Az úgy volt tehát, hogy a Kvantumtolvaj folytatása előtt ugye el akartam olvasni a trilógia kezdő kötetét, ami megtörtént. S utána szinte kihagyás nélkül vetettem bele magam a második regénybe. Hogy miért is csak most lett belőle poszt, annak hosszú története van, ne is kérdezzétek. Mindenesetre nagyon bennem volt a lendület és a sok gogol […]
Hannu Rajaniemi: Fraktálherceg Read Post »
Nem vagyok egy nagy sci-fi olvasó, ahogy elnéztem az elmúlt 10 évben sci-fivel felcímkézett olvasmányaimat, azok nagy része is ifjúsági, vagy steampunk volt, esetleg J.D. Robb. Azonban annyi jót hallottam Rajaniemiről, meg készültem is elmenni az író-olvasó találkozóra, hogy amikor felajánlották, hogy elolvashatom a Fraktálherceget, úgy gondoltam, üsse kő, kemény csaj vagyok, bevállalom. Aztán kicsit
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj Read Post »
Az elmúlt pár évben lépten-nyomon belebotlottam Junot Diaz nevébe, mindenféle irodalmi oldalon, s úgy emlegették, mint nagyon menő írót, főleg New Yorkban és környékén. De ő is azok közé tartozik, akit feltettem magam agyában egy listára, hogy majd ha megjelenik magyarul valami értő fordításban, akkor megismerkedem vele, mert még a végén nem fogom teljesen megérteni
Junot Diaz: Így veszíted el Read Post »
Nekem nagyon kellemes szórakozás volt az Így neveld a sárkányodat, gondoltam, hogy elolvasom a többi, magyarul is megjelent részt, aztán remélem, hogy majd kiadják a folytatásokat is itthon. Vagy ha nem, akkor megpróbálom angolul megszerezni őket. Az Így neveld a sárkányodat ugye csak az első kötete volt III. Harákoló Harald emlékiratainak. Ugyanis még mindig elég
Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz Read Post »
Szeretem az újraértelmezett meséket, amikor az ismert történetet valami egészen egyedi módon feldolgozzák, felhasználva az elemeit és hozzáadva valami újat, amitől az új történet különleges lesz illetve hozzátesznek ezzel valamit a régi sablonokhoz is. Angela Carter több novellából álló kötete már régóta ott volt a látómezőm szélén, csak éppen elég nehéz hozzájutni. De a könyvtár
Angela Carter: A kínkamra Read Post »
Mivel Lauren Beukes előző magyarul megjelent regénye, a noiros elemekkel tarkított urban fantasy, a Zoo City nagyon bejött, kíváncsi voltam az első regényére is, amivel felhívta magára a figyelmet. S azt kell mondani, hogy nem csodálom. Mert amiről itt szó van, ha belegondolunk elég megdöbbentő és vajon mennyire van messze a valóságtól? Persze először is
Lauren Beukes: Moxyland Read Post »
Velem nagyon ritkán van úgy, hogy egy borító megfog és csak a szépsége miatt leszek kíváncsi a tartalomra. De ez a Cinder könyv, már amikor először láttam és hallottam róla, felpiszkálta az érdeklődésemet: kecses női láb, fém belső vázzal és a cím egyértelműen Hamupipőkére utal. Meglengetve azt, hogy kiborgokról van szó, nos, mindazok ellenére, hogy
Marissa Meyer: Cinder Read Post »
Mint azt a párom is írta, két éve vettünk egy telket, ahol tavaly már megpróbálkoztunk a konyhakertészettel. Nos, én nem vagyok az a született zseni a földmunkákat meg a növényeket illetően, de azért elkezdtem úgy egy éve bújni a netes oldalakat, könyvtárból hoztam ki mindenféle könyvet, hogy is kell nekiállni ennek az egésznek. Készítettem listákat
Jó néhány hónapig tartott, mire rávettük a nagyobbik fiunkat, hogy nézze meg az Így neveld a sárkányodat című rajzfilmet, pedig mondogattuk, hogy anya és apa szerint az utóbbi évek egyik legjobbja. De már 6 évesen se hajlandók a gyerekek elhinni amit a szülők mondanak. Aztán egyszer beleegyezett és megnézte, majd persze hetekig folyamatosan az volt
Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat Read Post »
Már megint egy könyv, ahol az angol cím hangsúlyosabb, mint a magyar. Még a borítón is, s ez engem egyre inkább zavar, sőt szerintem azért van olyan ember is, akit ez esetleg elbizonytalaníthat a könyvesboltban, hogy akkor most angol regény ez vagy nem. Igen, ez mostanában vesszőparipám, sajnálom de úgy látom muszáj minden egyes alkalommal
Sarah Addison Allen: Édes élet – The Sugar Queen Read Post »
