Mar 182020

Az az olvasó vagyok, aki ritkán választ random olvasnivalót, ahhoz túlságosan is érdekelnek a könyves infók, de ezzel teljesen ki vagyok békülve, sőt így tudom igazán megelőzni, hogy nagyon melléfogjak ami az olvasnivalókat illeti. De inkább szoktak érdekelni más olvasók véleményei, mint a kritikai visszhang meg a díjak. Éppen ezért ha csak az utóbbiakkal lett volna elhamozva Braitwhaite regénye, nem is érdekelt volna, de mert a címe eléggé intrikus volt és az enyémhez hasonló érdeklődésű bloggerek, olvasók is pozitívan nyilatkoztak a kötetről, engedem a kíváncsiságomnak és én is kézbe vettem a kötetet. S nem bántam meg, sőt a végére még vállon is veregethetem magam, mert ha mondjuk egy komfortzónát tágító olvasási kihívásban is részt vennék, több rubrikát is kipipálhattam volna csak ezzel a sztorival.

Narrátorunk Korede ápolónő, hobbija a takarítás és éppen a húga hívja, hogy ott van egy hulla a lábai előtt, segítsen már eltüntetni. S ez nem az első ilyen eset, hogy a szép, csinos, szabad, tehetséges Ayoola, akiért megőrülnek a férfiak olyan helyzetben találja magát, hogy véletlenül a késébe szalad az éppen aktuális pasija. (Amikor ezt mesélem, folyton eszembe jut a Cell Block tangó vonatkozó része: He run into my knife. He run into my knife 10 times.) De mindig önvédelemnek vallja az esetet. Korede pedig megy és kisegíti a húgát, csakhogy a mostani eset után elgondlokodik: ez már a harmadik volt, s harmadik hulla után a tettes már sorozatgyilkosnak számít. Mit csináljon az amúgy önfejű Ayoolával, aki élné tovább az életét, mintha mi se történt volna? De Korede mindig elnapolja a gondok megoldását, elvégre a húga mindig mindenhonnan ki tudja vágni magát. Csakhogy alig oszlott szét az előző pasi holtteste, Ayoolának új udvarlója lesz. Méghozzá olyan valaki, akibe Korede már régóta titokban szerelmes. Úgyhogy itt van a nagy dilemma: leleplezze-e a húgát? Vagy ebből most nem lesz tragédia? Egyáltalán hagyja addig fajulni a dolgokat és vesse be magát, hiszen most az ő szíve is a tét…

Egyszerűen tényleg ebből a helyzetből egy tragikomikus regényt írt Braithwaite, ami az első bekezdéstől az utolsóig szórakoztató. Az erkölcsi dilemma mellett pedig amit nagyon értékeltem, az a testvérek közötti kapcsolat bemutatása volt. Mert hiába éreztük mi olvasók Korede őszinte leírásai alapján, hogy Ayoola a tipikus királylány a kedvenc lány a szép, akinek minden jól megy és mintha lelkiismerete se lenne, mert a külsejével bármit el tud érni, közöttük mégis van egy annyira mély és eltéphetetlen kapcsolat, ami talán mindennél erősebb. S aztán fokozatosan a különböző visszaemlékezésekből ki lehet rakni a lényeget, hogy hová nyúlik és mitől is ennyire erős a testvéri kötelékük, hogy Korede bármit megtesz Ayooláért … Annyiféleképpen tudtam azonosulni Koredével én a legidősebb nővér:) A férfiak ebben a történetben ha sokan is vannak, csak mellékszereplők, mégis végig nagyon fontos motívum, hogy mit is akarnak a másik nemtől és arra hogyan reagálnak a nők.

A másik izgalmas része meg a történetnek persze a helyszín: Nigéria. A regény napjainkban játszódik, a közösségi média, az instagram stb. komoly szerepet is kapnak benne (Ayoola mondhatni influencer, mert mi más is lehetne:), a kórház is teljesen modern, ugyanakkor meg hanyagul odavetett félmondatokból pedig kiderül, hogy de hát Lagoszban járunk ahol még mindig rengeteg olyan társadalmi beidegződés van, ami számunkra teljesen meglepő lehet. De ugyanígy nagyon erősen megteremtik a hely szellemét a nigériai szavak, az öltözködés vagy éppen az utalások a mindent átszövő korrupcióra.

Oyinkan Braithwaite okos, szellemes regénye végül sok húrt pendített meg bennem, úgyhogy nagyon nem bánom, hogy megismerkedtem egy fiatal nigériai írónővel.

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Eredeti cím: My Sister, the Serial Killer
Fordította: Szieberth Ádám
Megjelenés: 2020 (2018)
Terjedelem: 232 p.
ISBN: 9789632939469
Honnan: Recenzió, kiadói példány

Oszd meg!

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *