Kicsit kilógok azt hiszem a sorból, ha arra kerül sor, hogy a könyvek külsejéről áradozzak. Nem mondom, hogy nem tudok megcsodálni egy szép, ízléses, ötletes borítót, vagy értékelni egy különleges kiadást, mint amilyen a Vándorsólyom kisasszony volt, vagy amilyennek az Éjszakai cirkusz ígérkezik, meg hát ott vannak a képregények, gyerekkönyvek stb. ahol a külső elválaszthatatlan a belsőtől. De ha regényekről van szó, vagy tudományos szakkönyvekről sokkal jobban érdekel a belseje és inkább értékelem a történetet, fordítást, mint a borítót amit bármikor becsomagolhatok egy újságpapírba is, ha ahhoz van kedvem. Annyiszor próbáltam már én is valami borítómániás posztot készíteni, de valahogy, ha meg is látok egy szép könyvet, rögtön a belseje érdekel inkább és a fülszöveg, mások ajánlásai, egyéb előzetes ismeretek alapján döntöm el, hogy kell-e nekem a könyv, s nem annyira külseje az, ami aztán sokat nyom a latba.
Ez biztos onnan ered, hogy amikor könyvmoly lettem, a 80-as években, a magyar könyvkiadás borítókultúrája… nos sok minden kívánnivalót hagyott maga után. A ne ítélj első látásra volt az elvem könyvtárban, könyvesboltban egyaránt. Hisz ha nem így lett volna, rá se nézek az Albatrosz sorozatra, amelyben megjelentek a klassz krimik, vagy a Rakéta Regényújság könyveire, amely modern irodalmat mutatott be (Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája pl.), fáztam volna a világirodalom remekei minimalizmusától és általában a semmitmondó dolgoktól. Sose olvastam volna Halkirálnyő és a kommandót, mert úgy nézett ki, mint valami Hód regény és még sorolhatnám. De azért elég durvára sikerült a legelső Gyűrűk ura kiadás is, a Kozmosz Fantasztikus könyvek sorozat meg fullra bizarr volt állandóan. (Ha valaki próbára tenné magát a témában, melegen ajánlom az előző életemben készített Könyvborítós kvízt)
Szóval elég jól kikupálódtam ahhoz, hogy amikor először megjelent az Időutazó felesége, épp csak felhúztam a szemem a gusztustalan borítón de lecsaptam a könyvre és kiolvastam és imádtam és hirdettem az igét mindenhol.
Persze nem azt mondom, hogy nem szörnyülködöm a béna borítókon és nem szajkózom, hogy ha már a belseje jó egy könyvnek, akkor már csak azért is megéri rátenni valami mutatósat, hogy fogyjon és ne árválkodjon a könyvesboltok polcain mert igenis a marketing fontos része ez is. De hát erre is lehet sorolni a példákat hogy csak néhány állatorvosi lovat említsek: legszörnyűbb borító az elmúlt évekből: Jennifer Weiner: Kismamák a pácban, továbbá nem véletlen, hogy Janet Evanovich sorozata nem fogyott a cím – szingli fejvadász – és az idétlen borító miatt, hogy ne beszéljek J.D. Robb sorozatának első részeiről.
Persze nem vagyok könyvkiadó, lehet elvitte a pénzt a jogdíj és takarékosabb volt a szomszéd kisráccal megcsináltatni egy heti zsebpénzért a fedőt. Szóval kiakadok én rendesen a rondaságokon, csak nem ez alapján döntök elsősorban. Persze az ember esztétikai érzékét (mert az még nekem is van:) bántja az ilyesmi, de nem tartom magam borítósznobnak. Például nem fogom megvenni ugyanazt a könyvet újabb kiadásban csak azért, mert a borítóját feljavították, de mondjuk a belseje ugyanaz maradt. Úgyhogy van nekem régi Gyűrűk ura antikváriumból, a legelső Világ szeme és igen, az ótvarzöld Niffenegger is. De belül ugyanúgy Göncz Árpád fordította, jönnek-mennek a korok, Claire és Henry sorsa pedig beteljesül.
Ti hogy vagytok ezzel?
*Kép forrása: http://www.twigandthistle.com/blog/2010/05/diy-book-cover-and-bookmark/
Én is így, nem igazán izgat a borító, inkább a tartalom. 🙂 Persze azért jó, ha egy könyv mint tárgy szép. Az egy klassz dolog, viszont azt már tényleg csak zárójelben merem megjegyezni, ha már előjött, hogy sokszor amitől más el van ájulva, az szerintem rémes… – pl. a Felszáll a köd borítója sokaknak tetszik, szerintem rettenetesen giccses…
Engem határozottan megfog egy gyönyörű borító, és igen, jobban figyelek azokra a könyvekre. Persze miután a látóterembe került azt is figyelem, hogy másoknak mi a véleménye róla és csak azután döntök, hogy beruházok-e rá vagy sem, de figyelem!, és ezzel szerintem el is érte a kiadó a célját. De gyakran kerül a kezembe olyan könyv is, aminek nem egy álom a borítója, de a tartalma igen jól hangzik és ezért hajlandó vagyok megvásárolni. Ilyen például a mostani olvasmányom is (Jo Barrett:Hát így történt) és mit mondjak, ritka egy ronda borítója van, de ennek ellenére mégis kíváncsi vagyok rá….. meg is vettem és hamarosan sorra is kerül….. na majd akkor ugrik a majom a vízbe.:) Nekem is rengeteg régi könyvem van, amik új kiadásban sokkal tetszetősebbek és szebbek, de ettől még nem érzek késztetést arra, hogy le is cseréljem őket.
Szóval egy szó, mint száz, szerintem sokat számít, hogy milyen egy könyv borítója és hiába szebb a belbecs, mint a külcsín, vásárlásnál mégis sokat nyomhat a latba egy gyönyörű és találó borító, főleg egy ismeretlen könyv esetében.
dettó ugyanígy. ráadásul sokszor azt se értem, hogy mit esznek vagy mit utálnak olyan sokan egy-egy borítón, ami nekem speciel abszolút jelentéktelen. olyan nyilván volt már, hogy csak a borító miatt fogtam meg valamit, de a fülszöveg és beleolvasás alapján választottam ki, és olyan is, hogy a ronda borító ellenére is imádtam. (miért is ne?) és az is bosszant, amikor a könyv értékelésébe valakinek beleszámít a borító, mert azért ugyanmár…
ja, és nagyon büszke vagyok, mert 13 pontot sikerült elérnem a borítós kvízen 🙂
a borító olyan mint az alsónemű. csak addig fontos, amíg mögéje nem nézel.