Erre a könyvre igazából két dolog vett rá. Először is, hogy már olyan régen olvastam valami jó kis romantikus krimit, márpedig én még mindig nosztalgiával gondolok vissza azokra a klasszikus Nora Roberts, Sandra Brown, Linda Howard, Tami Hoag, Erica Spindler, Jayne Anne Krentz stb. regényekre, amelyek megkedveltették velem a zsánert, s mindig keresek valamit, ami
Laura Griffin: Nyom nélkül Read Post »
Az elmúlt időszakban az ember hatására én is elkezdtem foglalkozni a táplálkozásunk változtatásával. Ő nézte ki magának ezt a könyvet, aztán azt mondta, hogy ha elolvasom, akkor ír róla egy bejegyzést. Úgyhogy elolvastam, viszont úgy mint tavalyelőtt a Fegyencedzésről, az értékelést már ő írta meg. „Mindannyiunkban vannak rákos sejtek. De nem mindenki lesz rákos.“ Miért
David Servan-Schreiber : A rák ellen – Egy új életmód Read Post »
Annyi könyv van, ami azok után, hogy jókat olvasok róluk valami külföldi oldalon azonnal megy fel a kívánságlistámra, hogy képtelenség lenne a végére érni. Mivel hörcsög módján csak gyűjtögetem az infókat, ráadásul ha valami sorozat, akkor szeretem megvárni, mire kerek egész lesz, s csak utána döntök róla, többnyire a manapság egész gyors populáris könyvkiadás közben
Ann Aguirre: Menedék – Enclave Read Post »
Végülis nem olyan nagy gond, hogy az Agave évente csak 1 Christopher Moore könyvet ad ki, mert így legalább még mindig van, amire lehet várni. 2011-ben megjelent Prérifarkas Blues volt sorrendben az író második, ez pedig a negyedik regénye (a Vérszívó démonok időrendben a harmadik). Szóval úgy gondoltam, még mindig egy kicsit tapogatózással lesz dolgom.
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete Read Post »
Nagyon sokan kedvelik a kiadóknak azt a húzását, hogy megtartják az eredeti címét is a könyveknek, a félreértések elkerülése végett. Meg hogy ne legyen az a nagy hőbörgés, hogy milyen bénán fordították le, amikor angolul annyi mindent mond egy szó és ezt magyarul csak körbeírva lehet feltárni, vagy kitalálni valami kacifántosat, amire meg a rajongók
Kelley Armstrong: The Reckoning – A leszámolás Read Post »
Rögtön az elején el kell mondanom, hogy kicsit félre voltam informálva erről a könyvről. Mert meg voltam róla győződve, hogy egyike csak, a manapság népszerű ifjúsági poszt-apokaliptikus történeteknek, csak éppen jól van megírva. De ez nem ifjúsági regény, hanem felnőtt könyv. S persze amint elkapott, rá kellett jönnöm, hogy Balázsnak, a Hármas könyvelésből mennyire igaza
Mira Grant: Feed – Etetés Read Post »
Erre a könyvre a fülszövege és a borítója alapján figyeltem fel. Csak utána tudtam meg, hogy ez megint egyike azoknak a friss, sikeres regényeknek, amelyek alig pár hónappal az eredeti megjelenés után már magyarul is olvashatók. Ráadásul kézbe véve is nagyon kis aranyos kötet: aprócska, kemény kötésű, de gyorsan olvashatunk. S bár a szerző neve
Mette Jakobsen: Minou szigete Read Post »
Nem csoda, hogy ezt a regényt tavaly beválogattam a Várólistámra, mert már vagy 2 éve olvastam az utolsó Sookie könyvet. Azt hiszem akkor kicsit megcsömörlöttem és időt akartam adni, hogy leülepedjen a dolog. Nos annyira leülepedett, hogy egy csomó mindenre, amire utalgattak nem is emlékeztem. Azért a fő vonalakra igen, meg arra, hogy is áll
Charlaine Harris: Halottnak a csók Read Post »
Még amikor Westerfeld Csúfok trilógiájának első részét olvastam néztem utána az írónak, s épp akkoriban jött ki a Leviatán, amiről mindenki csak ódákat zengett. Ifjúsági steampunk kalandregénynek címkézték, s ezzel persze egyből kívánatossá lett a számomra, de egyrészt kíváncsi voltam, hogy alakul a teljes trilógia fogadtatása másrészt meg olyan hosszú a kívánságlistám, hogy már előfordult, előbb jelenik
Scott Westerfeld: Leviatán Read Post »
Mint könyvet szerető embernek, akinek a lakása is teli van mindenféle kötettel és állandóan helyhiánnyal küzd, egyik célom volt, hogy a gyerekeimbe is átvigyem a betűk iránti szeretetet. Na de mi van, ha ez nem történik meg? Mi lesz akkor, ha az utódaim pontosan ellenkezőképpen állnak az olvasáshoz, mint én? Nos, ez a kis könyvecske
Manjusha Pawagi – Leanne Franson: A lány, aki utálta a könyveket Read Post »