Elérkezett hát az Éjangyal trilógia is a befejezéséhez, s az előző kötetekhez méltó vastagságú kötettel találhatjuk magunkat szemben. Míg az első rész Az árnyak útján igazi bevezetés és fejlődésregény volt, a második meg, Az árnyékvilág peremén már hatalmas ívű fantasyvá nőtte ki magát, naná, hogy érdekelt, hol fognak elvarródni a szálak és miként.
Az előzmények ismerete nélkül nem igazán olvasható ez a regény, a trilógia teljesen összetartozik, annyira sok réteg meg szereplő van benne. S bár elvileg lezárt egész ez, Brent Weeks következő regénytrilógiája is ugyanebben a világban játszódik, sőt van egy novella is, amelyben megismerhetjük Durzo Blint előéletét. Igazából a tartalomról sokat nem is írnék, mert annyi minden történik, viszont azt se mondhatom, hogy nem lövök le néhány poént. Szóval figyelmeztetés megvolt.
Az az igazság, hogy ezt a könyvet éreztem a leggyengébbnek a trilógiából, mert míg jó volt az indítás, fel lett dúsítva a második rész és kitágult a világ, addig itt ez a kitágult világ egyszerűen már nem tudott kielégítő módon eljutni egy korrekt befejezésig. Túl sok lett a szál, amit el kellett varrni és persze Brent Weeks úgy akarta, hogy minden és mindenki egy csúcspontra kerüljön és ott dőljön el a világ sorsa, méghozzá meglepő módon. Na és ez a hatalmas végkifejlet elkapkodott lesz. Eleinte úgy tűnt, hogy szépen lassan történnek a dolgok, szinte napról napra váltottunk helyszínt és szereplőket, aztán hirtelen több hónapos szünet, majd eltűnnek szereplők, aztán belepillanthatunk emberek tetteibe, de nem tudunk meg egy sor dolgot, a végső csata pedig sietőssé és értelmetlenné válik, a végéről meg had ne is mondjak semmit. (Utálom a túlzott derült égből megjelenő, oda nem illő miszticizmust, de ez csak egyéni szocprobléma.) Aztán még az is előfordult, hogy pár szereplőről mintha megfeledkezett volna a szerző. Ráadásul vannak, akik meg magyarázat nélkül változnak meg. Néhol pedig azt éreztem, mintha hiányoztak volna fejezetek. Elképzelhető, hogy Brent Weeks ennél jóval hosszabban és részletesebben írta volna meg a történetét, csak aztán a sok mellékszálból párat kivágott a szerkesztője. Hirtelen rengeteg mitológia és régi történet lett az Éjangyal történetébe, aminek a felét nem értettem, a neveket meg összekevertem. Pedig igazán nem az író stílusával van gond, mert a mesélését lehetne sokkal de sokkal tovább is olvasni.
Hiába hittem, hogy Brent Weeks be tud fejezni egy történetet, sajnos nem sikerült neki számomra kielégítő módon. Persze várható, hogy Kylar, rokonai, barátai és üzletfelei még visszatérnek, van még itt rengeteg történet. Csak valahogy kár, hogy annyi mindenkivel elbánt és nem csak úgy értem, hogy kegyetlen volt velük, hanem inkább felelőtlen és feledékeny.
Szóval nekem csalódás volt a befejezés. Úgy éreztem, Weeks átvágott, s nem kaptam meg azt az átütő és mindent megmagyarázó végkifejletet, amire vágytam. Ennek ellenére nagyon jó fantasy író a pasi, mert jól szövi a történeteket, sok mese van benne, csak nem tudja befejezni a sztorit.
Eredeti cím: Beyond the Shadows
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2011 (2008)
Terjedelem: 688 p.
ISBN: 9789632454504
Honnan: Kiadótól, recenziós példány
