allthemissinggirlsAkármennyire is gyanús, ha egy regény nevében ott szerepel a Girl(s)/Lány(ok) szó és a Holtodiglanhoz hasonlítják, már többször is jeleztem, hogy igazából a krimiknek ez a fajtája, ahol a nő kilép az áldozat szerepéből, sokkal összetettebb lesz, mint csak egy holttest vagy szexi külső, ami ráveszi a kemény nyomozót a munkára, engem izgat. Nem hiába gondoltam, hogy bármennyire is unszimpatikus Amy a Holtodiglan magával ragadó olvasmány és kiválóan van megírva/felépítve. Ugyanígy jól szórakoztam Az özvegyen és a Jó kislány-on is. S amikor megkerestek, hogy olvasnám-e az All the Missing Girls című regényt, rábólintottam. Mert ott van ugye a címben a lány, aztán meg krimi és még egy csavar, ami meg az elbeszélés módját illeti.

Nic Farrell hazatér a kisvárosba, Cooley Ridge-be, hogy segítsen bátyjának, Danielnek rendbe tenni és piacra dobni a családi házat, ahol felnőttek. Az apjuk demens és már egy éve olyan szintet ért el, hogy otthonba kellett adni, s ennek finanszírozásához kell ingatlaneladással vagyont szerezni. Nic 10 éve hagyta el a kisvárost, ahol felnőtt, miután legjobb barátnője, Corinne eltűnt. Hiába keresték napokig, sose lett meg se élve, se holtan, de azért a szóbeszéd megindult, hogy talán pont Nic, Daniel és Tyler, Nic egykori szerelme és Jackson, Corinne volt barátja tudhatja, mi történt. A nyomozás abba maradt, a társaság felbomlott, Nic elment és most Philadelphiában él, egy feltörekvő ügyvéddel jár jegyben, s már csak nyaranta tér vissza a kisvárosba. A ház eladása mellett azonban ismét fellángolnak a pletykák, az idősebb Farrell egy félig tiszta pillanatban arról kezd beszélni, hogy tudja, hol van az eltűnt lány és nem sokkal később eltűnik Annalise is, aki 10 évvel ezelőtt pont Nicnek és bandájának az alibijét biztosította, mostanában pedig érdeklődni kezdett Corinne után…

A regény egyik különlegessége az elbeszélés módja: ugyanis visszafelé ismerjük meg két hét történetét. Eleinte kétségeim voltak ezzel kapcsolatban, de aztán eszembe idéztem, hogy mennyire jó film volt a Memento, ami hasonló módon volt felépítve, úgyhogy hagytam magam és Megan Miranda képes volt egyre izgalmasabbá tenni a történteket és minden egyes visszafelé megismert nap után egyre többször ébredtem rá, hogy ez mennyire cseles elbeszélésmód. Amihez még hozzájárult elbeszélőnk, Nic személye is, akiről az elejétől sejteni lehet, hogy nem éppen a legmegbízhatóbb elbeszélő, hiszen rengeteg szál köti őt a múlthoz és mindenkihez, aki valaha kapcsolatba került Corinne-nal  és ott volt a vurstliban azon az egy évtizeddel korábbi estén, amikor minden megváltozott az óriáskerék árnyékában.

Szóval mennyire felel meg a trendnek a regény? Kapunk egy áldozatot (?) aki végülis nem csak egy eset, vagy mozgatórugó, hanem igazi személyiséggel rendelkezik, összetett és teli van titkokkal, de mindig csak mások szemén keresztül látjuk és folyamatosan feltesszük magunk is a kérdést, amit a kisvárosban suttogtak: Corinne talán megérdemelte amit kapott, mert kihívta maga ellen a sorsot. De aztán ahogy haladunk visszafelé az időben és egyre több minden derül ki róla, Annalise-ról, Nicről meg a férfiakról, akik körbeveszik őket, folyamatosan dőlnek meg a teóriák. Mert ha egyszer azzal hirdetnek egy regényt, hogy eldobod az agyad a fordulattól, akkor én olvasás közben egyfolytában teóriákat gyártok és nagyon okosnak képzelem magam és le a kalap olyan író előtt, aki ezek után még meg tud lepni. S bizonyos részletekkel bizony elérte Miranda, hogy gondolatban meghajoljak előtte. Nem gondoltam volna az olvasás kezdetekor, hogy ennyire magába tud szippantani Nic, Corinne és a többiek élete, a rengeteg apróság, amiből barátságok, szerelmek, tragédiák és titkok állnak össze. Mert eleinte nehezen ment az olvasás, kicsit erőltetettnek tűnt az első pár fejezet, aztán a tempó feszítetté vált és a végén úgy tettem le a regényt, hogy huhh, hát ez jó kis menet volt.

Két dolog volt, ami kicsit még sántított a regényben, hogy akadt pár eldolgozatlan esemény és a szereplők nagy része elég üres maradt. Amit később tudtam meg és kicsit magyarázatot adott a kidolgozatlan karakterekre az, hogy Megan Miranda korábban még csak ifjúsági regényeket írt, ahol eléggé el lehet hanyagolni a szereplők személyiségének kidolgozását. A szabadon hagyott történet szálak pedig csak a végén tűntek fel, amikor visszagondoltam bizonyos eseményekre és kiderült, hogy nem kaptunk rá semmi okos feloldást, pedig kellett volna.

A regény felépítésre egyszerre izgalmas és frusztráló (lehet, nem is jön be mindenkinek), biztos vagyok abban, hogy papíron, ahol könnyebb visszalapozgatni, kicsit alaposabban utána tudtam volna gondolni, olvasni a kérdéses részleteknek, úgyhogy részemről várom a magyar megjelenést (Agave-nál fog jönni még ősszel), és ismét megpróbálom felfejteni az összes eltűnt lány titkát. De összességében megkaptam az újabb thriller adagomat, ahol a nők vannak a középpontban.

Kiadó: Simon & Schuster
Megjelenés: 2016 június 28
Terjedelem: 384 p.
ISBN: 978150110798
Honnan: Netgalley, Recenziós e-book

rating-8

4 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *