Annak idején jó sokáig szemezgettem A Hollókirály kötettel, aztán egy ismerősöm megvette, mondta ha kiolvasta majd odaadja, aztán pár hét múlva lebeszélt róla. Ő is csak ajtótámasztéknak fogja használni. Azóta nem is fáj a fogam rá, na meg a Könyvesblogon is lehúzó kritika jelent meg a regényről még akkoriban, amikor én ezt etalonnak értékeltem. Elég az hozzá, hogy a Hollókirály lekerült a szeretném elolvasni listámról.

Azért a novellákra kíváncsi voltam. Vagyis inkább szembe jött velem a kötet a könyvtárban és úgy döntöttem, legalább Clark stílusával megismerkedem, ha már Neil Gaiman annyira rajong érte (én meg Gaimanért). Végülis nem csoda, hiszen a történetek, amelyek egy kicsit alternatívabb, kicsit mesésebb XVIII-XIX. századi Angliában játszódnak erősen emlékeztetnek hangulatukban, stílusukban a Csillagporra. Sőt az illusztrációkat az a Charles Vess készítette, aki a Stardustból is csodás mesekönyvet csinált. Plusz van egy történet, ami Falva faluban játszódik. Állítólag a legtöbb novella már korábban megjelent itt-ott, csak most egybe lett gyűtjve, hogy a rajongóknak legyen mivel kihúzni az időt a Hollókirály készülő folytatásáig.

A közös a sztorikban, hogy mindig a mágia, a tündérek és az emberek világának, értékeinek összeütközése a téma. A címadó történetben még Jonathan Strange is szerepel, sőt az utolsó sztoriban maga a Hollókirály. El lehetett úgy is olvasni a novellákat, hogy nem ismertem a regényt. Clakr stílusa kellemes, olvasható, mesébe illő. Jó neki. De maguk a történetek nem különösebben tetszettek. Terry Pratchett óta tudom én is, hogy a tündérek nem feltétlenül jók. Sőt. S ez itt is megnyilvánul. De nemcsak hogy nem jók, de még igénytelenek is. Ez egy kicsit ledöbbentett, elvégre ők lennének a szépek. De vannak köztük, Clark szerint, akik bizony nagyon durván élnek ezzel a tulajdonságukkal (ld. Mr. Simonelli, avagy a tündérözvegy történetet a kötetből). Ráadásul Clark egyetlen szereplője se volt szimpatikus nekem.

Aláirom, hogy tud történetet mesélni, a stílusa lehengergő, ringató, csak éppen amit mesél az nem tudott elvarázsolni. Márpedig ha én fantasyt, mesét olvasok erre a bizonyos varázslatra szükségem van.

Úgyhogy a Hollókirály maradhat továbbra is ajtótámasz.

2.5 Stars
Oszd meg!