Jul 152011

Úgy döntöttem, hogy az Olvasás 7 hetéről én péntekenként fogok megemlékezni. Addigra mindig összeszedem a gondolataimat, megnézem mások miket írogatnak, hátha azok közül is tudok pár dologra reflektálni. A heti témák közül (Könyvtár vagy könyvvásárlás? E-book vagy könyv? Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? A sorozatokról) szerintem most majd mindegyikről van mondanivalóm, illetve a sorozatos kérdést pár hónapja már kilőttem, de még így is hosszú cikk lesz ez én már látom.

Tétel: szerelmem, a könyvtár.
Kifejtés: Nagyon emlékszem, hogy nálunk a gyerekkönyvtárosok igen komolyan vették az ovisok bevezetését a könyvek világába: jártak az oviba illetve mi is elmentünk foglalkozásokra a városi könyvtárba. Ráadásul volt egy nagyon jópofa könyvtáros bácsi, aki nagyon vicces volt, sokat lehetett nevetgélni a dolgokon, amit mondott, s még azt is tudom, hogy egyszer valami könyvtáros foglalkozáson olyan jól teljesítettem, hogy nyertem egy könyvet. Mivel apu rendszeresen látogatta a könyvtárat, elég hamar csatlakoztam hozzá, ő ott hagyott a földszinten míg felment a felnőtt könyvtárba. Aztán hamarosan, általános iskolásként is mindig volt fix időpont, amikor a sulival elmentünk a gyerekrészlegre, de később önállósítottam magamat. Ráadásul imádott magyar tanárnőm volt a könyvtáros az iskolában és én azonnal jelentkeztem mellé “asszisztensnek” 5. osztályban, s a pozíciót megtartottam még 8-ban is, pedig akkor már más volt a könyvtáros. Amúgy mire 8. osztályos lettem, már azt vártam, hogy mikor léphetek be a felnőtt könyvtár ajtaján, úgyhogy amint megkaptam a személyi igazolványomat – mert a beiratkozás feltétele ugye ez volt – mentem is, hogy a komoly könyveket vehessek ki onnan és végre megkezdtem végigolvasni a 100 híres regényben szereplő műveket. Mindezek ellenére gimi utolsó évére jöttem ám csak rá, anyu javaslatára, hogy nekem igazából könyvtár szakra kéne jelentkeznem 🙂

Ekkora bevezetés után persze senki se csodálkozzon, hogy szeretem a könyvtárat. Ami mindig is vonzott benne, hogy rengeteg kötet van és csak azzal órákat el lehet tölteni, hogy az ember bolyong a polcok közt, le-levesz valamit, belelapoz, beleolvas aztán esetleg haza is viheti, jobban elmélyülhet benne. Sose zavart a határidő, mert hosszabbítani mindig lehetett, sőt a könyvet később is ki lehetett hozni, ha már muszáj volt visszavinni. (Könyvtárosként a munkahelyemen még ennél nagyobb szabadosságra is van lehetőségem: bizonyos könyveket megrendeltethetek magamnak és addig ücsörgök rajtuk, míg nem szégyellem.) De eleinte amúgy is önmegtartóztató voltam, csak azt az 5-6 könyvet vettem ki, amit lehetett aztán mindig idő előtt vissza is hordtam mert (Meglepetés!): kiolvastam őket. Betűfaltam rendesen. Azt is szeretem, hogy könyvtárosként az én kezembe kerülhetnek először az új könyvek én döntöm el, hova tegyem őket, belelapozok, beleolvasok, esetleg találok gyöngyszemeket mások által visszahozott kötetek közt is. Ja és akkor még nem beszéltem a rengeteg kézikönyvről, adatbázisról, folyóiratról stb. amit még otthonról is el lehet érni, hála az internetnek. Otthon azért nincs ETO, meg ilyenek. Szakkönyvek téma és méret szerint vannak csoportosítva, a többi meg téma és szerző, meg sorozat alapján (pl: fantasyk egy helyen, azon belül meg szerzők egy kupacban, meg sorozatok összetartozóan). Főiskolásként Szegeden persze már vérszemet kaptam, több könyvtárba voltam beiratkozva, főleg szakirodalmakat kölcsönöztem. Ekkoriban kezdődött a könyvvásárló mániám is, mert felfedeztem az antikváriumokat, amelyből Kanizsán még egy se volt.

