Révai Gábor: Beszélgetések nem csak gyerekekről Ranschburg Jenővel és Vekerdy Tamással

Mint kezdő szülő természetesen én is bevágtáztam párszor a könyvtárba aztán hazajöttem több kilónyi kötettel, amiket vagy elolvastam, vagy csak átlapoztam, vagy el is olvastam, esetleg még meg is vettem, kikönyörögtem ajándéknak stb. Szóval volt miből mazsolázni. S az is evidens volt, hogy ilyenkor az ember belefut a két nagy magyar névbe: Ranschburg Jenőbe és Vekerdy Tamásba. Persze már korábban is hallottam róluk, de igazán az elmúlt 3 évben igyekeztem ismerkedni elveikkel, vagyis inkább tanácsaik érdekeltek, mert mégis hogy a fenébe neveljem a fiamat?

Ebben a könyvben pedig mint emberekkel lehet megismerkedni velük. Meg arról, hogy mik az alapvető elveik és mégis mi történt velük az elmúlt 17 évben, a rendszerváltás után? Hogy élték meg az egészet? A beszélgetőskönyv teljesen jól van felépítve. Mert mennyire érdekes már, hogy ez a két ember ugyanabban az évben (1935) született, szinte ugyanolyan háttérrel (ami a származásukat illeti) indult el, mindkettejüknek komoly élményei kapcsolódnak a második világháborúhoz és 56-hoz. S bár még megtudhatjuk, hogy mikor nősültek és hány gyerekük van, igazából az életrajt a pályaválasztással véget ér. Konkrét dolgokról már csak a Rendszerváltással kapcsolatban van szó. S mindeközben rendszerint oda lyukadnak ki mind a ketten, amivel foglalkoznak: gyerek, család, iskola, pszichológia.

A rajongó postot Kadarm már megírta (amúgy tőle kaptam a kötetet). Annyit tennék hozzá, hogy engem kifejezetten idegesített anno a Családi körben okoskodó tanárbácsi, nekem az egész inkább volt érdekes film és vártam volna a végkifejletet, de én – mondhatni – mintacsaládban nőttem fel. Vekerdy könyvét olvastam, valamint rendszeresen nézem a cikkeit a Nők Lapjában, de nekem ebből a kötetből igazából Ranschburg került ki győztesen. Ő az, akivel eddig a fentiek miatt nem foglalkoztam, de már a tévéről szóló kötete is tetszett (a hozzáállása a témához itt is szerepel), ezek után azonban szeretném még fellapozni a Szülők könyvét is, amiről itt még csak beszél, de azóta már megjelent, s megnézem a húgomtól kapott Szülők lettünk-öt is, ami eddig csak porosodott a pocomon.