Elnézegetve az elmaradásaimat vettem észre, hogy még tavalyról lógók két könyvvel, az egyiket ráadásul Várólistára olvastam el, azért maradt ki, mert az év végi hajrában került rá sor, amikor amúgy is annyira le voltam maradva mindennel, hogy egyszerűen nem írtam meg egy csomó postot. Mint például a Szabó Magda könyvről. Pár éve fedeztem fel őt […]
Szabó Magda: Für Elise Read Post »
Muszáj volt ezzel a képpel indítani, ugyanis ez volt az első olyan könyvem, ami komoly érdeklődést váltott ki családunk legifjabb tagjából is. Egyszerűen valahogy vonzotta a borító és rengeteget simogatta ha meglátta, tetszettek neki a kidomborodó vörös betűk is. Szóval nem úgy indított, hogy azonnal szájába vette és megcsócsálta a kötetet. Úgyhogy máris jó pont
Jim Butcher: Pusztító vihar Read Post »
Sorozat második részéről nehéz úgy írni, hogy az ember ne Spoilerezzen. Akár akaratlanul is. Úgyhogy előre szólok, hogy márpedig itt valószínűleg lesznek az előzményekre utalások, amelyeket a finomabb lelkű olvasók akár poéngyilkosságnak is vélhetnek. Tovább tehát mindenki a saját felelősségére olvasson. Mivel Kelley Armstrong Szellemidézője bejött nekem, nem volt kérdés, hogy kíváncsian vártam, hogy folytatódnak
Kelley Armstrong: Az ébredés – Sötét erők trilógia 2 Read Post »
Már megint egy könyv, aminek már a címe felkeltette a figyelmemet, főleg angolul, mert olyan szépen hangzott, hogy “The Particular Sadness of Lemon Cake“. Aztán meg azt is olvastam róla, hogy szerzője nagyon érzékien ír – mármint igazán líraian szólítja meg az ember érzékeit -, sőt még egy kis mágikus realizmust is hozzátettek ajánlókban. Viszont ez
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága Read Post »
Melissa Hill eddigi regényeiben amik magyarul is elérhetők voltak mindig volt valami váratlan fordulat, ami kiemelte írásait a szokványos chick lit regények közül és nem csak meglepetést okozott, de el is gondolkodtatott. Ezért a regényéért mégse törtem magam annyira, mert valahogy nem fogott meg a történet, amit a hátulján olvastam. Ráadásul a regény elején a
Melissa Hill: Míg el nem felejtem Read Post »
Annak idején Rejtővel a Füles hozott össze. Nagymamám sógora volt nagy rejtvényfejtő, előfizetése volt a magazinra, meg az évkönyvei is mindig megvoltak. Alig vártam, hogy hozzájuk menjünk, összeszedjem és sorrendbe rakjam azokat a számokat, amelyek legutóbbi látogatásom óta felgyűltek nála. Mert szerencsére a sok megfejtett rejtvényt sose dobta ki, de be se küldte őket, szóval
Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség Read Post »
Egyike azon fantasyknak, amiket a megjelenésekor megvettem, aztán mégse olvastam el, mindig csak kerülgettem. Úgyhogy a folytatásokra még nem is adtam ki pénzt. De tavaly ezt is felvettem a várólista csökkentésbe, s most az év végi hajrában (mert én ebben vagyok jó, mindent az utolsó pillanatra hagyok) sorra került. A regény két szálon fut, két
Greg Keyes: Folyamszülött Read Post »
Egy várólistás regény volt, amit még akkor vettem meg, amikor mindenki írt róla, szép emlékű OKK-ban, aztán csak pihent a polcomon. Tipikusan az a könyv volt, amit el akartam olvasni, sokáig hiába próbáltam megszerezni, aztán a Könyvudvarban sikerült nagyon olcsón és onnantól kezdve, hogy a tulajdonomat képezte csak pihent a polcomon. Majd az összes várólistás
Jostein Gaarder: A történetárus Read Post »
A szépség és a szörnyeteg meséjébe még akkor szerettem bele, amikor kiskoromban az M1-en (akkor még MTV) Jean Marais sorozat volt és minden vasárnap valami olyan filmet vetítettek, amibe a színész játszott. Amúgy imádtam ezeket a sorozatokat, volt Audrey Hepburn, Marlene Dietrich, James Stewart stb. az ember ifjan megismerkedhetett a délutáni matinézásra termett fekete-fehér klasszikusokkal,
Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű Read Post »
Nos, elérkezett befejező részéhez az utóbbi évek legnépszerűbb fiatal felnőtteknek íródott sorozata is, az Éhezők viadala. Mivel mind az első, mind a második rész nagyon izgalmasra sikerült, nem volt kérdés, hogy várom a harmadik részt is. Amit így elolvasva végre kerek egész a történet, nagyon örülök, hogy egyelőre nem tervezik a folytatást, mert igazán nem
Suzanne Collins: A kiválasztott Read Post »
