Nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy vonzanak az amerikai délen játszódó regények. Van nekik egyfajta különös hangulatuk, és még a mágikus realizmus is gyakran beteszi a lábát erre a vidékre. Úgyhogy rendszeresen én is előveszem a polcomról az ilyen témájú könyveket, vagy éppen nem megyek el mellettük a könyvtárban. Úgyhogy itt van most két olvasmány is, amelyek teljesen illenek ebbe a kategóriába.
Déli álmok by Beth Hoffman Published by Alexandra Kiadó Pages: 352
Goodreads
A tizenkét éves Cecelia – becenevén CeeCee – évek óta viseli gondját zavarodott édesanyjának, Camille-nak. Amikor végzetes tragédia történik, és Camille meghal, Ceecee-nek szinte semmi reménye sem marad az életben. Ekkor azonban feltűnik Dudi Caldwell, CeeCee idős rokona, aki magával viszi a kislányt Savannah városába. Cecelia egyik pillanatról a másikra az illatos és jómódú Dél fantasztikus világába csöppen. Kivételes nők között találja magát, akik valamennyien erős, színes egyéniségek.CeeCee sok új dologgal szembesül: titkokkal, amelyeket meg kell őrizni, igazságtalanságokkal, amelyekkel szembe kell nézni, s megtanulja azt is, mit jelent tartozni valahová. Mindezek mellett azonban egy régi félelemmel is meg kell küzdenie: örökölte-e édesanyja betegségét, és ha igen, ez mennyiben pecsételi meg a sorsát.
Láttató erejű leírások, fantáziadús hasonlatok, bolondos és mégis igen bölcs szereplők – ez a nagyszerű regény a déli irodalom esszenciája.
Annyi jót hallottam erről a regényről, hogy pár éve valamelyik Alexandra akción megvettem és a családom több tagja előbb olvasta nálam, s nekik is nagyon bejött, felkerült a tavalyi várólistámra, csakhogy mindig tologattam, végül év végén azért elolvastam.
Maga az olvasás gyorsan ment, főleg az elején teljesen beszippantott a regény, CeeCee története izgalmasnak ígérkezett, aztán valahogy elfogyott a lendület. Amíg főszereplőnk el nem került Savannah-ba, ahonnan fájdalmasan egysíkú vált az élete. Pontosabban csak az én szempontomból vált azzá, mert igazán semmi újat és izgalmasat nem hozott az, ami ott történt vele. Amennyire magával ragadó volt a regény felütése, annyira sablonos lett végül a történet második fele. Teljesen hiányoztak belőle az eredeti, különleges karakterek, és számomra a város hangulata se jött át annyira. Kicsit olyan volt, mintha lett volna a szerzőnek egy listája, hogy mi mindent kell belepakolni egy délen játszódó regénybe ahhoz, hogy sikeres legyen. Tragédia, családi titkok, melegszívű házvezetőnő, excentrikus ismerősök, kis kaland: pipa, pipa, pipa. Csakhogy ezeken túl nem ártott volna kis életet is lehelni a sablonokba. Főleg az volt a kellemetlen, hogy az egyetlen igazán izgalmas szereplő, akiről még narrátorunk is érdekfeszítően tudott írni elég hamar eltűnt a történetből.
Úgyhogy a Déli álmok közepes olvasmány volt: gyorsan olvasható, de ennél jóval több hangulatra és eredetiségre számítottam.
Eredeti cím: Saving CeeCee Honeycutt
Fordító: Sándor Adél
Terjedelem: 352 p.
Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenés: 2013 (2011)
ISBN: 9789633571385
Honnan: Vásárlás, saját példány
A barackfa titka by Sarah Addison Allen, Edit Molnár Published by Könyvmolyképző on December 9th 2014
Pages: 249
Goodreads
A harmincéves Willa Jackson – generációkkal korábban anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként – kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami annak idején a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.Willa megtudja, hogy volt osztálytársa , a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.
Igazából azért döntöttem úgy, hogy ide veszem Sarah Addison Allen regényét is, mert bármennyire is szeretem az írónőt, valahogy A barackfa titka nem ért fel a korábban olvasott regényeihez, úgyhogy nem akartam külön bejegyzést szentelni neki. Pedig igazán minden adott volt hozzá, ráadásul ez is könnyen és gyorsan olvasható regény volt s mivel éppen szükségem volt valami könyvre, ami kicsit felpörgeti az olvasási kedvemet és statisztikámat (igen, néha megijedek, amikor a Goodreads szerint 2-3 könyvvel le vagyok maradva a kitűzött célomhoz képest, s akkor keresek valamit, ami kisegít a bajból és kicsit helyreráz). Ebből a szempontból nem csalódtam Allen-ben.
Viszont minden más, amit szeretni szoktam nála, hiányzott. Nem sikerült igazán jó hangulatot teremteni, talán mert olyan sok szereplő felől közelített, akiknek az élete különböző oldalról fonódott össze és nem volt meg az igazi központi összetartó dolog, ami egységgé kovácsolta volna őket. Nála is megvoltak a szokásos elemek, de valahogy az egész színtelen maradt. Például a regény elején van egy esemény amikor valamiért mindenki elkezdi az igazat mondani, s ez valahogy ennyiben marad: nincs körülötte semmi, se előzmény, se utólagos fejlemény, csak lóg az egész a levegőben. S valahogy ez igaz az egész történetre: súlytalan és megalapozatlan, feleslegesen van benne vendégszereplő és a kapcsolatok meg azok dinamikája nincs eléggé mélyen feltárva, nem érezzük se a barátságok, se a szerelmek súlyát és egyetlen feldobott labda sincs lecsapva.
Alapvetően A barckfa titka tehát csalódás volt: hiányzott belőle az a kicsi varázslat, ami Allen eddigi írásait annyira különlegessé tette, az egész nagyon összecsapottnak tűnt, amolyan kiráztam a kisujjamból és többet nem is foglalkoztam vele regénynek.
Eredeti cím: The Peach Keeper
Fordító: Molnár Edit
Terjedelem: 249 p.
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2014 (2011)
ISBN: 9789633990018
Honnan: Könyvtárból
