December az egyetlen hónap, amikor terveket készítek, hogy mi várható az olvasónaplón. Mert ugye többnyire a tervek azért vannak, hogy felrúghassuk őket én meg előszeretettel rugdalózom. Mondjuk az elmúlt két évben a Blogturné révén van valami rendszer a blog életében, de ilyenkor azért mesélek arról, hogy mi várható, hogy megelőzzem a kérdéseket. Főleg ami a […]
2018 decembere az Olvasónaplón Read Post »
Nem csinálok úgy, mint aki ismerte volna A Grincs történetét a 2000-es film előtt. Utána viszont egészen érdekelt Dr. Seuss és munkássága, még angol példányt is beszereztem A Kalapos Macskából. S igazából könyvtárból annak idején olvastam is az előző kiadásban a történetet, ami a Hogyan lopta el a Görcs a karácsonyt? címmel jelent meg de
Dr. Seuss: A Grincs Read Post »
Rachel Caine népszerű és elég termékeny író, elsősorban ifjúsági regények fűződnek a nevéhez, de írt urban fantasy-ket is, de itthon nem annyira szerették, csupán 2 rész jelent meg a híresebb, Morganville vámpírok sorozatából, amit aztán érdeklődés hiányában abbahagyott a kiadó. A The Great Library sorozata természetesen a címe miatt került a radaromra, s gyorsan beszereztem
Rachel Caine: Ink and Bone Read Post »
Ahogy a karácsonyi zenék is mindig korábban szólalnak meg és már november második hetében elkezdődik az Adventi vásár, úgy a legjobb könyves listák is már az év utolsó előtti hónapjában elkezdenek becsorogni. A GoodReads legjobb listájára is már október végén elkezdődött a beszavazás: első körben bármire lehetett szavazni ugye, ami 2018-ban jelent meg, aztán minden
Good Reads Choice Award 2018 Read Post »
Tavasszal majdnem minden tele volt Tomi Adeyemi regényével, mindenféle nagyszerű kritikákat kapott, s hát azt is el kell ismerni, hogy bizony a borító is rendesen figyelemfelkeltő volt. Jómagam is sokáig vacilláltam, hogy megrendeljem-e angolul, mert legtöbb helyen két klassz dolgot is emlegettek a történettel kapcsolatban: az Avatárt (a rajzfilmsorozatot Aang aztán meg Korra legendáját), meg
Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei Read Post »
David Walliams az angol gyermekirodalom egyik legmenőbb exportcikke. Ráadásul kiváló párost alkotnak az illusztrátor Tony Ross-szal, amiről már mi is meggyőződhettünk nem egyszer. Sőt én is rendszeresen forgatom a regényeit, úgyhogy nem volt kétség, hogy érdekel a legújabb könyve is, ami A világ legrosszabb gyerekeiről szól. A könyv megjelenése óta már sorozattá nőtte ki magát
David Walliams: A világ legrosszabb gyerekei Read Post »
Lassan húsz éve nagyon nehéz ifjúsági regényt írni, vagy legalábbis befutni vele. Ugyanis ennyi ideje jelent meg először a Harry Potter és azóta valahányszot valaki megpróbálkozik gyerekeknek fantasyt írni, akarva akaratlanul is Rowling művéhez hasonlítják. Az elsőkönyves ausztrál Jessica Townsend regényét is mindenütt azzal harangozzák be, hogy méltó utódja lehet a varázslótanonc kalandjainak. S ilyenkor
Jessica Townsend: Morrigan Crow négy próbája Read Post »
A feminizmusról nem nagyon szeretünk beszélni, vagy olvasni, mert még mindenki fejében nagy a káosz ezzel kapcsolatban. Pedig ez egy olyan dolog, ami mellett nem mehetünk el szótlanul és nem csak mi nők, hanem a férfiak sem. Anno végigvettem, hogy az alapműveknek számító feminista krédóból mi jelent meg magyarul is, a podcastunkban többször is téma
Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben és egyéb hazugságok Read Post »
Az egyik első könyvtáros és románcolvasó példaképem, akit szinte a kezdetetktől követek nem más, mint Wendy a szuperkönyvtáros. S van neki egy listája a romantikus regényekről, amelyekben könyvtárosok a szereplők. Néhányat már én is olvastam innen (Victoria Dahl jó pár könyvében szerepeltek, ne meg ott volt a Könyvtároskisaszony és a rock star cuki regény is
Sarah Title: Kísérleti randevú Read Post »
Mindig örülök, amikor olyan ifjúsági regényről olvashatok, ami nem illik be a szokásos ya történetekről bennünk élő elképzelésbe. Kimondottan keresem az ilyen sztorikat, a Lehull a lepel pont ebbe a körbe tartozónak tűnt és amikor azt olvastam valahol, hogy olyan, mintha a Nulladik órát (The Breakfast Club) keresztezték volna a Pletykafészekkel (Gossip Girl), jelentkeztem olvasni.
