Az Időminisztérium, Kaliane Bradley bemutatkozó regénye az év első felének egyik izgalmas angol nyelvű megjelenése volt (Románc! Időutazás! Politika!), s nagyon megörültem, hogy nem sokkal azután, hogy beindult körülötte a felhajtás híre jött, hogy itthon is megjelenik. S én kivártam, amíg a General Press Kiadó ízléses külsőbe burkolta és magyarul is a polcokra tette.
A nem túl távoli jövőben a briteknél létrejött egy minisztérium ami az időutazással foglalkozik. Eleinte azzal indítanak, hogy nem túl jelentős személyeket importálnak a múltból a jelenbe, olyanokat akik meghaltak volna és hiányuk nem igazán bolygatja meg a történelem folyamát. Ezeket a múltból érkező menekülteket aztán alapos vizsgálatnak vetik alá, majd hosszas alkalmazkodás következik a modern korhoz. Ehhez a minisztérium minden elszármazottnak kirendel egy tisztviselőt, egy “hidat”, akivel együtt fog élni, aki kapcsolatot biztosít a világhoz, segíti a beilleszkedést és közben alaposan megfigyeli az adott személyt. Narrátorunk egy ilyen minisztériumi dolgozó, akinek a feladata egy 1846-ból származó tengerész felfedező, Graham Gore lesz. Az egy év alatt, amit együtt töltenek sorsformáló mindkettejük, sőt a minisztérium életében is. Ugyanis kiderül, hogy az időutazásnak nem csak biológiai, emberi, de erősen politikai problémái is vannak, sőt vannak akik mintha azon munkálkodnának, hogy megbukjon a program…
Ahhoz képest, hogy egy aránylag rövid könyvről van szó, rengeteg dolog fért bele, szerintem bármilyen könyvklubba beillik, mert rengeteget lehet róla beszélgetni. Először is, ott van az, hogy anno a marketingje (amire felfigyeltem) úgy adta el, mintha valami Outlander szerű történet lenne, mert hogy itt is egy régen élt férfi és egy modern nő kapcsolata áll a középpontban. Ám engem inkább az egyik kedvenc romantikus filmemre, a Kate és Leopoldra emlékezetetett, hiszen ott is az volt a helyzet, hogy egy tizenkilencedik századi férfi véletlenül, akarata ellenére került a modern korba és meg kellett küzdenie az elmúlt száz év változásaival.
Itt Grahamnak (aki egyébként valós személy volt, bár nagyon kevés dolog maradt fenn róla, de az biztos, hogy az Erebus legénységéhez tartozott, amely a Terrorral együtt az északi sarki átjárót kereste, az expedíciót itthon elsősorban Dan Simmons regényéből illetve a filmsorozat adaptációból ismerhetjük) még nehezebb dolga van, hiszen nemcsak hogy a viktoriánus korból érkezett, de ő még bőven abban az időszakban élt, amikor a Brit Birodalom hatalmas volt, a 21. században azonban ez már rég a múlté. Természetesen nehezen megy neki a beilleszkedés, a hídja pedig hol mosolyogva hol elborzadva nézi ahogy “Ezernyolcszáznegyvenhét” (az elszármazottak egymást is sokszor azzal a számmal nevezik, ahonnan elhozták őket) próbálja megtalálni a helyét. Nem mindegyik múltbéli alak viszonyul ugyanúgy a helyzetéhez: van aki imád moziba járni, az egyikük egyszerűen ráveti magát a társkereső appokra van akit megszédít a szabadság, van aki furának tartja ezt. Vicces azonban, hogy amit legjobban megszeretnek az például a Spotify, elképesztőnek tartják, hogy bárhol bármikor tudnak zenét hallgatni. Na meg persze jópofák az internetes kereséseik is (amikről jelentéseket kell írnia a hidaknak). Graham például utálja a filmet, a tévét viszont nagyon megszereti a főzést és tobzódik a fűszerekben. A hídja is nagyon érdekes, ellentmondásos személyiség. Az édesanyja Kambodzsából menekült a vérengzések elől és már Angliában alapított családot, de a gyerekeinek mindig sokat mesélt arról mi történt vele és hogy érezte magát menekültként. Ezért is választották pont őt erre a feladatra és nem véletlen, hogy nem mondom ki a nevét, ugyanis narrátorunk olyan mint a Manderley ház asszonyának mesélője: nem tudjuk meg hogy hívják. Ő is a helyét keresi és úgy gondolja, hogy egy hivatalos munka, hogy ha a kormányzathoz tartozik, az egyet jelent azzal, hogy jó helyen van, megtalálta magát. Természetesen a tárgyilagos megfigyelőből szerelmes nő lesz, hiszen leveszi lábáról Graham és az ő ezernyolcszáznegyvenhetes bája így aztán konfliktusba kerül az érzései miatt a munkaadójával. Gyanakodni kezd, hogy valaki vagy valakik szabotálják a programot …
Ami azonban kicsit furcsa volt, hogy míg a regény elején szinte elmismásolják, hogy is működik az időutazás a gyakorlatban és a történet nagy részében valóban nincs sok szó róla, a végén meg olyan gyorsan jönnek be az ezzel kapcsolatos fordulatok, hogy kapkodtam a fejemet és bizony el is vesztem néhány következtetésben. Szóval úgy éreztem kicsit, hogy aránytalan volt a regény felépítése, persze nem panaszkodom, mert igazából én is szerettem megismerkedni ezekkel a történelemből kiszakított emberekkel és jó volt olvasni arról, hogyan csetlenek-botlanak a modern világban és mennyire találó megfigyeléseik vannak.
Szóval az időutazásos románcok kedvelőinek nagyon jó olvasmány lehet az Időminisztérium és azt mondom, érdemes közösen olvasni, mert sok mindenről lehetne beszélgetni a történet kapcsán.
Blogturné
Az időutazás igencsak izgalmas téma Kaliane Bradley bemutatkozó regényében nem csak ezzel találkozhatunk, de van benne románc, kémkedés, munkahelyi feszültségek és hatalmi harcok. A lebilincselő történetet a General Press Kiadó hozta el magyarul és ha a bloggerekkel tartatok és játszatok, a turné végén tiétek lehet a kötet egyik példánya is.
Fülszöveg
Egy viktoriánus felfedező, egy modern kori nő: múlt és jövő találkozása.
A közeljövő Londonjában egy rejtélyes új minisztérium működik: feladata, hogy a múltból kivételes személyiségeket hozzanak a jelenbe. Itt ajánlanak remekül fizető állást egy fiatal köztisztviselőnőnek, ám a munkája meglehetősen szokatlannak bizonyul: „hídként” kell szolgálnia, vagyis az a dolga, hogy együttélve segítse és felügyelje Graham Gore-nak, a Brit Birodalom haditengerészeti parancsnokának a mindennapjait. A történelemkönyvek szerint a férfi egy 1847-es északi-sarki expedíción vesztette életét, így kissé meglepve tapasztalja, hogy nemcsak életben van, de olyan furcsa dolgok veszik körül, mint a mosógép, az internet és a bokájukat igencsak kivillantó nők. Akik közül pont az ő segítője lesz az, akivel egy hosszú nyár alatt egymást kerülgető lakótársakból igaz barátokká válnak – sőt minden különbözőségük ellenére egymásba szeretnek.
Ám ahogy kezd kikristályosodni az időutazás valódi célja, Grahamék kénytelenek szembenézni a múltbeli döntéseikkel és az elképzelt jövőjükkel is. Győzedelmeskedhet-e a szerelem a történelem előítéletein? És hogyan dacoljon az ember a múlttal, ha az a kedvese képében ott áll előtte?
Eredeti cím: The Ministry of Time
Kiadó: General Press
ISBN: 9789634528975
364 oldal
Fordította: Tóth Bálint Péter
Megrendelés
Nyereményjáték
Az időutazás népszerű téma ezért hasonló fókuszú regényeket keresünk a mostani játékunkban. A bloggereknél feladványban a szereplők neveit találjátok, megfejtésként pedig a regény íróját és a könyv címét kell beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Feladványom
Timothy Cavendish, Robert Frobisher, Luisa Rey, Zakri Bailey
Állomáslista
10.21 Olvasónapló
10.23 Könyv és más
10.25 KönyvParfé
