Az elmúlt időszakban az ember hatására én is elkezdtem foglalkozni a táplálkozásunk változtatásával. Ő nézte ki magának ezt a könyvet, aztán azt mondta, hogy ha elolvasom, akkor ír róla egy bejegyzést. Úgyhogy elolvastam, viszont úgy mint tavalyelőtt a Fegyencedzésről, az értékelést már ő írta meg.
„Mindannyiunkban vannak rákos sejtek. De nem mindenki lesz rákos.“
Miért olvas el egy ilyen könyvet az ember? Általában mert rákos, vagy mert a környezetében valaki az. Legalábbis mindenki erre gondolt, amikor meglátta hogy mit olvasok, és aggódva kérdezték: „de ugye nincs baj?”. Természetesen mindenkinek nemet mondtam, és mire elolvastam a könyvet, rájöttem hogy de igen. Baj van.
Akkor hogyan akadt a kezembe a könyv? Miért fontos ez? Ha bemegyek egy Libri/Alexandra üzletbe bármit a kezembe tudok venni, akkor miért ez? Ez a könyv egy „kirakós” egyik darabja, és ahhoz hogy megpróbáljam elmondani, miért jó a könyv, el kell mondanom, hogy került a kezembe.
Két szálon kell az időben kicsit visszaszaladnunk:
1, Valamikor a 2000-es évek elején, amikor már láttam hogy sok év után lesz diplomám, meg egy egész formás barátnőm, aki jól bírta az egyetemi csigafutamomat, elkezdtem „házat” tervezni. Igen, már akkor. Szeretek tervezni, akár évekig is. Elindultak hát a fogaskerekek, valahol egy vályogház környékén, szép telekkel (városszélen) stb. olvasgattam, tervezgettem, számolgatta, jöttek mentek a passzív házak, hőszívattyúk, napkollektorok, napelemek, de valahogy nem ált össze a kép. Aztán tavaly előtt volt telekvásárlás. Szép kis telek, a gödöllői dombság löszös talaján. És tavaly már mi termeltünk rajta, ami nagyon sok felismeréshez vezetett: az ahogy művelték, az ahogy a szüleim művelik a telküket (mai mezőgazdaság), az nem jó. De legalábbis erre a talajra, és egyáltalán a talajoknak nem jó. Itt megint elkezdődött a keresés, ahonnan permakultúrákhoz, alomszékhez, teleső, kegyedihez, azaz Országh Józsefhez vezetett egy út.
2, A másik út nem sokkal a telek keresés előtt kezdődött: 2008 júnis 2-n, hosszas utánjárás után „Barrett oesophagus” –t állapítottak meg, ami hétköznapi nevén reflux, előrehaladott állapotban. Elkezdtem a protokoll szerinti kúrát, és megfogadtam az orvos tanácsát is, hogy ne egyek zsírosat, meg a többit. Betartottam a tanácsokat, tornáztam, szedtem a gyógyszereket, de egy bizonyos szinttől nem lettem jobban. Próbáltam többféle diétát, jöttek mentek a „csoda” dolgok, de egy bizonyos szintet nem sikerült átlépnem. Egyik ilyen „csoda” a lúgos víz volt, a mi elég sokáig maradt is. De aztán azzal sem volt jobb, és Országh Józsefnél találtam egy leírást, ami elgondolkodtatott: a lúgos víz jó hatása egy hibás következtetés eredménye.
A két szál összekapcsolódott innentől, mind egy egészségesebb, jobb, fenntarthatóbb kertművelés (biotömeg gazdálkodás), mind az egészségem ugyanabba az irányba vezetett. Változtatnom kell (ami nem volt újdonság, ebben a 3 évben gond nélkül kicseréltem a diétámat többször is, már volt benne gyakorlatom). De mire? Országh József említett kovász mustot, meg közben angolul is belebotlottam több leírásba, ahol csodálatos GERD gyógyulások volt, ahol nem a gyógyulás volt az érdekes, hanem hogy adtak nagyon jó magyarázatot, a reflux kialakulására. Hopp, ha ismerjük a kiváltó okokat, az okok megszüntetésével a szervezet idővel képes meggyógyítani magát (korlátozottan igaz). Ezt gyorsan meg is próbáltam megbeszélni az orvosommal, aki hát… örülök hogy diagnosztizált, de meggyógyítani sosem fog.
