Melanie Sumner: How to Write a Novel

Nos, már most mindenkit ki kell ábrándítsak, nem tanultam meg, hogyan írjak regényt. Főleg azért nem, mert ez a könyv, a címével ellentétben maga is egy regény, nem valami Tantusz kötet (vagy Idiot’s Guide).

Narrátorunk Aris (Aristotle rövidítve) Thibodeau, koraérett 12 és fél éves, aki elhatározza, hogy leginkább azzal tudna segíteni a családján, ha pénzt keres. Márpedig regénnyel pénzt keresni nem nehéz, sőt van hozzá kézikönyve, hogy tud 30 nap alatt megírni egyet, s ezzel kihúzni magukat a gödörből. Aris özvegy édesanyjával, Diane-nel és öccsével, Max-el él Kanugában, Georgia államban, ahova az apja, Joe halála után költöztek, Alaszkából. Nagyon nem érzik itt magukat otthon, pedig azért jöttek ide, hogy a nagyszülők közelébe legyenek. Aris úgy dönt persze, hogy saját magukról ír, mert a kézikönyv szerint arról kell, amit legjobban ismer, de amúgy is van elég téma a környezetében. Halott apja néha még megjelenik neki, Diane, az anyja a helyi főiskolán tanít, de nem igazán elkötelezett és a randizás se nagyon megy neki, igazából szinte közösen nevelik Max-et, akinek nem kevés gondja van (például még mindig nem találta ki, hogy mivel lépjen fel az iskolai Ki mit tud?-on), aztán ott van Penn, a PFH (Pozitív Férfi Hatás), aki ezermesterként/dadaként van jelen a kis család életében. De Aris úgy gondolja, ha az anyja végre felhagyna az online párkeresőkkel és körülnézne, akkor máris megtalálhatná a párját Penn személyében, s ezzel egyben a regényben is meg lenne a romantikus szál és minden elrendeződhetne. Csakhogy az élet nem egy regény és nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt egy koraérett tini elképzeli…

Azért érdekelt ez a regény, mert A Rosie-projekthez és a Hová tűntél Bernadette-hez hasonlították, s én mindkét könyvet kedveltem (bár az utóbbiról nem írtam, de becsszó, így volt), viszont kicsit félrevezető ez a hasonlat. Mert igazából a különleges, keserédes, néhol mókás, máshol meg kimondottan éles látását bizonyító narrátor az, aki hasonlatossá teszi ezeket a könyveket a How to write a novelhez. Sokan pont ezt hozták fel a regény negatívumának, hogy már sok ilyet olvastak, nincs benne semmi eredeti, de igazából engem az elejétől magával ragadott Aris stílusa: őszinte és koraérett, tényleg mindenről beszámol, néha még a kényelmetlen, kellemetlen dolgokról is. Amikor rosszat tesz, vagy olyasmi jut tudomására, olyat olvas, amit nem lenne szabad, amit nem neki szántak… Közben pedig nagyon vicces, főleg az elején, mert később mondjuk háttérbe szorul az alapötlet, ahogy megpróbálja követni az Írj regényt 30 nap alatt! jó tanácsait. Mert hát az élet, az már ilyen: zajlik és ezzel felrúgja a követendő regényszerkezetet. Van itt pár szokásos motívum (pl. déli kisváros, ahol még mindig a feketékre más szemmel néznek, hirtelen kórházba kerülés stb.), de azért nem minden úgy alakul ahogy az ember várná: végül mégse Diane, hanem Aris szívét törik össze, s nem mindenkinek jut a boldog befejezés se.

Azért ne legyen senki félrevezetve, ez nem ifjúsági regény, hanem csak az elbeszélőnk ennyire fiatal, mert a témák, amikkel foglalkozik és amelyekkel találkozik jóval komolyabbak ennél. Tulajdonképpen Aris felnőtté válásáról is szól ez a könyv a veszteségekkel és az összetört szívekkel együtt, de benne van a családi dinamika, szeretet, összetartás, na és persze a kreatív írás hatalma. Na meg van benne egy jó adag metafikció is, ha valaki szereti a nagy szavakat.

Kellemes és kedves kis regény egy fura családról amiről egy különleges hangulatú elbeszélő számol be. Akinek bejön ez a fajta stílus, az nagyon fogja szeretni Aris és társai történetét.
Kiadó: Vintage
Megjelenés: 2015
Terjedelem: 304 p.
ISBN: 9781101873472
Honnan: Edelweiss, Recenziós e-book