May 092011

Nah végül úgy döntöttem, hogy bár itt-ott már beírtam a véleményemet másoknál a sorozatokról, azért szentelek nekik én is egy külön bejegyzést. Mert manapság már majdnem minden könyv sorozat és lassan ez engem is kezd idegesíteni. Kérnék végre egyedülálló regényeket, ha szabad.

Amúgy én az olyan sorozatokat szeretem, ahol látható a történet vége, esetleg úgy kezdem el őket olvasni, hogy már kész van a trilógia, nem fogják folytatni, mert lezárták. Bírom azt is, ha egy sorozat igazából nem attól sorozat, hogy folyamatos a történet, hanem a helyszín vagy a szereplők állandóak, de mondjuk minden kötetben újabb esemény történik. Ráadásul nem érezhető rajtuk, hogy csak kínkeservben írták a több bevétel miatt. Erre kiváló példa két cím, amelyeket már évek óta olvasok és egyelőre nem unok meg. Az egyik Terry Pratchett Korongvilág sorozata, ahol ugye a környezet ami állandó és bár vannak visszatérő szereplők (banyák, városi őrség, Széltoló), de akadnak magukban álló történetek is. A másik pedig J.D. Robb Halálos sorozata, ahol bár már túljutottunk azon, hogy a két főszereplő múltja teljesen kitárulkozott és megtudtunk minden titkot, az újabb részekben újabb krimiszálak vannak, amelyeket meg kell oldani, s ezek majd mindig izgalmasak. Vagy a bűntett és kiderítésük miatt, vagy azért, mert érdekes az erkölcsi kérdés amit felvetnek és hogy az milyen hatással van a szereplőkre.

Mások sorozatos bejegyzései: Amadea, Nita, Gigi.

Na de nézzük a sorozatokat, amelyek ilyen-vagy olyan okokból befejezetlenek maradtak.

Anita Blake, aki mindenki kedvenc halottkeltőjeként indult nálam a Gyilkos táncnál kezdte el kiverni a biztosítékot, ugyanis Anita fokozatosan átalakult valaki mássá, mint ahogy indult. Aztán még elolvastam két részt és el se jutottam igazán a gruppenekig, meg a tömény szexig de én hatalmas kitolásnak éreztem a főhős jellembeli változását és a tényt, hogy a krimiszálak elkezdtek melléktermékké válni. A nyolcadik résznél tehát befejeztem és nem is hiányzik.

Az Idő kereke sorozatra még akkor figyeltem fel, amikor nagyon ronda borítóval kiadták az első részt és teljesen magába szippantott. Igazi epikus fantasy volt, nagyon jól kitalált világgal, mágiával és szereplőkkel. Itt a hetedik részig jutottam, ugyanis bár a kötet fél szereplőgárdája nő volt őket annyira sablonosan és idegesítően ábrázolta, hogy a hajamat téptem tőle. Úgyhogy a Káosz ura volt az utolsó, amit elolvastam. Amúgy megvan az egész sorozat, mert az emberem meg nagyon szerette. Közben pedig, mint köztudott a 12. résznél meghalt a szerző, s a legújabban megjelent 2 részt – ami még magyarul nem olvasható – jegyzetei alapján Brandon Sanderson írja tovább. Ha valamikor megjelenik magyarul, meg fogjuk venni, az uram elolvassa aztán elmeséli, mi lett a szereplők sorsa.

Az Igaság Kardja című Terry Goodkind sorozat is nagyon jól indult. De ott meg a 3. részig jutottam el. Ugyanis az első két kötetben Richard legyőzte ugye a fő ellenséget. Már a második rész is meglepetés volt, hogy újabb ellenfélre talált. Aztán jött a harmadik is és így tovább. Egyre nyögve-nyelősebbnek éreztem a folytatásokat, hogy csak azért találták ki őket, mert nagy siker volt, jöhet a többi is, még több pénzt szeretnénk Richardból meg Kahlanból. S elezdtem nézni a tévésorozatot is, ahol ugyanezt éreztem.  Bár meg kell hagyni, még az se tetszett benne, hogy míg Kahlan messze jobb volt a könyvben leírtnál. hozzá képest Richard eléggé semmilyenre sikerült. Amúgy ennél a sorozatnál a fantasy rajongó emberem is úgy az 5. részig bírta.

A Malazai Bukottak könyvének regéje meg olyan fantasy, ami aztán rendesen fejbekólint. S nem csak azért, mert az első 6 kötet többkilós változatban jelent meg. Az első két rész engem is teljesen elvarázsolt mert ez valami egészen új volt. Aztán a harmadik meg összezavart és kezdtem egy csomó mindent nem érteni, őgyhogy a negyedik csak pihen a polcon azóta is. Nem úgy az embernél, aki szerint a Gyűrűk ura óta ez a legdurvábban megírt, legjobban kitalált és legészvesztőbb fantasy a világtörténelemben. Ő olvassa folyamatosan és nagyon szereti és bár a címekre nem emlékszik feltétlenül, de az összes mellékszereplőt és szálat fel tudja idézni.

