Menu Close

Joanne Harris: Rúnajelek

Joanne Harris: RúnajelekNem vagyok egy Joanne Harris fan, annak idején elolvastam a Csokoládét, majd gyorsan a Szederbort is megvettem, de azóta se szántam rá magamat, hogy kézbe vegyem. Amikor azonban kiderült, hogy Harris fantasy-t is írt, kicsit már szemezgettem a könyvvel, aztán lecsaptam rá, amikor Pöfivonat megvált tőle. De csak ácsorgott a polcomon, egészen addig, amíg bele nem soroltam a Várólisacsökkentésbe és végre most a havi 15 könyvet olvasok iramba ez is belefért.

Itt szokott jönni egy kis tartalmi ízelítő, amit meg is írtam, de rájöttem, hogy igazán kevés amit Spoiler nélkül idetehetek, illetve ekkora helyre nem lehet sokkal többet mondani a regényről, mint amit a fülszöveg is tartalmaz. Mert beszélhetnék a kovács lányáról, Maddyről, aki mindig tudta, hogy más, mert rúnával a kezén született, barátjáról a Félszeműről, aki megismerteti a régi történetekkel és varázsolni tanítja. Meg a Rendről, amely a világot irányítja, az istenekről akik előkerülnek és régi sérelmeiket nem feledve úgy viselkednek, mint amikor még ők voltak a Janik. De ez még mindig csak a felszíne a regénynek, mert még ezután jönnek a kalandok, a keresés, a varázstárgyak, az istenek bosszúja  egy újabb végső harc stb. Szóval inkább kitöröltem a nagyon felszínes tartalmi ismertetést, de azért ennyiből is látszik, hogy kb. miről is szól ez a könyv.

Nem egy tipikus Joanne Harris regény, ráadásul jó combos és az elején a sok rúna meg a szereplők felsorolása elveheti az ember kedvét a történettől. Amúgy én sokkal jobban szeretem ha az ilyen kiegészítéseket (amelyek előzetes ismerete nélkül is élvezhető a történet, mert közben mindent szépen elmagyaráznak) a könyv végére teszik. Érthető is, hogy Harris rajongók vagy nagyon utálják, vagy nagyon szeretik, az írónő iránti közömbösek, de fantasy kedvelők viszont egész jónak találják. Akárcsak én. Persze sokat számított, hogy a kelta mítológiából ismert alakok tűnnek fel benne, mert Harris igazából végiggondolja, mi történhetne Ragnarök után, ami ugye meg van jósolva, mint a nagy csata, ahol elbuknak az istenek.

Mostanában úgy látszik a Germán-Kelta mitológia, főleg ami Lokit és viselt dolgait illeti, többször is felbukkan. Kezdődött a Touch of Frosttal, aztán a Ragnarök előtti büntetése nem csak ott, hanem a Sandman négyben is felbukkant és most megint majd egy egész regény van szentelve annak, hogy micsoda bajkeverő volt ő. Nektek is szokott ilyen lenni? Hogy nekiálltok és azt veszitek észre, hogy hirtelen még a random kézbe kerülő kötet is ugyanarról a témáról szól? Egész érdekes amúgy, hogy annak idején, amikor a mítoszok voltak a kedvenc olvasmányaim és a görögök után rögtön a Germán-kelta regék és mondák voltak a favorit mindig úgy gondoltam, Loki csak amolyan csalafinta bajkeverő, vicces fiú és sose éreztem, hogy ennyire mindenkinek a bögyében lenne, s tényleg mindig csak és kizárólag magára gondol és soha senki másra nem figyel.

Maddy nagyon kedvelhető főhős és a köré gyűjtött istenek sem hazudtolják meg magukat, hozzák amit megszokhattunk tőlük (már akik ismerik, hogy kire mi a jellemző:). A világ felépítése is egész jól sikerült, bár a Rend és a Világvége leírása kicsit elnagyolt. A történet is korrekt iramban halad előre, van még nyomozós szál is, mert érdekes megoldás bomlik ki a sok érdek és ellenérdek szövevényes hálójából. Szóval nem feltűnő a sok oldal. A vége viszont nagyon gyorsan és értelmetlenül fejeződik be. Összességében nem volt ez egy rossz regény, de azért továbbra se leszek Harris rajongó. Mindenesetre nemrég Pupilla jelezte, hogy kész a folytatás a könyvhöz, kíváncsi leszek azért arra, milyen történet kerekedik ki belőle.

Eredeti cím: Runemarks
Kiadó: Ulpius
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Megjelenés: 2008 (2007)
Terjedelem: 656  p.
ISBN: 9789632541969
Honnan: Csere, saját példány

3.5 Stars

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *