Az Ad Astra kiadó első körből ajánlott könyvei közül a Zoo City volt az, ami igazán a tatalmával hívta fel magára a figyelmet. Főleg miután azt is hozzábiggyesztették a leíráshoz, hogy ez egy UF (Urban Fantasy), s manapság ebben a műfajban nehéz olyat találni, amiben nincsenek mágikus lények, s nincs túlságosan is alternatív jelenbe helyezve […]
Lauren Beukes: Zoo City Read Post »
Nem vagyok valami kalandvágyó, ha fiatal magyar írókról van szó, főleg akkor nem, ha azok az éppen aktuális divathullámot akarják meglovagolni. Fenntartással kezelem az ilyesmit, inkább várok mások véleményére mielőtt egyáltalán megfontolom, hogy talán várólistára veszem az adott művet. Most azért kicsit más történt, mert bár az elmúlt pár évben a Könyvmolyképző Kiadó jó pár
Benina: Megsebzett szabadság Read Post »
Ez a Janikovszky könyv is az Aranyesővel együtt került ismét a kezembe. Nem is emlékszem, hogy annak idején miért is nem ez volt a kedvencem, s szerettem jobban a másikat. Sokkal kevesebb mindenre emlékeztem ebből, mint Buriánék sztorijából. Mondjuk az elejét végigmosolyogtam, mert a “Helga? Milyen Helga?” értetlenkedés azért nagyon ütős volt, s az még
Janikovszky Éva: Szalmaláng Read Post »
Az az igazság, hogy nekem bejött Mercy Thompson története tavaly, (jó kis világ, kedvelhető főszereplő, kicsit száraz stílus, ugyan kevés volt az akció, de a romantika is) úgyhogy vártam a folytatást. Amit ugyan eredetileg még tavaly őszre ígértek, de aztán késett és csak most áprilisban jelent meg. De kivártam. Mercy az a lány, aki autószerelő
Patricia Briggs: A vér kötelez Read Post »
Amikor tavaly néhány külföldi blogon írtak a Deathless-ről mindenki azonnal kiemelte, hogy az írónője, Catherynne M. Valente minden könyvét várják, mert annyira csodás a prózája, szabadon kezeli a különböző megszokott fantasy elemeket, s belőlük valami különlegeset teremt. Persze, hogy azonnal érdeklődni kezdtem, utána olvasgattam és amikor már az SFmagon is ismertették a regényt, erősen fontolgattam,
Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan Read Post »
Az úgy volt, hogy Izolda kérdezte nem tudná-e neki valaki kölcsönadni az Aranyesőt meg a Szalmlalángot én meg szóltam, hogy nekem megvan mind a kettő, az első kiadások, s épp hazautazom, elhozom a szüleimtől. Aztán eszembe jutott, hogy augusztusig még ott van a Janikovszky Éva kihívás is, amire a Molyon jelentkeztem, szóval én is kiolvashatnám. Az Aranyeső
Janikovszky Éva: Aranyeső Read Post »
A Velveteen Rabbit címmel már rengeteg helyen találkoztam, a mesekönyv benne van rendesen az angolszász köztudatban, lévén klasszikus, eredetileg 1922-ben megjelent történet, amin generációk nőttek fel. De magyarul eddig még nem jelent meg. Úgyhogy amikor megláttam, hogy kiadják, rögtön tudtam, ezt a könyvet megveszem a gyerekeknek. Mondtam már, hogy szeretek erre hivatkozva is könyveket vásárolni?
Margery Williams: A bársony nyuszi avagy a játékok életre kelnek Read Post »
Elérkezett hát az Éjangyal trilógia is a befejezéséhez, s az előző kötetekhez méltó vastagságú kötettel találhatjuk magunkat szemben. Míg az első rész Az árnyak útján igazi bevezetés és fejlődésregény volt, a második meg, Az árnyékvilág peremén már hatalmas ívű fantasyvá nőtte ki magát, naná, hogy érdekelt, hol fognak elvarródni a szálak és miként. Az előzmények
Brent Weeks: Túl az árnyakon Read Post »
Elnézegetve az elmaradásaimat vettem észre, hogy még tavalyról lógók két könyvvel, az egyiket ráadásul Várólistára olvastam el, azért maradt ki, mert az év végi hajrában került rá sor, amikor amúgy is annyira le voltam maradva mindennel, hogy egyszerűen nem írtam meg egy csomó postot. Mint például a Szabó Magda könyvről. Pár éve fedeztem fel őt
Szabó Magda: Für Elise Read Post »
Muszáj volt ezzel a képpel indítani, ugyanis ez volt az első olyan könyvem, ami komoly érdeklődést váltott ki családunk legifjabb tagjából is. Egyszerűen valahogy vonzotta a borító és rengeteget simogatta ha meglátta, tetszettek neki a kidomborodó vörös betűk is. Szóval nem úgy indított, hogy azonnal szájába vette és megcsócsálta a kötetet. Úgyhogy máris jó pont
Jim Butcher: Pusztító vihar Read Post »