A neveletlen hercegnő naplóját a 8. résznél hagytam abba, kb. ugyanazért, mint Anita Blake-t. Mia ugyanis megváltozott, ráadásul kezdett idegesíteni Meg Cabot stílusa. S bár én a közbeeső részeket nem olvastam,  (4 és fél meg hasonlók), ma is úgy látom, hogy már ez is több volt a kelleténél.

A Tűz és Jég dala 4. része után azt mondtam, hogy márpedig én feladom. Mondjuk nem esett nehezemre, hiszen nincs is folytatás egyelőre – oké, júliusban jön angolul aztán jövőre talán magyarul – de attól tartok, hogy Martin is Robert Jordan sorsára jut. Most a tévésorozat miatt kicsit enyhültem iránta, hátha újabb lendületet kap és talán vonz majd annyira a dolog engem is, hogy ha ő befejezi a történetét akkor én is.

Sorozatok, amelyeket 1 v. 2 részig bírtam a linkek mögött a magyarázat 🙂

Twilight, Fekete tőr testvériség, Csitt, csitt, Rettentő gyönyörűség, Eragon

Sorozatok, amelyeknél kitartok.

Halkirálynő, Vis Major – mert Vavyan Fable és erős nosztalgiától dobog a szívem minden egyes alkalommal, amikor a legújabb rész megjelenik. Ha minden igaz, a mash-up Habospite a héten a boltokban és a polcomon lesz.

Lawrence Block – kicsit úgy érzem, ő meg nem tud melléfogni. Tudom, hogy Bernie már nem lopakodik többé de nekem még szerencsére vissza van még 3 rész a kalandjaiból. Keller ugyan nyugdíjba vonult 4 kötet után, de hátha… s Scudder meg még nyomoz simán pár évtizedig, szóval azért lesz mit olvasni.

SandmanNeil Gaimantől én bármit elolvasok, bár eleinte voltak fenntartásaim a híres klasszikus képregénysorozattal, de annyira bejön, hogy úgy döntöttem, mindenképp megveszem sorra, ahogy jönnek ki magyarul.

Boltkóros – Mert Becky annyira jópofa karakter, s számomra Kinsella eddig minden résben tudott valami újat adni és nem csak ismételte a kaptafát. A leggyengébben még a Shophaholic and Sister sikerült, de még ott is volt mosolyogni való rész, főleg ahogy Becky megpróbálta rávenni egy csajos estre rávenni Jesst. Mindenesetre a legújabb rész is érdekel, de szokás szerint inkább megszerzem angolul.

Temeraire – a sárkányok nagyon jók ebben a sorozatban és bár voltak gyengébb darabok is, kíváncsi vagyok a legutóbbi rész meglepő befejezése után hogy folytatódnak a főszereplők kalandjai. Ráadásul sokan panaszkodnak, hogy sorozatoknál az első rész szokott gyenge lenni, hát itt meg pont az sikerült a legjobban szerintem.

Stephanie Plum – én már az első megjelenéstől nagy rajongó lettem és el is jutottam a 4. kötetig. Úgyhogy most várom, túljut-e a vízválasztón a magyar kiadás ami már megint újból indul, a kezdetektől. Ugyan angolul már a 17. résznél tart Steph és bandája, s ott már talán kifullad a dolog, de addig tuti lehetne pár jó rész.

Jane Austen the Vampire – az első rész nagyon jól sikerült, a második kicsit döcögött már, ennek ellenére a befejezésre kíváncsi vagyok, mert állítólag így lesz kerek az egész. Ez csak egy trilógia és nem folytatja az író. Amit ajánlok is neki, különben csalódok benne.

Sorozatok, amiket pihentetek:

True Blood – bár a következő részek is megvannak, kicsit tartok attól, hogy Sookie-ból Anita Blake 2 lesz. Úgyhogy nem mertem folytatni. De még feltétlenül visszatérek.

Halhatatlanok alkonyat után – az első rész nem volt annyira rossz, s megszereztem a következőket is (még mindig hála Mosolytónak:), de amióta megvannak, azóta meg annyira nem akarom rávetni magam. Pedig azt hallottam, hogy egyre jobb lesz.

Ugyanígy vagyok Jeanine Frost Cat és Bones sorozatával is. Mindenki csak jókat írt róla és még az írónő is roppant szimpatikus. Ennek ellenére, bár ott vannak a polcomon mindig van valami ami elvonja tőlük a figyelmemet.

Harry Potter: Igazából csak az utolsó részt kéne még elolvasnom. De valahogy mindig találtam valami fontosabbat, pedig tényleg kíváncsi vagyok rá.