Könyveim a szüleimnélAnnak idején a zsebpénzem három dologra ment el: mozijegy, könyv, újság. Középiskolás koromban kezdtem el vásárolgatni a könyveket, de akkoriban még keveset, mindez főiskolán csapott féktelen költekezésbe. De azért Kanizsán is minden szerda délután bementem a Zrínyi könyvesboltba, ahol ezen a napon jelentek meg az újdonságok és végiglapozgattam őket. Szegeden meg már inkább kevesebb kaját vettem, nem táplálkoztam valami egészségesen, viszont könyvre, mozira mindig volt pénzem. Igyekeztem beszerezni az összes szépirodalmat, amit el kellett olvasni kötelező olvasmányként (magyar-könyvtár szakon volt pár), aztán meg persze a szakirodalmakat is. Az előbbieket szerencsére antikváriumokban aránylag olcsón felleltem. Amikor diplomaosztó után a szüleim értem jöttek, a könyveim persze, amiket már előtt pár hónappal azért kezdtem hazavinni, nem fértek mind be a kocsiba, még 3 doboznyit postára is kellett adni. Ja és még jó párat el is adtam antikváriumokban, főleg 1x olvasott bestsellereket (ezekkel ma mennyi pénzt kereshetnék). Persze otthon se volt sok hely, úgyhogy anyuék sok új polcot csináltattak, ezeken főleg az én könyveim vannak. Mert ők fokozatosan leszoktak a könyvvásárlásról én meg rászoktam. Apunak meg még mindig ott volt a könyvtár is. Amúgy ugyanez a helyzet állt fenn, amikor 2 évig Angliában voltam au pair-ként. Első héten elvitt a család és beíratott a helyi könyvtárba, s megkezdtem angolul olvasni. Aztán rászoktam Brightonban az antikváriumokra, s bizony a szigetországból is úgy tértem vissza, hogy 1 eladtam könyveket, 2 postán küldtem haza, 3 hatalmas csomagokkal költöztem. Pesten tiszta lappal és üres polcokkal kezdtem az életem, de albérletről albérletre költözve ezek beteltek, sőt 6 éve a lakásunknál még csak 1 sorban álltak a könyvek a polcokon immár duplán vannak és még mindig hordok szüleimhez is egy csomót, mert még mindig én látom el olvasnivalóval aput és a húgaimat. S lassan a nagyobbik fiam könyvei is elérik a 100 darabot.

Könyveim itthonÁm rájöttem, igazából nem vagyok hörcsög, csak szerettem mindig is minél előbb elolvasni az új megjelenéseket. De kiderült, hogy nagyon sokszor soha többé nem fogom újra levenni a polcról a köteteket, amikkel végeztem és most már a helyhiány miatt nagyon megválogatom, mit veszek meg. Ennek ellenére, meg annak is, hogy az elmúlt években a blog révén recenziós példányokat is kapok, nem költök kevesebbet könyvekre. Elég végignézni az éves összefoglalóimat. Na meg persze könyvesboltba ugyanazért szeretek járni, mint könyvtárba: nézegetni és beleolvasgatni a kötetekbe, ámulni a kínálat láttán és lapozgatással, mintavétellel eldönteni, vajon szükségem van-e az adott kötetre. Persze manapság már főleg online rendelek, de havonta végig szoktam látogatni a kedvenc antikváriumaimat is, s a végén ritkán megyek haza üres kézzel.

Hosszútávú terveim között szerepel, hogy minél inkább áttérjek e-bookokra, s visszataláljak a könyvtárba is. Főleg ami a fikciót illeti, mert már sajnálom a pénzt és a helyet az 1x olvasandókra. Igen, felnőttem és praktikus lettem. (Igaz is, ha valakit érdekel vannak eladó könyveim ezen a polcon) Hiába szép a borító, hiába ott a könyv illata, a lapozás élménye stb. Engem nem a külcsíny, hanem a belbecs varázsol el könyvenként, ezért van sok klasszikusom meg pl. antikváriumból, mert mondjuk a Büszkeség és balítélet régi, Világirodalom remekei sorozatban ugyanolyan jó, mint újabb kiadásban (sőt jobb, mint a csilli-villi Ulpius, mert klasszikusan kiváló a fordítása is). Meg ott van a drágasszágom, használjam már ki, s remélem hamarosan a magyar könyvpiac is felnő hozzá, hogy a papír megjelenés mellé választhatom az elektronikus alternatívát.

S ezzel el is érkeztünk oda, hogy e-book vagy papír. Erről már többször értekeztem itt, sőt voltam Kindle használó és most boldog Sony PRS-950 tulaj vagyok. Csak pár dolgot szeretnék hozzáfűzni. E-könyvet mindenki dedikált olvasón próbálja ki, meglátja, hogy még a netbook is elbújhat mellette, szóval ne gondoljuk, hogy elektronikus olvasás csak monitorról történhet. Továbbra is úgy gondolom, hogy bizonyos könyveket nem fog lecserélni: mesekönyvek, albumok, képregények stb., szóval ahol az illusztráció szerves része az élménynek, de a szövegre fókuszáló dolgokat simán és jómagam is boldogan haladok erre.

Oszd meg!

Reader Comments

  1. En total “igazi” konyv rajongo voltam, de inkabb vehemens ebook-ellenes mindaddig, amig ki nem probaltam a Kindle-t. Egy orai hasznalat alatt beleszerettem, teljesen megvaltoztatta az olvasasi szokasaimat (elonyukre). Nekunk a Kindle-en kivul ColorNook van, az igen szepen hozza az illusztraciokat, sot a pdf-et is jobban kezeli, mint a Kindle, de azert sztem az illusztralt konyveket illetoen teljesen igazad van.

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *