Victoria Helen Stone: Jane Doe

Néhány éve nagyon kedveltem Victoria Dahl regényeit, a szexi modern románcokat, főleg amikben könyvtárosok voltak! Aztán az utolsó sorozata valahogy félbehagyottnak tűnt, nem jöttek a folytatások és ő is elhallgatott. Illetve most már tudom, hogy nem, hanem átnyergelt másik műfajra álnéven. S a Jane Doe immár a harmadik regénye ezen a vonalon: általában pszicho thrillereknek nevezik a hasonló könyveket, de sokkal jobban tetszik az általa is hangoztatott műfajmegjelölés: emocionális thriller, ugyanis nem annyira játszik a titkokkal, rejtélyekkel hanem inkább az érzelmi hullámvasút az, ami borzongató magasságokba viszi az olvasót.

Jane új munkája: adatrögzítés egy biztosító társaságnál. Tökéletesen beleolvad a környezetébe, csinos, kedves, kicsit bizonytalan. Pont az a típus, aki felkelti a középvezető, Steven Hepsworth érdeklődését. A férfi udvarolni kezd neki és a dolgok jól haladnak, hamarosan bemutatja a lányt a családjának és az ágyába is bejut. Csakhogy mindez nem azért alakul úgy, mert Stevennek megtetszett a lány, hanem mert Jane ezt akarja: lépésről lépésre halad előre az eltervezett cél felé. A lányt ugyanis az motiválja, hogy beférkőzzön a férfi életébe, megtudja a titkait és ott csapjon le, ahol legkevésbé várja. Jane el akar venni mindent Steve-től, mert a férfi megfosztotta őt mindentől.

A női pszicho-thriller vonalra a megbízhatatlan narrátor szerepeltetése szokott a jellemző lenni, de itt most nem ez a helyzet, hiszen főhősünk őszinte, a végletekig az. Elvégre szociopata. Amikor erre rájött, még gyerekkorában rögtön azt hitte, majd sorozatgyilkos lesz belőle, de azért kiderült, hogy nem minden szociopata bűnöző és fordítva. Viszont ezzel a jellemvonásával megtanult együtt élni és ahogy megismertem olvasás közben, hogy milyen előnyei származtak ebből azt szerettem volna, ha én is az lennék 🙂 Jane ugyanis mentes mindenféle olyan kétségtől, amit a környezetünk vagy a társadalom sulykol belénk. Éppen ezért sikeres és sose kérdőjelezi meg saját nőiességét. Nem különösebben érdekli, hogy mit gondolnak róla az emberek, mert azzal úgyse tud mit kezdeni. Világképének legfontosabb része, hogy ő jól érezze magát, s nőként arról olvasni, hogyan navigál a mai világban egyszerűen elképesztően felszabadító volt.

“You’re sexy as hell,” he says. Lots of men have said this to me. They like a woman with no shame. We’re rare, you see, because we’re told to be ashamed of everything every day by everyone. Ashamed to give them what they want, ashamed not to want to give it to them. Ashamed to show our average bodies, ashamed not to have a perfect one. I have no idea how normal women date. The world seems like it’d be an unbearable place for people with real feelings.

Ó igen, a szexet használja természetesen, hogy véghez vigye a tettét, de ha egyszer az emberek ezzel könnyen manipulálhatóak, akkor minek erőlködjön? Azért tud határozottan menetelni előre és elérni a célját, mert egyszerűen Steven semmilyen hatással sincs rá. Ami mást elbizonytalanít, kétségekbe taszít, az mind lepattan Jane-ről. Persze úgy tesz, mintha nem így lenne, mert pont ez a módszere, hogy elhitesse: ő is pont olyan mint a többi nő, akikkel a férfi korábban találkozott: könnyen manipulálható és elnyomható. Jane kihasználja, hogy Steven férfisoviniszta és felsőbbrendűnek hiszi magát és ott viszi be a csapásokat, ahol a legnagyobb rombolást tudja elérni.

Jane személyében olyan narrátort kapunk, aki egyszerűen totál szociopata mivoltában is lenyűgöző. Felszabadító volt az ő szemén át látni a világot és azt kívánni, bárcsak szociopata lennék én is, ha ezzel jár (de kitöltöttem egy tesztet és nem vagyok az, sőt :). Amiért nem 10 pontos a regény, az a vége. A hosszú felépítés után, amiben nem kevés izgalom is volt, hogy mégis hova fog kifutni a dolog és mit tesz majd Jane, hogyan fogja véghezvinni a tervét maga a megoldás túl rövidre sikerült. Kicsit olvastam volna még arról, mi lett Jane tevékenységének az utóhangja. Ettől eltekintve izgalmas és magával ragadó történet volt, olvasmányos, pörgő és igen, az ember szeretne Jane lenni, ha megnő 🙂

Fall is my favorite season. It reminds me of myself, all hollow and cool. And despite the dying crispness of it, people still find it beautiful. Maybe they could feel that way about me too.

Kiadó: Lake Union
Megjelenés: 2018 augusztus 1
Terjedelem: 258 p.
ISBN: 9781503900899
Honnan: Netgalley, recenziós e-book