Ez a csoda reflux gyógyító mód, pedig a low carb diet.
A sok életmód váltás során a bőröm elkezdett télen kiszáradni, ezért krémeket kerestem, de ezt sajnos úgy tettem, hogy elolvastam mi van bennük. Így találtam rá az antalvali.com oldalra, ahonnan ötlet merítettem a saját krémemhez.
Egy internetézős este, amikor a család a mamáéknal volt míg én a GDP-t toltam, az antalvali.com oldalon (színfolt a magyar oldalak között, de azért kritikával kell kezelni) írtak többen erről a könyvről. Igazából kb 3 dicsérő komment lehetett, de valamiért már nyitottam is a levelezőm, és írtam a levelet a könyvbeszerzőmnek (alias Lobo), hogy ezt a könyvet szeretném elolvasni. Postafordultával jött is a válasz, hogy akkor megrendeltem. Köszönöm.
Azaz könyv egy terv (életmód) egyik pilléreként került hozzám. Ez a terv, egy kicsit egészségesebb életmód, egy kis jó mezőgazdaság (biotömeg gazdálkodás), egy kis fenntarthatóbb élet felé mutat.
A könyvről:
A szerző orvos. De a könyv megírásához hosszú utat járt be, és ez jó nekünk. Ugyanis orvosi alapossággal meséli el a rák megjelenését, működését, terjedését, és az egyes lehetőségeket a rák elleni harcra. Mindezt úgy, hogy az olvasó megértse, de azért szépen tudományosan alá is legyen támasztva (44 oldal a könyv végén a jegyzetek, minden kutatás, működési mechanizmus megindokolva, meghivatkozva), és még érdekes is legyen. Kiváló a fejezetek felépítése, az olvasó terelgetése, és az egyes esetek és/vagy kutatások találása (érthető leírásuk és a talált összefüggések magyarázattal történő alátámasztása).
A könyv elején megismerjük a szerző történetét, aki orvos és agykutatóként dolgozik Pittsburgh-ben. Az egyik vizsgálatra nem érkezett meg az önkéntes, ezért ő maga feküdt be az MRI –be, és derült ki, hogy 30 évesen agydaganata van. Saját élményein keresztül meséli el a tapasztalatait, a környezeti változásokat (környezete mennyire nem tudta kezelni a betegségét), és a saját reakcióit.
Az első harcot még az orvosi protokoll szerint vívta meg, és gyógyulása után visszatért a korábbi életéhez.
A második harc – a visszaesés – változtatta meg igazán. Ekkor kezdett orvosként is utána nézni, hogy mit tehet még a protokoll kezelés mellett a szervezetének a segítésére, és amit talált, teljesen megdöbbentette. Ezen kutatások és kísérletek eredményét egyesével, egy-egy történettel kísérve ismerhetjük meg David fejlődésének útján. Találkozunk a küzdés fontosságával, a statisztikák mindent egybemosó hatásával, célokkal, belső békével.
Az út pedig, amin terel minket a szerző, oda vezet, hogy a mostani életünket a saját érdekünkben meg kell változtatni, mert ahogy élünk és amit eszünk, az betegít meg minket. Együnk sok zöldséget, mozogjunk sokat, tegyünk rendbe magunkat, foglalkozzunk a lelkünkkel, változtassuk meg a húsevésünket (na ez egy nehezebb dió, mivel önmagában az állati élelmek nem rosszak, csak amiket most eszünk: a mai csirke/tojás a kukoricán nevelkedik, így viszont teljesen eltűnik a tojásból az omega-3, ellentétben a kapirgálós csirke tojásával), és ami a legfontosabb a rákot a szénhidrátok éltetik, főleg a magas glikémiás indexűek.