Ezzel a regénnyel is úgy voltam, hogy már angolul nézegettem, de aztán mégse csaptam le rá, meg különben is, mire kiadták volna papírkötésben, s olcsóbban, addigra kiderült, hogy megjelenik magyarul is. Mert persze, hogy érdekel egy könyv, ahol 3 lánytestvér van, egy Shakespeare imádó apával és a könyv mottója, hogy “Olyan probléma nincs, amit egy
Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság Read Post »
Kicsit olvasási válságban voltam, bármibe kezdtem bele azzal nagyon lassan haladtam, még az amúgy nekem rendelt könyvekkel is hadilábon álltam. Ezért aztán úgy döntöttem, jöjjön valami egészen más és kinyitottam a Prérifarkas Blues-t. Mert Christopher Moore ha nem is mindig ugyanazon a színvonalon, de azért megbízhatóan jópofákat ír és feledtetni tudja a gondokat. Sam Hunter
Christopher Moore: Prérifarkas Blues Read Post »
Idén született 104 éve Georgette Heyer, a nyáron mindenfelé e-book akciók is voltak angolul, be is vásároltam pár regényét, meg egy könyvet (Jennifer Kloester: Georgette Heyer’s Regency World) ami arról a pár Régensség koraként emlegetett évtizedről szól a XIX. század elején (az angol megfelelője kb. a boldog békeidőknek függetlenül attól, hogy Napóleon még a környéken
Georgette Heyer: Frederica Read Post »
A regény hihetetlen gyorsasággal jelent meg itthon, ráadásul a Kossuth Kiadó nagyon komoly kampányt rittyentett köréje, magyar trailerrel, honlappal, előzetessel és a nyomtatottal egyidejűleg kiadták az ebook változatot is. Amit sajnos nem lehetett előrendelni, úgyhogy a papírkönyvért mentem a boltba (kemény kötés, védőborítóval, nagyon szép és ahhoz képest nem is drága), s kaptam hozzá egy
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei Read Post »
Réz Andrást én is először a rádióban hallottam, ahol ő volt „az imperialista amerikai film magyar szálláscsinálója” amit én nagyon bírtam benne. S persze későbbi pályafutását is nyomon követtem, aztán annak idején elolvastam a Válogatott szorongásaim című könyvét, meg a Mozibubust is. Mind a kettőben nagyon tetszett, hogy olyan volt, mintha hallottam volna, amint elmeséli
Réz András: Még mindig szorongok Read Post »
Egy régóta tartó sorozatban, mint amilyen ez is, hiszen már a 30. részt olvastam el mindig vannak jobb és rosszabb részek, olyanok, amelyekre rá lehet mondani, hogy kezdőknek is ajánlott, meg olyan, amit csak azok vegyenek a kezükbe, akik tisztában vannak a szereplők hátterével, összetett kapcsolatrendszerével, azzal, hogy eddig mi is történt velük. Na ez
J.D. Robb: Halálos képzelet Read Post »
Az úgy volt, hogy akármennyire nem akartam, hogy engem is elkapjon a gépszíj és bolondul jelentkezzek mindenféle olvasási kihívásra amiket a Molyon hirdetnek meg, volt egy, aminek nem tudtam ellenállni. Méghozzá az olvassunk Janikovszky Évát-nak, úgyhogy vállaltam. Egy év alatt 10 Janikovszky könyv kiolvasása igazán nem teher, főleg úgy, hogy tervbe van véve, nagyjából megveszem
Janikovszky Éva: A hét bőr Read Post »
Úgy emlékszem, annak idején, amikor Kerstin Gier chick-litjei megjelentek az itthoni piacon, messzire kerültem őket. Nem bíztam én a németekben, még akkor sem, ha sokan jókat írtak róla. Úgy gondoltam, a chick-lit tipikusan angolszász műfaj, más hozzá se tud szagolni, lám mi történt itthon is, biztos Németországban se jobb a helyzet. Aztán megkaptam Myreille szervezésében
Kerstin Gier: Halálom után felbontandó Read Post »
Amikor a nyáron elolvastam Moning sorozatának első részét, azt mondtam, hogy oké, majd ha szembejön velem a könyvtárban a folytatás, hazahozom. Ami megtörtént most ősszel, úgy gondoltam, Lehane után könnyűeket fogok egy darabig olvasni, s ez is sorra került. Mivel sorozatról van szó, lehetetlen úgy írni róla, hogy az előző részt nem olvasók ne találkozzanak
Karen Marie Moning: Álom és valóság Read Post »
Nem vagyok egy Joanne Harris fan, annak idején elolvastam a Csokoládét, majd gyorsan a Szederbort is megvettem, de azóta se szántam rá magamat, hogy kézbe vegyem. Amikor azonban kiderült, hogy Harris fantasy-t is írt, kicsit már szemezgettem a könyvvel, aztán lecsaptam rá, amikor Pöfivonat megvált tőle. De csak ácsorgott a polcomon, egészen addig, amíg bele
Joanne Harris: Rúnajelek Read Post »