Jennifer Niven: All the Bright PlacesAz idei év egyik nagy ifjúsági regény sikerének harangozták be Jennifer Niven könyvét. S olyan reklámszöveggel indítottak, hogy a “Csillagainkban a hiba kereszteződése Eleanor és Parkkal”. Nos, mivel én egyik említett könyvet se olvastam, viszont tudom, hogy a hype mellett nagyon sokan szerették mind a kettőt, úgy gondoltam megpróbálkozom ezzel, mert így nincs igazán mihez hasonlítani a történetet, szinte tiszta lappal indulhatunk. Ráadásul szimpatikus volt az is, hogy megtudtam, Jennifer Niven eddig felnőtt könyveket írt és ez az első YA regénye.

Violet a nővére tragikus balesete óta csak arra tud gondolni, hogy még egy napot túléljen nélküle. Eleanor a legjobb barátnője és segítője is volt, a lány most úgy érzi, teljesen egyedül maradt, semmi ami régen érdekelte már nem köti le. Maga se tudja mi viszi oda, hogy felmásszon az iskola harangtornyába és ki tudja mi történik, ha nincs ott Theodore Finch az iskola ügyeletes fura sráca és nem hagyja, hogy valami butaságot kövessen el. Finch amúgy szinte megszállottan foglalkozik a halál gondolatával, s nem zavarja, hogy az iskolában úgy gondolják, Violet beszélte őt le arról az ugrásról ott a toronyban… Úgyis mindenki lükének, deviánsnak tartja és messzire kerülik, mert híres a hirtelen haragjáról. A fiú új célt talál magának: megmutatni Violetnek, hogy az élet szép, érdemes élni, még Indianában is. Ugyanis együtt kell földrajzra felfedezniük az államuk különleges látványosságait. A fiatalok tehát nekivágnak, hogy megnézzék a fura, egyedi helyeket, s erről egy projektet készítsenek. Közben pedig feltérképezik egymás titkait is. Vagy mégsem?

Nos, a Goodreads tele van jobbnál jobb értékelésekkel. Ez nem az lesz. Nekem ugyanis ez a történet nem jött be.  Méghozzá nagyon nem. Januárból közel 10 napot töltöttem ennek a regénynek az olvasásával, szóval nem volt igazán tempós a dolog. A két főszereplő ugye felváltva meséli a történteket. Sajnos egyikük se igazán egyéniség, úgyhogy néha, amikor újból kézbe vettem a könyvet, nem is tudtam egyből eldönteni, melyikükkel vagyok éppen. A történetnek úgy a kétharmadáig nem is nagyon derül fény arra, hogy mégis milyen problémája van Finch-nek. Annyira megbízhatatlan elbeszélő, hogy az már szerintem a történet rovására ment, mert a fennálló szüneteket, amit az ő hallgatásai és eltűnései adnak, Violet nem igazán tudja jól kitölteni. Sajnos a betegségéről se sok minden derül ki, mert nem hagyja magát diagnosztizálni, hisz akkor címkét kapna, meg lenne bélyegezve és azt a kamaszok nagyon rosszul viselik.

A könyv utolsó harmadát, amikor nyilvánvalóvá vált, hova fog kifutni a regény, szinte folyamatosan végigdühöngtem. Egyrészt nagyon megjegyeztem magamnak, hogy ha kamasz lesz a gyerekem akkor nem úgy fogok bánni vele, ahogy a felnőttek ebben a regényben. Másrészt meg pont az volt a bajom, hogy míg eddig mindig láttam pozitív példáját a segítségnyújtásnak az általam kedvelt YA regényekben a felnőttek, azaz az ellenség részéről (ld.Katie McGarry könyvei), addig itt szinte mindenki, aki elmúlt 18 seggfej volt. El voltak nagyolva és még azok is, akiknek feladatuk lett volna valamennyire szemmel tartani a fiatalokat nagyon de nagyon mellélőnek. S nem is igyekeznek, s leginkább Finch anyjára voltam mérges: hogy volt képes nem észrevenni ami az orra előtt történik. Csak úgy, hogy észre se akarta venni. S itt persze az se segített, hogy őt csak a fiatalok szemén keresztül látjuk, akik meg annyira nem foglalkoznak mással, csak magukkal…

Az én szememben tehát ez a regény nagyon rossz volt: nem szerettem a szereplőket, nem értettem meg őket és nem éreztem együtt velük. Míg Violet útja, ahogy túlteszi magát a gyászon és ismét élni kezd pozitív és korrekt volt, addig Finch gondjainak ábrázolása valahogy elnagyolt maradt, mert persze nehéz az ilyent jól megragadni, de pont ezért jobban kell, hogy beszippantson a maga sötétségébe és megérezzem, hogy hol is mennek félre a dolgok.

Jennifer Niven mondjuk korrektül ír, a történet amit kitalált, az üzenet amit közvetíteni szeretett volna teljesen érhető és értékelhető. Egyszerűen csak valami félre ment az én szememben és talán elég lett volna csak Violet történetszálát megoldani, s valaki mást tenni ellenpontnak, nem Finch-et. Úgyhogy részemről teljesen értetlenül állok a rengeteg 5 csillag előtt, amit eddig a könyv kapott. Főleg azért, mert nincs szerintem eléggé kimondva, hogy mit kell és lehet másképp csinálnia annak, aki a főszereplőkhöz, főleg Finchez hasonló helyzetben találja magát. Márpedig ez a nem vagy egyedül, van segítség és ne félj a megbélyegzéstől igazán fontos és jóval hangsúlyosabb üzenetnek kellett volna lennie.

Persze lehet, túl öreg vagyok én már ehhez és más szemszögből nézem az ilyen történeteket, a kamaszok élete már nem azért érdekel, mert emlékeztet arra, hogy milyen voltam, hanem inkább azért, hogy felkészüljek akár a legrosszabbra is, hogy milyen lehet majd a gyerekeimnek. Ezért aztán roppant kritikus vagyok az itteni felnőtt ábrázolással szemben. Valahogy nem így kellett volna őket beletenni a regénybe, mert nem hiszem, hogy ennyire el lehet menni a radar alatt, mint ahogy Finch tette.

Egyébként a regény elképzelhetően még idén magyarul is meg fog jelenni, a jogok az írónő honlapja szerint már el lettek adva hazánkba.

 

Kiadó: Penguin Books
Megjelenés: 2015 január 8
Terjedelem: 400 p.
ISBN: 9780141357034
Honnan: Netgalley, Recenziós e-book

Buy This Book from Book Depository, Free Delivery World Wide

2.5 Stars
Oszd meg!