Természetesen a Pop, csajok satöbbitől kezdve Nick Hornby a kedvenc íróim közé tartozik. Talán a Hogyan legyünk jók? című könyve tetszett a legkevésbé és igen, még nőként is imádtam a Focilázat. Itt megint a „szokásos” témájához tér vissza: hogyan nő fel egy férfi, fogadja el a felelősséget, találja meg a helyét az életben, más emberekhez fűződő kapcsolatán.
A Betoncsókban egy 18 éves srác emlékszik vissza arra, mi is történt vele az elmúlt két évben. Sam családjában eddig mindig történt valami, ami miatt a felmenői nem igazán tudták megvalósítani az álmaikat. Szülei esetében például amikor 16 évesek voltak, ő. Sam él-hal a gördeszkázásért, ez a hobbija és nagy rajongója Tony Hawknak, a híres deszkásnak, vagy 1000szer olvasta a sportoló önéletrajzát és gondolatait is vele ossza meg. Ugyanis szobájában lógó deszkás poszterhez beszél. TH pedig válaszol is neki, méghozzá önéletrajzi könyvéből származó bekezdésekkel, amelyek hol illenek a srác problémáira, hol nem. Vagy lehet, hogy még akkor is oda vágnak, ha elsőre nem is hallatszanak az adott helyzetre relevánsnak. Úgy tűnik azonban, hogy a történelem ismétli önmagát, hisz Sam barátnője terhes lesz. A fiú pedig először pánikba esik, megpróbál amúgy tinédzser módra elbújni a felelősség elől, de némi mágikus-realizmust belekeverve (ami időutazás), Samből ha nagyon hamar is és nem egészen a tervei szerint, de felelősségteljes felnőtt lesz. Nem oldódnak meg egyszerűen a problémák, minden érintett életében változások történnek, s még véletlenül se tűnik könnyűnek a helyzet, de együtt lehet élni vele és kihozni belőle, amit lehet.
Hornby azért remek író, mert kiválóan tudja belehelyezni magát főszereplői bőrébe, a Hosszú út lefelében is azzal alkotott nagyot, hogy minden narrátorának megvolt a maga stílusa és egyik se tűnt erőltetettnek. Itt is könnyedén bújik bele egy 16-18 éves srác bőrébe, és tényleg úgy érezzük, hogy egy igazi tini gondolatait olvassuk: Sam nem túl okos, de azért megvan a magához való esze, magányos, sok minden nem érdekli a deszkázáson kívül, s reakciói, szófordulatai is tipikusan olyanok, mint egy korabeli fiatalemberé lehetnének. Ha propaganda könyv is a regény, mert a leírtak szerint Nagy Britanniában eléggé durva a tinédzser terhesség, ez abszolút nem érződik rajta. Nyugodtan kötelezővé lehetne tenni a könyvet minden tininek, pont azért mert nem moralizál, nem foglal állást, viszont brutálisan őszinte.

3.5 Stars
Oszd meg!