vorosbetukkelAmikor Anne Bishop Mások sorozatáról elkezdtek megjelenni a pozitív értékelések szerte a nagyvilágban, megörültem neki, hogy lám megint egy jó kis Urban Fantasy sorozat a láthatáron. Aztán az értékeléseket olvasva megláttam a hívószavakat mint világépítés és összetettség és azt gondoltam, mint mindig ilyenkor, hogy jó, akkor én kivárom, hogy ebből lesz-e magyar változat. Mert még mindig tartok attól, hogy ilyen esetekben angolul lemaradok a finomságokról. Eléggé meg is lepődtem, hogy derült égből hirtelen megjelent magyarul a regény, úgyhogy nem szaladtam el előle, amikor szembe jött velem a könyvtárban.

A regényben, ahogy azt a prológus elmeséli egy olyan Földön járunk, ahol az emberek előtt csak a Mások (terra indigene) életek, s ők azok, akik igazából hagyták, hogy a homo sapiensek itt megmaradhassanak. Mert az emberek innovatívak, találmányaik vannak és kultúrájuk, ugyanakkor a feltaláláshoz szükséges nyersanyagokat a Mások kontrollálják, tehát a markukban tartják őket. Az emberek fejlődnek, próbálnak kapcsolatokat létrehozni a Másokkal, akik őket leginkább eledelnek tekintik. Idővel az emberek városokat hoztak létre, de a legtöbb föld továbbra is a Mások irányítása alatt maradt. Ahol nagy a népsűrűség, Udvarházakat hoztak létre, hogy figyelemmel tarthassák a humánokat és ne hagyják, hogy azok elfelejtsék, kik is a domináns faj. A terra indigene igazából gyüjtőnév, mert a lények, akikkel az emberek találkozhatnak igazából csak a jéghegy csúcsa, rengeteg félék lehetnek, olyanok, akikre meg tulajdonságaikra még szavuk sincs a humánoknak. A történet azzal kezdődik, hogy Meg Corbyn egy téli hóviharban menekül, betéved az egyik Udvarházba és lát egy álláshirdetést, amelyben a postázóba keresnek emberi Összekötőt. Ez az állás pont megfelelne neki, ugyanis ETNH területen dolgozhatna, azaz ott ahol Emberi Törvények Nem Hatályosak, úgyhogy akik elől menekül nem érhetnék könnyedén el. Az Udvarház vezetője, Simon felveszi a lányt, neki is megvan a maga oka, hogy miért, s nem is sejti, hogy ezzel a lépéssel valami különleges kezdődik. Meggie ugyanis vérpróféta, akit ha megvágnak, látomásai lesznek, s ezért nagyon értékes lény, még maga se tudja, mennyire. A Mások is idővel rájönnek, hogy miért is vonzódnak annyira a lányhoz, aki más mint az emberek, nem úgy viselkedik és még a szaga se olyan, mint a prédáknak. A vérpróféta jelenléte különböző külső erőket hoz mozgatásba és félő, hogy a kényes egyensúly az emberek és a terra indigene között meginoghat.

Anne Bishop tényleg mesterien szövi a történetet. Nagyon jó kis sorozatnyitó kötet ez, mentes mindenféle más első könyv hibájától. Nem ismerünk meg mindenkit teljesen, rengeteg dolog rejtve marad a főszereplőket illetően is. Meggie-vel együtt jövünk rá, hogy milyen a világ, amibe csöppent, lassan adagolja a szerző a lány múltjának dolgait, mert hát a vérprófétákról nem sokan és sokat tudnak. Akik meg igen, azok féltve őrzik a titkokat. Nem egy rövid könyv ez és még mindig csak a felszínét kapargatjuk a dolgoknak. Mondjuk elég lassan indul be a dolog, de aztán teljesen magával ragadott ez a világ. Ahol az alakváltók, vámpírok egyéb természetfeletti lények, azaz a mások egyszerűen olyanok, amilyenekkel nem nagyon találkoztam még. Nem kertelnek és nem kérnek bocsánatot a jellemükért, hogy az embereket csak prédának tekintik, s gondolkodás nélkül végeznek velük szóval nem szépelegnek, hanem torkot tépnek, vért szívnak stb. Több szálon folyik a cselekmény és ezek nem mindegyike lesz szépen elvarrva az első könyvben, hanem jó pár több köteten keresztül fog ívelni és ez roppant izgalmas. Mint ahogy az is, hogy itt nem egy különleges, mindent tudó, mindent túlélő, egyre hatalmasabb erővel rendelkező főszereplőnk van, aki a könyv végén szembeszáll az über gonosszal és legyőzi őt, hogy a következő könyvben valami még hatalmasabbal szállhasson szembe. Ó nem, Anne Bishop ennél jóval rafináltabb. Néhány mozaik darab a helyére kerül, de elég messze van, hogy a puzzle teljesen kirakódjon és ez sarkall, hogy izgatottan várjam a folytatást.

Szerettem a regény világát, a felépítését, a benne rejlő végtelen lehetőségeket, a karaktereket, akik nem hazudtolják meg jellemüket és még egy kicsit a kegyetlenségét is a terra indigene-nek és a jól adagolt erőszakot (azért figyelmeztetés, hogy tényleg vannak benne véres, brutális jelenetek). Tényleg az a fajta könyv volt, ami lassan, de biztosan beszippantott és határozottan várom a folytatását. Sőt éppen gondolkodom azon, hogy ha biztosan meg fog az összes jelenni magyarul, akkor be is ruházok rá, mert jó lenne a polcomon tudni ezt a fajta urban fantasyt.

Eredeti cím: Written in Red
Fordította: Bozai Ágota
Kiadó: Twister Media
Megjelenés: 2016 (2013)
Terjedelem: 512 p.
ISBN: 9786155631023
Honnan: Könyvtárból

rating-9

 

 

Save

Save

Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *