatni majd vele, hát sorra került a regény.

Ahogy azt a szerző az előszóban elmondja, ez a kötet igazából Korfu állatvilágáról szólt volna, de a családja és ami velük történt amíg ott éltek, meg az emberek akikkel megismerkdetek egyszerűen előtérbe jöttek. Mert hát nem éppen hétköznapi sereglet ők: az özvegy anya imád sütni, főzni, kicsit maradi elképzelései vannak az illemről, gyermekei hóbortjait azonban mindenképp elnézi. Larry író, mindenről megvan a véleménye, nem éppen gyakorlati ember, de elméletben mindenhez ért és nem rejti véleményét véka alá. Leslie fegyvermániás és vadászik. Margot napozik, fogyókúrázik és fogadja a hódolóit. Gerry pedig egész nap a környéket járja, feltérképezve annak élővilágát és rendszerint valami állattal tér haza, például teknőssel, skorpióval, gekkóval, sirállyal, szarkákkal stb. Amelyek aztán nem mindig viselkednek mintaszerűen, történik pár baleset, ezen hőbörögnek egy sort, de aztán minden megy tovább ahogy eddig. Na meg ott vannak az újonnan összeszedett barátok: Spiro a taxis aki mindent el tud intézni, Theodore aki mindent ismer és gyanúsan sok érdekes, vicces története van, a házvezetőnő, aki folyamatosan betegeskedik stb. De ez csak Korfun történhet…

Na jó, el kell ismernem, kiválóan szórakoztam. S valóban, bár sok mindent nem jegyeztem meg az élővilágról, bizonyos pókok tevékenységéről azért az egész határozottan élvezetes stílusban volt megírva. Az állatok mellé odatolakodó emberi szereplők és események miatt pedig egyáltalán nem kell bocsánatot kérni. Sőt. Ilyenkor mindig megnyugszom, hogy nem csak a mi családunk kicsit őrült és fordulnak elő nálunk is őrült, idétlen dolgok.

Még az is elképzelhető, hogy Durrell többi könyvével is megsimerkedem idővel.


Eredeti cím: My family and other animals
Kiadó: Európa
Fordító: Sárközi Györgyné, Kiss Zsuzsa
Megjelenés: 1999 (1956)
Terjedelem: 335 p.
ISBN: 9630765160

4.5 Stars
Oszd meg!