Ő ezt a módszert találta, amivel a szervezetét segítette a rák elleni harcban. Az ételekhez, mozgás mennyiségekhez konkrét tanácsokat is (rák ellen ható élelmiszerek), és ezen tanácsait a történetekkel és kutatásokkal is megtámogatja.
Fontos megjegyezni, hogy nem mint alternatív gyógymódra kell gondolni, ő ezt kiegészítésnek és megelőzésnek szánja. Elsősorban megelőzésnek: a korai stádiumban lévő rák növekedése megfordítható, ha nem biztosítjuk neki a szükséges táplálékot (cukrot). A testben kb 10e rákos sejtből 1 válik daganattá, de amíg a nyugati életmód mellett ez kifejlődik, a megelőző életmóddal ezt a szervezet legyőzi.
Az étkezés mellett a test karbantartása, edzése, a rákot legyőző mozgásokra, és a testi érintések fontosságára is felhívja a figyelmünket.
A könyv végén lelki utakra is elkalauzolja az olvasót, és bemutatja a rák ellen ható eleme fegyvereit és pajzsait: az immunrendszert az agy vezérli. Sőt, az imádkozás pozitív hatásait is elemzi (érdekesség: a régi tanyasi munkák többsége ugyanazt a hatást mutatja).
A könyv végét természetesen a távozóknak szóló fejezet zárja, ami a mai életvitel nem kezel megfelelően.
Mindez a tudás és iránymutatás olvashatóan, és néha már túl profin van tálalva (kicsit érződik az amerikai életmódkönyvek hatása rajta), de ha valaki figyel, és más tapasztalatokkal összeköti az információkat, akkor meg lehet bocsájtani ennek a kis hibának, mert minden fejezete a „jót” hordozza.
Természetesen vannak kisebb hibák is a könyvben (pl.: RO víz), de ha elolvasás után csak ennyi rossz „szokásunk” marad, akkor Dávid elérte, amit akart.
Rövidebben: a könyv nyelvezete kiváló. A könyv felépítése, nyelvezete kiváló. Az elején a tudományos alaposságú de érthető fejezetekkel magába szippantja az olvasót, és a könyv végére észre sem veszi, hogy már nem is az orvoslásról (nyugati típusú) mesél, hanem a belső békéről, a vallásról, a budhizmusról, tibetről. És ezt is ugyanúgy mint az elején alaposan, megtámogatva egy nyugati ember hitetlensége ellen is.
És természetesen bekerült a könyvbe az is, mi van, ha kapunk időt elbúcsúzni, hogyan használjuk ki azt.
Kötelező darab.
A szerző 2011 nyarán meghalt. A harmadik harcát nem sikerült megnyerni, de azt kevesen mondhatják el magukról, hogy közel 20 évet éltek az első agydaganat diagnózis után. Nyugodjék békében.
2011 –ben megjelent az utolsó könyve: http://notthelastgoodbye.com/
És életrajzi film is készül róla. Érdemes lesz megnézni.
A kirakós darabja (életmód, alacsony szénhidrát, perma kultúra, alomszék, a rák elleni életmód stb.) szépen összeillenek egymással. Ez a könyv egy része ennek a mintának, amit követnünk kellene, mert:
„Mindannyiunkban vannak rákos sejtek. De nem mindenki lesz rákos.”
„A rák elsősorban nem genetikai eredetű – az életmódunkkal függ össze.”
Baj van, változtass.
Kiadó: Park
Megjelenés: 2009 (2007)
Terjedelem: 356 p.
ISBN: 9789635306293
Honnan: Vásárlás, saját példány
Mindig nagyon örülünk, ha jó véleményt olvasunk valamelyik könyvünkről, de a szerző könyvei különösen kedvesek a szívünknek, úgyhogy köszönjük!
Néhány infó, hátha érdekes lehet: az utolsó könyve Búcsúzni többször is lehet címmel magyarul is megjelent 2012-ben. A rák ellen felújított kiadása is előkészületben van már, talán még idén meg is jelentetjük.
Üdv,
Harmat Eszter, Park