Szabó Magda: Für Elise

Elnézegetve az elmaradásaimat vettem észre, hogy még tavalyról lógók két könyvvel, az egyiket ráadásul Várólistára olvastam el, azért maradt ki, mert az év végi hajrában került rá sor, amikor amúgy is annyira le voltam maradva mindennel, hogy egyszerűen nem írtam meg egy csomó postot. Mint például a Szabó Magda könyvről. Pár éve fedeztem fel őt újra magamnak, akkor sokat olvastam tőle, többek közt az életrajzi regényeit az Ókutat és a Régimódi történetet. Meg is vettem a Für Elise-t, hogy majd arra is sor kerül, de aztán csak ácsorgott a polcon, szokás szerint. Majd jött a tavalyi várólistázás és ott is szinte az utolsó helyre került, épp hogy befért 2011-be. Pedig nem volt rossz regény.

Mert azért hiába önéletrajz meg minden, azért gyanítom, hogy Szabó Magda sok mindent képes volt hozzáadni a valós történetekhez. A Für Elise amúgy is érdekes vállalkozás lehetett – nem nagyon olvastam utána máshol, szóval csak a saját ismereteimről és elképzeléseimről beszélek. Mert egy teljesen új oldalát igyekezett életének megmutatni az írónő. Voltak benne motívumok, amiket már a fent említett regényekből ismertem, de itt van egy nagy csavar. Cili története, a trianoni árváé, aki az írónő testvéreként nő fel, miután az apja hazahozza az árvaházból. Elgondolkodtató, hogy vajon az ő személye mennyire fikció? Mert sose volt eddig szó róla, de ezt persze be lehet tudni két dolognak is. A kommunizmus alatt ilyesmikről nem volt illő beszélni, ráadásul a Für Elise alapján is kiderül, hogy Cili elég hamar magára hagyta Magdolnát. Ugyanakkor amekkora hatással volt gyerekkorának majd minden eseménye az írónőre, mennyire végigkísérte az élete további részét mindaz, ami ekkoriban történt vele, az emberek akiket ismert, azok története, nagyon érdekes,hogy Ciliről hallgatott. S mivel az önéletrajz sose fejeződött be, a Für Elise-nek nem készült el a folytatása Szabó Magda halála miatt, már sose derül ki, hogy valójában mi történt a trianoni árvával. Bár az írónőre jellemzően a könyv teli van előre vetítésekkel, ugrálásokkal az időben, utalásokkal mindenféle eseményekre, vissza és előre emlékezésekre, azért semmi konkrétumot nem írt le. S ez nekem nagyon fáj ám, mert szeretem ha egy történet kerek egész. Talán ezért is halogattam annyira a könyv olvasását, mert tudtam, hogy csonkán maradt és nekem az ilyen nagyon rosszul tud esni. Még akkor is, ha az írónőben megvolt a jó szándék, csak sajnos közbe szólt a halála.

Ezt igazából fel se rovom neki, csak a regény befejezése után gondolkoztam erről jó sokat. Meg arról is, hogy mennyire nehéz gyermek volt Szabó Magda, ugyanakkor ez az, amit mindig is tiszteltem benne, hogy tudta ő ezt magáról és sose tagadta. Sőt itt még táplálja és talán kicsit el is túlozza ezt az önképet, mert ki akarja emelni, hogy Cili mennyire más volt, mennyivel kedvesebb, szerethetőbb, egyszerűbb, alkalmazkodóbb mint ő.

Szóval ez egy igazi Szabó Magda könyv volt, olvasmányos, elgondolkodtató és csodásan fogalmazott. Még ha nem is volta annyira szívenütő, mint jó pár, egyéb könyve, mert azt talán a folytatásra tartogatta. Csak azt sajnálom, hogy az utolsó volt és már nem lesz több. Még szerencse, hogy azért van bőven írása, ami ha nem is pótolhatja, de legalább feledteti a hiányát.

Kiadó: Európa
Megjelenés: 2002
Terjedelem: 417 p.
ISBN: 9630768208
Honnan: Vásárlás, saját példány