John Harvey: Veszélyes magány

Resnick felügyelő megérkezett hát Magyarországra is. Nagyon bírom, hogy annyira angol az egész. Persze elfogult vagyok. De azért jó volt találkozni az ismerősökkel, megtudni az előéletüket. Igyekszem majd továbbra is figyelemmel kísérni őket.

Tami Hoag: Lucky’s Lady

Tami Hoag korai könyve, amikor még inkább a romantika dominált írásaiban, s nem a krimi elemek. A Lousianai mocsárvidékre látogat haza Serena, de kiderül, hogy nem pihenhet, mert nagyapja lelépett, a testvére valamit titkol és akkor még ott van a nagydarab, őrült Lucky Doucet is. Szex, szrelem, környezetvédelem. Nyári kikapcsolódásnak tökéletes. Egyébként kár, hogy…Continue Reading

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Rebecca pénzügyi újságíró egy havilapnál. Nem megerőltető az állása, de egész szépen kap érte pénzt. Amit aztán elkölt. De rendesen. Annyira már, hogy mindenfelől üldözik a bankok, a hitelintézetek, de hiába minden, mert a megjavulásra tett kísérletek is teljeses csődbe vezetnek. Mert ugye az önsegítő könyvben benne van, hogy lehet 2 font 50-ből olcsó…Continue Reading

J.D. Robb: A halál szemtanúi

Az eddigi legjobb a sorozatból. Egyszerre tisztelgés Agatha Christie és Alfred Hitchcock előtt. A színpadon ugyanis a Vád tanúját adják, mikor gyilkosság történik. Pedig Dallas hadnagy kis híján megfejti az eredeti megoldását. A nyomozás olyan, mint a nagy klasszikusnál, lépésről lépésre halad és bárki rájöhet a megoldásra, s az utolsó nagy leleplezés, felvonás szintén…Continue Reading

Candace Bushnell: Négy szőke

"James és Winnie szinte mindenben egyetértenek. Határozott véleményük van. – Valami nincs rendben azokkal az emberekkel, akiknek nincs intelligens, kialakult véleményük a dolgokról – mondta Winne Jamesnek, amikor először találkoztak… Íme néhány dolog, amiben egyetértenek: gyűlölnek mindenkit, aki nem olyan, mint ők. Gyűlölnek mindenkit, aki gazdag, sikeres, és írnak róla a lapok (de különösen…Continue Reading

Vavyan Fable: Nászjelentés

Nos hosszas félretevések után legyűrtem és elolvastam a Nászjelentést. Először is, jobb volt, mint az Ezüstegér. A szájbarágás, a túl erőteljes véleménynyilvánítás elmaradt. Sőt a stílus is visszafogottabb lett, nem voltak erőlködő szópoénok. A mesék, sztorik benne jól sikerültek. A fő gondom most a főszereplővel volt. Nem bírtam őt megkedvelni. Egyfelől Fable igyekezett határozott…Continue Reading

Terry Pratchett: Vége a mesének

A banyák elindulnak külhonba, mert Magrat tündérkeresztanya lesz, de hát Eszme Mállotviksz és Ogg Ángyi nélkül egyedül semmire se megy. S a mesék külhonban életre kelnek. Valaki életre keltette őket és ha beledöglik is bárki, akkor is heppi endet akar. Terry Pratchett hozza a szokásosat. A könyv első fele, a boszorkák utazása az feregeteges.…Continue Reading

Sue Grafton: C mint Célpont

Folytatódik az előzőekben megkezdett jó kis sorozat. Kinseyben az a jó, hogy teljesen hétköznapi tud lenni és életszagú gondjai probélmái vannak. Például, hogy mit mondjon egy anyának, aki elveszítette a fiát. Nem mond semmit, csak ülnek, fogják egymás kezét és sírnak. Persze azért a végére kicsit ki lett élezve a helyzet, feleslegesen kavart bele…Continue Reading

Nora Roberts : Three fates

Végre megint egy igazi Nora Roberts regény. Igaz, talán ő is kezd kicsit fáradni, olyan túl nagy újdonságot nem hozott itt és a kapcsolatok is túlságosan hamar kialakultak. A figurák azonban jól megvoltak rajzolva, természetesen Cleo az érzőszívű rebellis striptiztáncosnő volt a legszinpatikusabb, bár ugye inkább Tia lett volna a központi nőalak, aki teljes…Continue Reading

Az úgy volt, hogy Neil Gaiman könyvében szereplő megfordított Hófehérke mese után láttam meg ezt a könyvet, gondoltam, elolvasom. Azért nagyon más, mint az volt. A történetek közös motívuma, hogy a mesékben mennyire elvenednek meg a gyerekkori traumák. Mint arról pszichológiai művek már születtek. Itt viszont elsősorban fantasy írók dolgozgatták fel a klasszikus meséket,…Continue Reading

Raoul Reiner: Éjfél Kapitány

Nem tetszett. Pedig biroma fantasyt, Raoul Reinert is, de ez a könyv nagyon nem tudott lekötni. Eleve nem bírom a keleti középkorra, berendezkedésre hasonlító fantasykat. Éjfél kapitány esetében pedig nagyon elveszett az író a részletekben, a rengeteg szereplőben és bár az utolsó 30 oldalat csak úgy átlapoztam…nem értem mi lett a vége.

Neil Gaiman : Tükör és füst

Régi elmaradás volt, de végre elolvastam és nagyon nem bántam meg. Gaiman történeteivel, amelyek egyszerűek és mégis megdöbbentőek, elgondolkodtatóak, néhol durvák de mindig hatalmas fantáziára utalnak, azokat a sztorikat juttatta eszembe, amelyek miatt megkedveltem a fantasyt. kísértettörténetek, mesék, Edgar Allan Poe és Wilde történetei. Jó lenne, ha még jelenne meg tőle novelláskötet. S talán…Continue Reading