Jennifer Estep: Kiss of Frost

A tavalyi év nagy felfedezettje volt számomra Jennifer Estep, akitől három és fél könyvet is elolvastam és mindegyiken jól szórakoztam. Volt bérgyilkosos, szuperhősös és YA. A fél az egy novella volt, a Mítosz Akadémia bevezető sztorija, de arról nem írtam, mert nem volt olyan hosszú, hogy külön posztot érdemelt volna. Na de a Touch of Frost-nál kijelentettem, hogy úgy látszik megvan a kedvenc ifjúsági sorozatom, amolyan igazi guilty pleasure olvasásnak, s persze hogy kíváncsi voltam a folytatásra. Ráadásul mivel Estepet e-könyvben kezdtem el olvasni (legálisan, szóval fizettem érte), mindig nézegettem, hol a legolcsóbb a regény, s végül kihasználtam a bookdepository kedvezményét, meg kipróbálhattam, milyen tőlük e-bookot venni. Pöpec.

Ja, sorozatról van szó, szóval SPOILER elkerülhetetlen!

Szóval Gwen most már tudja, hogy ki ő és mi is nagyjából a feladata, de még mindig elég kívülállónak érzi magát. Továbbra is rendszeresen elszökik a nagymamájához, aki kielégíti édesség igényét, dolgozik a könyvtárban reggelente pedig Logan Quinn és haverjai arra tanítják, hogyan bírja megvédeni magát, ha harcra kerül a sor. De az eredmény egyelőre elég szánalmas, igaz, néha már akár 45 másodpercig is “életben marad” a spártai támadását állva. A Mítosz Akadémia tagjai, diákok és tanárok egyaránt elutaznak a Karácsonyi Búcsúra, amit egy téli üdülőtelepen tartanak, s az iskola egyik társintézményével együtt amolyan leengedett hajú bulizást jelent egy hosszúhétvégére. Gwen eleinte húzódozik, de barátai rábeszélik, hogy menjen velük, annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy valaki a lány életére tör az iskola falain belül is, mégiscsak jobb lenne, ha szem előtt maradna, ahol többen is tudnak rá vigyázni. Csakhogy a síparadicsomba érkezve nemhogy elmúlnának ezek a gyanús események, inkább fokozódnak és bizony úgy tűnik, hogy a Káosz Katonái igencsak fontosnak tartják, hogy megszabaduljanak Gwentől.

Az volt egy kicsit a gondom most ezzel a második résszel, hogy sokat foglalkoztak az előzményekkel, úgy a regény egyharmada arról szólt, hogy elmagyarázta Gwen, mi minden történt vele korábban. Ezt eléggé feleslegesnek tartottam, főleg mert volt a kötet végén egy kisokos is, ahol a szereplők, tárgyak, események el voltak magyarázva. De amúgy Estep ugyanúgy hozta az érdekességeket, izgalmakat, mint korábban. Gwen végre kezdi kapiskálni, hogy a pszichometrikus képességei nem csak arra korlátozódnak, hogy érintéssel megtudja a tárgyak meg emberek múltját. Hanem az is kiderül, hogy tudja ezeket kamatoztatni és másra is használni, ami elég sok helyzetben az előnyére válik. Valószínűnek tartom, hogy ahogy folytatódik a történet egyre inkább kiderül, milyen erő rejlik az első blikkre teljesen átlagosnak tűnő képessége mögött, s a végén tényleg szuperhős lesz majd belőle. Az is tetszett még a regényben, hogy nem volt teljesen egyértelmű, ki is a rossz fiú. Azt hittem, hogy Gwen annyira elvakult, hogy nem látja a teljesen nyilvánvalót, amit az olvasó elég hamar kiszúr, de Estep tett bele egy olyan csavart, ami mindenkit igazolt. Plusz megjelentek újabb mítikus lények is és lehetett ácsingózni Logan Quinn után – amit Gwen elég intenzíven művelt a regényben.

Az első könyvhöz képest ez a második kicsit vesztett a lendületéből, túl sok volt benne az ismétlés és kicsit kevés az igazán előre mutató cselekményszál. Szóval nem volt annyira elsöprő, mint az előző, de azért továbbra is tetszik az irány, kíváncsian várom a folytatást, mert azért az istenek bajnokainak új generációja még csak tapogatózik és a sokféle mitológiából mindenféle érdekes dolgok kisülhetnek.

Kiadó: Kensington Publishing
Sorozat: Mythos Academy #2
Megjelenés: 2011
Terjedelem: 368 p. ebook,
ISBN: 9780758274304
Honnan: Vásárlás, saját példány, e-book