Az Ad Astra kiadó első körből ajánlott könyvei közül a Zoo City volt az, ami igazán a tatalmával hívta fel magára a figyelmet. Főleg miután azt is hozzábiggyesztették a leíráshoz, hogy ez egy UF (Urban Fantasy), s manapság ebben a műfajban nehéz olyat találni, amiben nincsenek mágikus lények, s nincs túlságosan is alternatív jelenbe helyezve a történet.
Márpedig a Dél-Afrikai írónő egy olyan alternatív valóságban meséli a sztorit, ami teljesen kompatibilis napjainkkal, csak éppen a különleges mágia az, ami izgalmassá teszi. Itt ugyanis azok az emberek, akikhez valami olyan tett fűződik, ami emberéletet követel, elállatosodonak. Megjelenik mellettük egy állat, szinte teljesen random és velük tart állandóan. Mint a regényben is hivatkoznak rá, nekem is elsőre Philip Pullman Sötét Erők trilógiájának daimón-jai jutottak eszembe. Természetesen az állatok nem csak élő lelkiismeretként vannak a bűnt elkövetők mellett, de így azonnal meg is bélyegződnek és a társadalmi kirekesztettség vár rájuk. Zinzi December az egykori híres újságíró és lajhárja Johannesburg egy lerobbant külvárosában él, sok hozzá hasonlóval. Az elállatosodás mellett azonban sokaknak, így neki is különleges képessége is lesz, ebből legalább fenn tudja tartani magát. Zinzi talált tárgyakban jó, meg tudja ugyanis keresni, hogy hol vesztették el a tulajdonosok a dolgaikat. Emberek megtalálására azonban nem vállalkozik, mert abból soha nem sül si semmi jó. Azonban mindenféle adósságai vannak előző életéből, úgyhogy amikor hatalmas összeget ajánl neki egy zenei producer, hogy eltűnt aranytojást tojó énekesnőjét keresse meg az esély, hogy így megszabadulhat a maffia karmaiból, túl csábító ahhoz, hogy Zinzi nemet mondjon. S természetesen a gondok ezzel kezdődnek, mert az elveszett tinisztár megtalálása nem egy fáklyásmenet, a lány próbál régi és új életéből is segítséget kérni, de úgy tűnik, hogy nem feltétlenül azok az emberek az igazán gonoszak, akiknek állat jár a nyomában.
Remekül volt felépítve a regény, mert eleinte Zinzi elbeszélése mellett szakszövegek, IMDB fórumbejegyzések, hírek voltak beszúrva, amelyek egyrészt megvilágították az egész világra jellemző helyzetet az állatokkal, hogy honnan jönnek és hova mennek, valamint a szereplők múltját is kicsit felfedték. Okos húzás még a fent említett Pullmann regényt is, hogy lehessen tudni hova tenni ezek az állatok mégis milyen kapcsolatban állnak az emberekhez, akikhez hozzászegődnek. Ami még érdekes választás az a főszereplő is, akinek túl azon, hogy a lajhár miatt evidens, van vaj a füle mögött eléggé kétes ügyekkel próbálja múltbéli tartozásait egyenlíteni. Erről csak annyit, hogy talán Dr. Csisztu Zsuzsával is ő levelezett. Amúgy Zinzi szinte teljes egészében megfelel a klasszikus magánnyomozóknak: kétes személyiség, de van egyfajta erkölcsi kódexe, hangyabolyba nyúl ártatlanul és a végén ő igyekszik mindent, főleg azt, amihez nem volt köze jóvá tenni. Érdes külseje és bárdolatlan modora, keresetlen őszintesége, szikár humora, meg lajhárja igazi érző szívet takar. Remélhetőleg további élete is megíródik, főleg, hogy azért maradt a múltjával kapcsolatban nem egy jól adagolt fehér folt.
Nem csoda, hogy Lauren Beukes könyve bezsebelt mindenféle díjat, mert túl azon, hogy ennyire jól átültette a hagyományos krimi elemeket egy UF regénybe, a világát is úgy építette fel, hogy az magával ragadott. Én például nem nagyon olvasgatok Johannesburgban játszódó történeteket, úgyhogy már elve a környezet egzotikus volt, megfejelve ezzel a különös mágiával, ami világméretű jelenség. De úgy gondolom, hogy azért jó adag volt ebben a világban olyasmi is, ami főleg az afrikai kontinensre jellemző, az ott most is élő vallási hagyományokból táplálkozik.
Az van hát, hogy ez megint egy jó könyv volt, ráadásul nagyon igényesen összerakott kívül, belül. Jöhet a következő Beukes,vagy Zinzi December regény.
Eredeti cím: Zoo City
Fordító: Körmendi Ágnes
Kiadó: Ad Astra Kiadó
Megjelenés: 2012 (2010)
Terjedelem: 360 p.
ISBN: 9786155229022
Honnan: Kiadótól, recenziós példány
