Jun 012011

Az úgy volt, hogy nagyon belelkesedtem az Agavé Kiadó által meghirdetett dupla könyvbemutatóra, ahol könyvhétre megjelenő két fiatal magyar szerző művét reklámozták. Amint híre ment, azonnal szerveztem a bébiszittert és még a molyon is csináltam hozzá eseményt, szóval eléggé határozottan terveztem, hogy jelenlétemmel emelem az est fényét. Sőt még A fekete zongorát is megvettem (anno könyvtári példányt olvastam) és visszakértem aputól, aki olvasta, mert mindenképp alá akartam íratni Baráth Katalinnal a könyvet.

Az Alexandra pódiumon kellemesen hűvös volt, pedig már éppen morogtam felfelé a mozgólépcsőn, hogy az áruház milyen meleg és bekapcsolhatnák a légkondit. A bemutatót Varga Bálint, az Agavé Kiadó vezetője és egyben a két szerző szerkesztője vezette fel, a szerzőkkel pedig Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, kritikus beszélgetett. Aki bevallotta, hogy kicsit zavarban volt Izing Róberttel való találkozás előtt, mert ő igazán nem járatos a sci-fi irodalomban, először és utoljára talán a Szíriusz kapitány és Csillaglány című könyvet olvasta, azóta inkább csak filmeket néz. De a a férfiak megnyugtatták, hogy igazából a Támadás az űrből egy paródia, ami az 50-es évek hollywoodi sci-fi filmjei mintájára készült, de egyben tiszteleg is előttük, mert Izing Róbert nagy rajongója a zsánernek és bár tölt le ilyen filmeket, meg nem osztja őket. Szilágyi Zsófia még arra is kíváncsi volt, hogy miért nem messzebbre tette a szerző az eseményeket, hisz 2015, amikor megtörténik a regénybeli UFO invázió mindjárt a nyakunkon. Varga Bálint kifejtette, hogy igazából ha belegondolunk a saját életünkben is már annyi minden történt, amit 10-15-20 éve nem is gondoltunk volna, valódi, korábban fantasztikusnak gondolt elemek és igazán jólesik most már magunkról is olvasni. Végül pedig kiderült, hogy ami leginkább mindenkit megfogott a regényben, azok közül akik eddig olvasták, hogy igazán pozitív országimázst adott Magyarországról, hogy itt is vannak hősök és emberek, akik együtt is hajlandóak dolgozni és megmutatni a világnak mire képesek. Izing Róbert egyelőre nem tervezi a regény folytatását, valami máson dolgozik, de azt mindenképpen elismerte, hogy az írás jó buli.

Varga Bálint, aki ugye szerkesztője is mindkét szerzőnek kiemelte, hogy milyen jó volt velük dolgozni, mert se Katalin, se Róbert nem azok a fajta írók, aki nem hagyják, hogy a lila ködjeikbe bárki beleszóljon s elefántcsonttornyuk magányában és önnön elhivatottságuk tudatában mindent elutasítanak, hanem elfogadják a véleményét olyan valakinek, akinek szintén az az érdeke, hogy minél jobb mű kerüljön az olvasók elé. Baráth Katalin hosszabban is írt erről, a munkafolyamatról, de a Támadás az űrből elején is van külön köszönet a szerkesztőnek. S persze a sok hálás olvasóról és bloggerről se feledkezett meg senki, nem csak nyomtatásba láthatjuk viszont a véleményünket, de Varga Bálint is kiemelte, hogy anno az így keletkezett hírverés nélkül, amely a különböző netes fórumokon kísérte A fekete zongora megjelenését talán nem keltette volna fel az ő érdeklődését a történet.

A türkizkék hegedű bemutató része azzal kezdődött, hogy Baráth Katalin felolvasott egy részletet a regényéből. Szilágyi Zsófia elmesélte, hogy annak idején ő is kapott egy saját kiadású példányt még az első Fekete zongorából és az lepte meg, meg keltette fel az érdeklődését, hogy a szerző nem akart semmit tőle. Nem telefonálgatott rá, nem kérdezgette, úgyhogy nekiállt elolvasni és beszippantotta őt Dávid Veron története. S még ő jelentette meg talán az első kritikát a könyvről a literán, s már abban azt a reményét fejezte ki, hogy ebből sorozat lesz. Baráth Katalin saját elmondása szerint, semmit se csinál véletlenül, azaz jól megfontolt döntés volt részéről, hogy hova helyezi és miért Dávid Veronikát. Na meg azt is, hogy miért pont őt választotta főszereplőnek. Azt mindenképp tudta, hogy nem akart semmiféle “technológiai truvájt”, mert az unalmas amikor csak beírják az okos telefonokba meg az okos számítógépekbe az adatokat, az meg kiköpi a megoldást. Hova lesz így az izgalom? Szóval keresett egy helyszínt és egy kort, amelyhez kellemes emlékek fűzik nem csak őt, de szinte bárki csak jó dologokat tud felidézni az első világháborút megelőző boldog békeidőkről, azaz erős nosztalgiafaktor övezi ezeket az éveket. Most Dávid Veront a sorsa ugyan elszakította Ókanizsáról, mert Budapesten él és dolgozik, s A türkizkék hegedű eseményei még innen is tovább sodorják Balatonfüredre és Abbáziába. Ez az elsőnek egyszerű lépésnek tűnő változás elég sok munkát hozott a szerzőnek, hisz utána kellett járni mi hol volt akkoriban, meddig tartottak az utazások, milyen járművekkel, hol milyen épület állt milyen állapotban stb. Ami viszont maradt, az az imádni való Dávid Veron alakja, a hangulat, a derű és már megvan az írónő fejében az is, hogy hova tart majd hőse az elkövetkező 1-2 regény során. Szóval Dávid Veron köztünk fog maradni, s még az is lehet, hogy a színes hangszeres címek is.

Amúgy a két szerző közül láthatólag Izing Róbert volt jobban zavarban, míg Baráth Katalin nagyon profinak tűnt, s igazán kedves dolgokat írt a könyveimbe.

Ja és igen, készítettem fényképeket de nem is tudom minek nekem okos telefon, ha nem tudom rendesen kezelni. Puskát DSLR-t kellett volna hoznom ehhez a melóhoz! Mivel sokan voltak nálam ügyesebbek jelen, valószínűleg az Agavé valahol majd kiteszi az ő képeiket, felvételeiket.

A két könyv amúgy holnaptól kapható és szombaton, június 4-én délután a szerzőkkel is lehet dedikáltatni. Délután 4-től Izing Róberttel, 6-tól pedig Baráth Katalinnal, az Agave standján, ami szokás szerint a Váci utca elején lesz.

Oszd meg!

Reader Comments

  1. az Agavé könyveire azóta figyelek, mióta elkezdte kiadni Kondor Vilmos könyveit (nagyon jó mindegyik, most fog megjelenni a legújabb). Így vettem meg tavaly A fekete zongorát is, nagyon tetszett, letehetetlen, alig várom az új hangszereset 🙂
    köszi az ajánlót, a másik könyv is érdekel, meg fogom venni

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *