Az idei könyvfesztivál számomra első sorban a vásárlásról szólt. Mivel mindenfélék összejöttek első körben még az is kétséges volt-e, hogy kijutok, ehhez képest mondjuk 2x is kimentem, de mivel sose egyedül, programok és dedikálások kilőve, találkozókat is úgy beszéltem meg előre, hogy majd jelentkezem, ha ott vagyok, mert semmi se biztos.
Szombat délután Zsebivel mentem ki, akit csak nehezen sikerült rávenni, hogy bemenjünk a kiállítótermekbe, mert sokkal jobbal érdekelték a kacsák, a halak és a kövek dobálása mint tömeg és levegőtlen épület. Mondjuk amíg a parton mászkáltunk, legalább tudtam találkozni Angelikával és elintéztük az ügyünket. De végül bejutottunk és a nyert kb 15 percet két stand felkutatására fordítottam. Elmentem beszerezni Az új Valente meseregényt meg a Góliátot, aztán pedig a Főnix standjánál kötöttünk ki, ahol élőben is találkoztam a másik popkultos csajjal, Brigivel és természetesen könyveket cseréltünk. Sokat nem tudtunk beszélni, mert a motoros zsarnok, akivel voltam, eléggé unta magát. Na de azért még begyűjtöttem 4 könyvet is, a reciket (Paróka az ablakban, Álmatlanság, Rémségek), illetve megvettem az Archívum folytatását, hogy egymás mellé rakhassam a polcra és szemrehányón nézzenek rám, hogy mikor olvasom el őket. A gyereksarokban Zsebi még játszott kicsit, belenéztünk a Bogyó és Babóca diavetítés végébe meg szereztünk Geronimo Stilton lufit, aztán újból a tópartra mentünk. Röviden még Anettnek is oda tudtunk köszönni, illetve még egy villámrandit lebonyolítottam Veronnal.
Vasárnap családi programot terveztünk, hogy megnézzük a Kaláka koncertet, aztán míg a gyerekek játszanak, én ismét bevetem magam a Fesztiválozók közé. Most több időnk volt beszélgetni Brigivel, aki elkísért a beszerző körútra is, sőt a végén amolyan Sancho Panza lett belőle és cipelte a szerzeményeimet. Első és legfontosabb feladatom volt, hogy megvegyem az embernek A bőség kertje – Konyhakert ásás, kapálás nélkül című könyvét, mert most mindenféle szakirodalmat gyűjt a témában és kipróbálja az ötleteket a telkünkön, abban a reményben, hogy mire eljutunk oda, hogy kiköltözzünk, már burjánzó veteményesünk lesz. Utána a Kossuth standjához igyekeztem, de közben a Gabonál megláttam, hogy ott van Kleinheincz Csilla is, így eldőlt, hogy megveszem az átdolgozott Ólomerdőt, mert tudtam dedikáltatni. Mondtam, hogy a polgári nevemre tegye, mert mire megöröklik az utódaim már senki se fog emlékezni arra, ki volt az a Lobo.
Sajnos már a jópofa táskák, amiket a Helikon Kiadó standjánál lehetett kapni előző nap elfogytak, azt mondták nagy siker volt, lehet majd boltokban is fogják forgalmazni. A Kossuthnál beszereztem az Értelem és érzelem Joanna Trollope féle átdolgozását és az Üresek városát, a Ransom Riggs regény folytatását, valamint kaptam még ajándékba egy A Fáraók titkai című kötetet is. Innen visszatértünk a gyerekkönyvek közé, mert a fiúknak is akartam valami meglepetést. A Tessloff és Babilonnál végül a Mi Micsoda sorozatból kiválasztottam a Traktorok, kamionok, buldózerek című kötetet, ami Zsebinek nagyon tetszett, mikor itthon megnézte. Babszemnek is egy jópofának tűnő meseregényt vettem, David Walliams-tól a Gengszter nagyit. Szerintem a címe is vicces, a fiam viszont azt mondta, hogy ő ilyen könyvet nem akar olvasni, mert az ő nagyija nem egy gengszter. Úgyhogy megbeszéltük, keresek neki valami másik könyvet, mondjuk nagyon szimpatikusakat láttunk a Manó Könyvek standjánál a Mosómedvék akcióban illetve a Szeleburdi szurikáták című köteteket. De ezt már csak utólag tudom pótolni, a Gengszter nagyit pedig majd megkapja ajándékba valamelyik unokahúgom. Csak azt sajnálom, hogy így nem tudom elolvasni a regényt, pedig igencsak jónak tűnik.
Szóval ez az egy kupac tucat könyv története. Ha én azzal a szándékkal megyek a Könyvfesztiválra, hogy vásárolok, akkor bizony nem aprózom el a dolgot. Egyébként csak viszonyításként, ebben az évben a fesztiválig 9db könyvet vettem, januárban semmit, aztán volt két e-könyv előrendelésem és négy ajándék kötetem, szóval az, hogy annyi pénzt költöttem 2 nap alatt, mint négy hónap alatt, szerintem kiegyenlítődik. 🙂
Sajnálom, hogy idén nem találkoztunk 🙁
Előttetek mindig nagy volt a tömeg:)
Szerintem ha van egy kis időd, olvasd el a Gengszter nagyit. Én huszonéves fejjel is nagyon jókat nevettem rajta, ugyanakkor komoly dolgokról is szól. Hiába közel 300 oldal, egy délután alatt ki lehet végezni – már ha az embernek nincs más dolga, ami mondjuk két gyerek mellett, gondolom, elképzelhetetlen. 🙂 De talán a fiúkkal is lehetne egy próbát tenni, hátha mégis be jön nekik (és ha ez megnyugtat, a nagyi nem átlag-gengszter :D)
Szerintem simán elolvashatod a nagyit, ha nem hajtod ki 🙂
Kár, hogy nem találkoztunk, én is voltam szombaton, sokat kóricáltam, élveztem a hangulatot meg a sok könyvet. 🙂
Olvasd a Schwab könyveket, mert nagyon jók! 🙂
És amúgy… én is annyi könyvet szereztem be egy nap alatt, mint a négy hónapban eddig összesen sem… 😀
Pingback:Köhögős évszak | Lobo Tómia the life
Pingback:Emma Thompson: Sense and Sensibility the Screenplay and Diaries
Pingback:David Walliams: Gengszter nagyi
Pingback:Izgatottan várjuk