Sorozat második részéről nehéz úgy írni, hogy az ember ne Spoilerezzen. Akár akaratlanul is. Úgyhogy előre szólok, hogy márpedig itt valószínűleg lesznek az előzményekre utalások, amelyeket a finomabb lelkű olvasók akár poéngyilkosságnak is vélhetnek. Tovább tehát mindenki a saját felelősségére olvasson. Mivel Kelley Armstrong Szellemidézője bejött nekem, nem volt kérdés, hogy kíváncsian vártam, hogy folytatódnak
Kelley Armstrong: Az ébredés – Sötét erők trilógia 2 Read Post »
Már megint egy könyv, aminek már a címe felkeltette a figyelmemet, főleg angolul, mert olyan szépen hangzott, hogy “The Particular Sadness of Lemon Cake“. Aztán meg azt is olvastam róla, hogy szerzője nagyon érzékien ír – mármint igazán líraian szólítja meg az ember érzékeit -, sőt még egy kis mágikus realizmust is hozzátettek ajánlókban. Viszont ez
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága Read Post »
Melissa Hill eddigi regényeiben amik magyarul is elérhetők voltak mindig volt valami váratlan fordulat, ami kiemelte írásait a szokványos chick lit regények közül és nem csak meglepetést okozott, de el is gondolkodtatott. Ezért a regényéért mégse törtem magam annyira, mert valahogy nem fogott meg a történet, amit a hátulján olvastam. Ráadásul a regény elején a
Melissa Hill: Míg el nem felejtem Read Post »
Annak idején Rejtővel a Füles hozott össze. Nagymamám sógora volt nagy rejtvényfejtő, előfizetése volt a magazinra, meg az évkönyvei is mindig megvoltak. Alig vártam, hogy hozzájuk menjünk, összeszedjem és sorrendbe rakjam azokat a számokat, amelyek legutóbbi látogatásom óta felgyűltek nála. Mert szerencsére a sok megfejtett rejtvényt sose dobta ki, de be se küldte őket, szóval
Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség Read Post »
Egyike azon fantasyknak, amiket a megjelenésekor megvettem, aztán mégse olvastam el, mindig csak kerülgettem. Úgyhogy a folytatásokra még nem is adtam ki pénzt. De tavaly ezt is felvettem a várólista csökkentésbe, s most az év végi hajrában (mert én ebben vagyok jó, mindent az utolsó pillanatra hagyok) sorra került. A regény két szálon fut, két
Greg Keyes: Folyamszülött Read Post »
Egy várólistás regény volt, amit még akkor vettem meg, amikor mindenki írt róla, szép emlékű OKK-ban, aztán csak pihent a polcomon. Tipikusan az a könyv volt, amit el akartam olvasni, sokáig hiába próbáltam megszerezni, aztán a Könyvudvarban sikerült nagyon olcsón és onnantól kezdve, hogy a tulajdonomat képezte csak pihent a polcomon. Majd az összes várólistás
Jostein Gaarder: A történetárus Read Post »
A szépség és a szörnyeteg meséjébe még akkor szerettem bele, amikor kiskoromban az M1-en (akkor még MTV) Jean Marais sorozat volt és minden vasárnap valami olyan filmet vetítettek, amibe a színész játszott. Amúgy imádtam ezeket a sorozatokat, volt Audrey Hepburn, Marlene Dietrich, James Stewart stb. az ember ifjan megismerkedhetett a délutáni matinézásra termett fekete-fehér klasszikusokkal,
Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű Read Post »
Nos, elérkezett befejező részéhez az utóbbi évek legnépszerűbb fiatal felnőtteknek íródott sorozata is, az Éhezők viadala. Mivel mind az első, mind a második rész nagyon izgalmasra sikerült, nem volt kérdés, hogy várom a harmadik részt is. Amit így elolvasva végre kerek egész a történet, nagyon örülök, hogy egyelőre nem tervezik a folytatást, mert igazán nem
Suzanne Collins: A kiválasztott Read Post »
Ezzel a regénnyel is úgy voltam, hogy már angolul nézegettem, de aztán mégse csaptam le rá, meg különben is, mire kiadták volna papírkötésben, s olcsóbban, addigra kiderült, hogy megjelenik magyarul is. Mert persze, hogy érdekel egy könyv, ahol 3 lánytestvér van, egy Shakespeare imádó apával és a könyv mottója, hogy “Olyan probléma nincs, amit egy
Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság Read Post »
Kicsit olvasási válságban voltam, bármibe kezdtem bele azzal nagyon lassan haladtam, még az amúgy nekem rendelt könyvekkel is hadilábon álltam. Ezért aztán úgy döntöttem, jöjjön valami egészen más és kinyitottam a Prérifarkas Blues-t. Mert Christopher Moore ha nem is mindig ugyanazon a színvonalon, de azért megbízhatóan jópofákat ír és feledtetni tudja a gondokat. Sam Hunter
Christopher Moore: Prérifarkas Blues Read Post »