Annak idején Clive Barker Korbácsa nagy kedvencem volt, egyike az első fantasyknek, amiket olvastam. Mivel tőle később magyarul nem sok minden jelent meg (talán a Pokolkeltőt még olvastam, de hát a horror sose volt a műfajom) és fantasyket meg angolul nem szoktam olvasni, kicsit hanyagoltam és a Korbácsot se nagyon vettem elő az elmúlt években. […]
Clive Barker: Abarat Read Post »
Elég régóta lehetett hallani erről a könyvről, s mivel jómagam kedvelem Jane Austent és a műveit, főleg a Büszkeség és balítéletet, voltam annyira kíváncsi, hogy megvegyem és elolvassam a regényt. Ami nem ad kevesebbet, mint ami a címe: Büszkeség és balítélet és zombik. Két dolog, amivel bármit el lehet adni, hiszen Austen mindig is jó
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Pride and Prejudice and Zombies Read Post »
Legutóbb Matthew Scudderrel időutaztunk, de ez a legújabb rész megint a “mába” de legalábbis a 80-as évek végére hoz vissza minket és folytatja a Nyolcmillió halálban megkezdett vonulatot. Nem hivatalos magándetektívünk AA gyűlésekre jár, már több mint 3 éve józan, s továbbra is itt-ott elvállal munkákat. Most éppen egy eleve halott ügyet fogad el. Mint
Lawrence Block: A penge élén Read Post »
A Femina sorozatot én is nagyon jónak tartottam, s mostanában próbálok beszerezni közülük párat jómagam is, mert színvonalas nőirodalmat képviselnek. Most már lassan én is ott tartok, hogy elmondhatom, bezzeg az én időmben milyen jó kis regények jelentek meg, milyen korrektül kezelték őket, még ha a borítók ma már kicsit idejétmúltnak is tűnnek. De párszáz
Nevil Shute: Az örökség Read Post »
Nem vagyok járatos a képregények világában. Annak idején persze volt néhány Kockásom, meg szerettem a Füles képregényeit, főleg Korcsmáros Pál Rejtő-sorozatát, abból meg is volt néhány, meg persze a Csillagok Háborúja, Birodalom visszavág is (a magyar változat, naná:). Legutóbb pár éve valahol megvolt nekem online a Mesemaraton is, de sajnos eltűnt a tárhellyel együtt. A
Alan Moore, Dave Gibbons: Watchmen, Az őrzők I-III Read Post »
Teljesen odavoltam Nick Hornby olvasónaplójáért és úgy gondoltam, ha belefutok általa ajánlott kötetekbe, elolvasom, sőt keresni fogok néhányat amiről olyan jókat írogatott. Így volt ez A halál és a pingvin esetében is. Persze Hornby kicsit fenntartásokkal állt neki a regénynek “olyan könyv, amelyet az emberek feltétel nélkül szeretnek.” S ez őt el szokta rettenteni, főleg
Andrej Kurkov: A halál és a pingvin Read Post »
Vannak a Korongvilág regények között a boszorkányosak, meg az éjjeliőrösek. Mindegyik másért jó. Talán az utóbbiban több a hangosan nevetgélős, burleszkesebb rész. Mint ahogy most is történt, hogy itt-ott a metrón elhangzott pár kacaj. Elvégre eleve az alapszereplők megmosolyogatni valók. Vinkó kapitány, aki épp nősülni készül, meg leszerelni és bejutni a felső ezerbe, magára hagyva
Terry Pratchett: Fegyvertársak Read Post »
A Coraline-t prá óra alatt el lehet olvasni és a végén jó kis szívdobogást kapni. Ahogy azt Gaimantől elvárja az ember. Coraline szünideje elég unalmasan telik, de legalább új házba költöznek, amit felfedezhet, megismerkedhet a szomszédokkal és ahol talál egy titokzatos ajtót, ami nem vezet sehová. Csakhogy a látszat persze csal, s a kislány hamarosan
Neil Gaiman: Coraline Read Post »
Most már tényleg felhagyok a vámpírokkal, de ez a könyv még nagyon ide kívánkozott. Főleg mert Christopher Moore regénye, ahogy azt már megszokhattuk egészen más, mint a többi témába vágó kötet. Jody egész véletlenül lesz vámpír, fogalma sincs ki és miért harapja meg. Megpróbálja feldolgozni a sokkot, valamint azt, hogy a barátja már le is
Christopher Moore: Vérszívó démonok Read Post »
Az elmúlt hetek könnyű, szinte gyermeki olvasmányai után elővettem a pár hete könyvtárból kivett vámpíros-magándetektíves könyvet, hogy kicsit visszarázódjak a keményebb világba. Mit ne mondjak, a Félholtak 11. oldalán már ott van a vízválasztó, ha bírja a gyomrod, akkor mehecc tovább. S érdekes mód, bár én Dextert feladtam, pedig még nem is gyilkolt a könyv
Charlie Huston: Félholtak Read Post »
Paddingtonnal, a medvével én még a 90-es években angliai bébisintérkedésem alkalmával találkoztam. Igazából könyvet talán nem is olvastam ott a gyerekeknek, de a kis mackóval játékboltban meg a tévében össze-össze futottam. Aztán A. barátnőm kisfiának lett védjegye a mackó, egyszer még én mentem el szerezni neki egy igazit: piros sapka, kék kabát, ahogy azt kell.
Michael Bond: A medve akit Paddingtonnak hívnak Read Post »
Úgy látszik, nagyon Jane Eyre-sre vette ez az év a kezdetet, ráadásul könyvklubunk következő penzuma a Shirley lesz, szóval nem menekülök Charlotte Brontë-tól. De ilyen könyvek mellett, mint a Széles Sargasso tenger meg az Eyre eset nem is akarok, sőt inkább felé hajlok. Thursday Next egy alternatív Angliában – ahol már vagy 150 éve tart
Jasper Fforde: A Jane Eyre eset Read Post »
Az ember gyakran tűnődik el azon, hogy a szerzőpárosok vajon hogyan dolgoznak. Mi az amit egyikük ír, mi az, amit a másik? Egyáltalán milyen a munkabeosztásuk? Egyik gépel, másik meg diktál? Aztán helycsere? Mindenesetre Jennifer Crusie-nak nagyon bejött, hogy egy másik ráadásul férfi szerzővel szűrte össze a levet. A regény vicces, kedves és még a
Jennifer Crusie and Bob Mayer: Agnes and the hitman Read Post »
Úgy tűnik, hogy Block befejezi Kellerről, a bérgyilkosról szóló sorozatát, s mindezt nagyon elegánsan teszi, meg kell hagyni. A sorozat első részei után a legutóbbi talán nem volt annyira jó, de most megint nagyon eltaláltra sikerült. J.P. Keller már egy ideje fontolgatja, hogy visszavonul a szakmájából, elvégre összeszedett annyi pénzt, hogy abból kényelmesen eléldegél és
Lawrence Block: Bérgyilkos inkognitóban Read Post »
Mint olvasónapló írónak, akinek Nick Hornby az egyik kedvenc szerzője már egy ideje a perifériámon lebegett a The Complete Polysyllabic Spree, amelyben több, mint kétévnyi olvasmányélményéről ír. Addig kerülgettem, hogy angolul kelljen elolvasni (komolyabb művek angolul való emésztésétől néha még mindig megrettenek), hogy megtudtam, az Európa kiadó hamarosan megjelenteti. Aztán amikor könyvesboltokba került még egy
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa Read Post »
Előző körben kiderült, hogy a Kenzie/Gennaro nyomozópáros prózában még jobb mint a filmen, plusz a Vihar sziget után az is, hogy Lehane ott van a szeren. A Sötétség, fogd meg a kezem pedig csak tovább erősítette ebbéli meggyőződésemet. Ráadásul a könyv kezdése miatt, ami az események után egy jó hónappal történik végig képes volt rettegésben
Dennis Lehane: Sötétség fogd meg a kezem Read Post »
Dashiel Hammettet most mindjárt újra felfedezik nálunk, hisz erre törekszik az Agave kiadó. Ő is oda tartozik a híres krimírók azon vonulatához, akiket Raymond Chandler meg Mickey Spillane képvisel. A Máltai sólyomot persze én is láttam többször és olvastam is, aztán egyszer véletlenül láttam egy tévéfilmet Dash és Lilly címmel, amely Hammet és Lillian Hellmann
Dashiel Hammett: A cingár feltaláló Read Post »
Mint kezdő szülő természetesen én is bevágtáztam párszor a könyvtárba aztán hazajöttem több kilónyi kötettel, amiket vagy elolvastam, vagy csak átlapoztam, vagy el is olvastam, esetleg még meg is vettem, kikönyörögtem ajándéknak stb. Szóval volt miből mazsolázni. S az is evidens volt, hogy ilyenkor az ember belefut a két nagy magyar névbe: Ranschburg Jenőbe és
Révai Gábor: Beszélgetések nem csak gyerekekről Ranschburg Jenővel és Vekerdy Tamással Read Post »
Amikor elkezdtem olvasni Szily László könyvét, rögtön az jutott eszembe, ez biztos blog volt, de legalábbis az interneten íródott mielőtt nyomtatásban jelent meg. Függetlenül attól, hogy nem vagyok hülye, tudom ki ő és hol dolgozik. De mindezek ellenére úgy éreztem, hogy eme tudás birtoklása nélkül is simán megmondtam volna az eredetet. Igazából az embernek túl
Szily László: Kitolás Read Post »
Neil Gaiman ezt a kisregényt a World Book day-re írta, amit az Egyesült Királyságban tartanak és célja, hogy a gyerekeket az olvasásra bíztassák. Egy fontért lehetett megkapni az aprócska kötetet, benne egy alig 100 oldalas kis történettel, ami azonban igazi Gaiman mű. Gaiman szereti az isteneket meg az északi mitológiát, innen a történet is, vagyis
Neil Gaiman: Odd and the Frost Giants Read Post »