Karen M. McManus: Lehull a lepel Read Post »
Mindig azzal szoktam kezdeni a képregényes értékeléseimet, hogy nem vagyok képregény olvasó, viszont szeretem a szuperhős filmeket, mert szórakoztatnak és én nem kérem rajtuk számon, mint sok rajongó, hogy bizonyos szereplők nem úgy jelennek meg, ahogy az eredetiben és vannak történetszálak, amelyek nyomtatva jól kijönnek, filmen meg nem és fordítva. Ennek ellenére mostanában egész sok
Esad Ribic – Rob Rodi: Loki Read Post »
Stacia Deutsch ifjúsági regényére azért figyeltem fel, mert igazi girpower sugárzott róla. A színes, rajzolt borítón négy lány beszélget, láthatólag eltérő származásúak és jó néhány elketronikus kütyü is hever a kezük ügyében. A sorozat címe pedig: Kód, csajok, satöbbi, ami lássuk be, eléggé jól hangzik, nem véletlenül ennek a variációja például a podcastunk is (Popkult,
Stacia Deutsch : A barátságkód Read Post »
Fennállásának ötödik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni – hisz ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Ennek örömére kezetekbe adtuk a gyeplőt, teret engedhettetek legkíváncsibb éneteknek és tabuk nélkül kérdezhettetek tőlünk. Most pedig rajtunk a sor, hogy megválaszoljuk őket. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok
Boldog 5. születésnapot, BTK! Read Post »
Annak idején a mesekönyvek után a következő történetek amiket szerettem a mítoszok voltak. Többször újraolvastam a Germán Kelta regéket és mondákat, valamint a Görög regéket is. Ma már nem emlékszem rá, de biztos, hogya többszöri újraolvasásban közrejátszott az is, hogy nem éppen egyszerű szöveggel íródtak és nem igazán voltak gyerekbarátok ezek a kötetek. Trencsényi-Waldapfel Imrének
Frank Schwieger: Zeusz és bandája Read Post »
Annak idején volt egy kedvenc könyvjelzőm, amit még egy régi antikváriumos könyvesbolt küldött. Egy kislány térdelt rajta, előtte nyitott könyv és elmélyülten olvasott. A könyvjelzőt benne hagytam egy könyvtári könyvben, addigra az olnine bolt már megszűnt és hiába keresgettem mindenféle kulccszóval a rajzot, nem találtam meg azóta se (még most is lefuttattam pár kombinációt, de
Lucy Mangan: Bookworm : A Memoir of Childhood Reading Read Post »
Ismét itt van kedvenc kibírhatatlan szobalányunk, Ivy Pocket, akinek immár harmadik alkalommal követhetjük a kalandjait. Caleb Krisp trilógiája (Ivy 1ről és Ivy 2ről is írtam) az elmúlt években mindig kellemes pillanatokat okozott, úgyhogy nem nagyon kételkedtem, hogy így harmadik nekifutásra is jót fogok szórakozni. S nem tévedtem, sőt még hatalmas meglepetés is ért a végén.
Caleb Krisp: Hozzátok el nekem Ivy Pocket fejét! Read Post »
Az elmúlt időszakban amikor világháborús történeteket olvastam, vagy éppen láttam (s igen, a Wonder Womant is ide gondolom) főleg női szemszögből, azok eléggé bejöttek, úgyhogy az amerikai változatok után érdekelt egy angol történet is végre. Mary Nichols könyve pedig pont kapóra jött: elvégre van benne londoni bombázás, kitelepítés, kódfejtés, ellenállás. Sheila Phipps élete darabjaira esik,
Mary Nichols: Találkozunk még Read Post »
Ugyan eleinte a hangoskönyvek olvasását az életrajzokkal kezdtem, de egy idő után azért átnyergeltem a regényekre is. Ráadásul sokszor előfordul, hogy az audible egyet fizet 2-t ad vagy 3-t, ilyenkor be szoktam ezekből is tárazni. Úgyhogy most megmutatom, ugyanúgy mint az ismeretterjesztőknél, hogy milyen fikciók kerültek az elmúlt hónapokban a fülesembe. Szokás szerint, Nora Roberts
Mostanában hallgattam: regények Read Post »
Néhány éve nagyon kedveltem Victoria Dahl regényeit, a szexi modern románcokat, főleg amikben könyvtárosok voltak! Aztán az utolsó sorozata valahogy félbehagyottnak tűnt, nem jöttek a folytatások és ő is elhallgatott. Illetve most már tudom, hogy nem, hanem átnyergelt másik műfajra álnéven. S a Jane Doe immár a harmadik regénye ezen a vonalon: általában pszicho thrillereknek
Victoria Helen Stone: Jane Doe Read Post »
Az úgy volt, hogy még amikor csak az osztrák meg a jugó tévén lehetett látni igazából, mit művelnek nyugaton a népek, a kedvenc filmsorozatom a Dinasztia volt. Tudom, itthon később a Dallas futott be, de igazán őket mindig parasztoknak tartottam, Carringtonék világához képest: ahol mindenki csodaszép, elegáns volt és megismertették velem a szappanoperák hihetetlen világát.
Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak Read Post »