Sorozatok, amik az első rész után megvettek és tűkön ülve várom a folytatást:

Kelley Armstrong: Women of the Otherword – a Bitten nagyon jó volt, azóta lelkesen rendelem a többi részt a bookdepository-ról, mert mindenholl azt olvastam, hogy egyre jobb lesz.

Gail Carriger: The Parasol Protectorate – bár állítólag van pár szemöldökhuzogatós rész, azért a bája megmarad továbbra is. Mindenesetre itt is bookdepository a barátom.

Meljean Brook: The Iron Seas – az Iron Duke nagyon bejött és novemberben jön a folytatás. Ráadásul az írónő roppant jó fejnek tűnik.

M.K. Hobson: The Native Star – igazából ez tényleg csak két részes lesz, az írónő tervez ugyan a világban még folytatást, de nem feltétlenül ezekkel a szereplőkkel. A második rész hamarosan a polcomon.

Outlander – Igen, én azok közé tartozom, akik szeretnék tudni, akárhány köteten keresztül is, hogyan alakul Claier meg Jamie sorsa, hova utazgatnak, térben és időben.

Oszd meg!

Reader Comments

  1. Az Igazság Kardjából elolvastam 6 kötetet, hátha javul, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy kábé egy sémára épül az összes, és valahogy folyton előjönnek a dominák, bőrruhában vagy anélkül, valamint Richard és Kahlan szerelmi élete is kezdett az agyamra menni. Így utólag azt mondom, a második-harmadik kötet táján szépen abba kellett volna hagyni.

  2. @Hanna ezek a dominák még a tévésorozatban is állandóan előjönnek, hiába számolják fel őket 🙂

  3. Nálam a Korongvilág az egyetlen olyan sorozat, ami 5 résznél hosszabb, és kitartok mellete. Már amennyire sorozat, hiszen a könyvek önállóan is olvashatók. Pentalógiánál hosszabba ma már elvből nem kezdek, legalábbis végigolvasási szándékkal nem.

  4. Raymond E. Feist Midkemia sorozatába nem kezdtetek bele? Ott az első könyv önmagában is nagyon jó és a sorozat is sokáig tartja magát.

  5. @Wish de igen csak az is tök ugyanabba a hibába esett, mint az Igazság kardja az első 3 rész a klasszikusok tényleg jók voltak, még a következő trilógia is eldöcögött a második generációval, aztán abbahagytam, mert Pugból olyan szupermen lett, hogy idegesített:)

  6. Igen, ez igaz, én is abbahagytam.
    Volt viszont egy háromrészes kick-offja a Birodalom lánya/szolgálója/úrnője. Az szerintem jól sikerült trilógia. Nem Midekemian játszódik, hanem Kelewanon, és egy ottani családfővé vált lány felemelkedését mutatja be egy japánhoz hasonló feudális társadalomban.

    Az Igazság kardjával nekem az volt a bajom, hogy nagyon nagy volt az áthallás az Idő kerekével, állandóan az volt az érzésem, hogy keverednek a világok. És az utóbbi jobban tetszett, bár azt is abbahagytam valahol a hatodik könyvnél én is. De azért terveben van, hogy kiolvasom.

  7. Szia!

    Most találtam rá a blogodra, nagyon jó, és nem csak a blog, hanem az olvasmányaid is:)! A jövőben valószínűleg rendszeres olvasód leszek.
    A sorozatokhoz:
    A Korongvilág regényeket én is mindig elolvasom, ebben a hónapban fejeztem be az Agyaglábakat és a Vadkanapót. (Pratchettől még olvastam régebben a Manák trilógiát, de azok szerintem jóval gyengébb regények

    Anita Blake: húgom már rajta van a témán, nekem még nem jutott rá időm.

    Malazai Bukottak: Az első részt elolvastam, és nagyon megtetszett, úgyhogy ezt is folytatni fogom, egyszer.

    True Blood: már a polcon, csak kézbe kellene vennem.

    Jéghegyek népe (Margit Sandemo): már megvan a sorozat mind a 47 része, most a 11-nél tartok, és eddig nem vált unalmassá, bár van egy-két rész, ami kicsit “szappanoperás”, de belefér. Amúgy az írónőtől még beszereztem a Varázsjelek sorozatot, bár ebből még csak 7 jelent meg magyarul.

    Magic the Gathering: majdnem az összes magyarul megjelent részt elolvastam. Sajnos a legtöbb könyv (és ez nem kevés) csak angolul jelent meg, ezekből is már beszereztem párat, de várok vele, amíg szépen sorban meglesz az összes.

    Darren Shan: a Vámpírkönyveket olvastam, majd talán a többi sorozatát is elolvasom.

    Forgotten Realms: Jelenleg pihentetem, olyan 10 részt olvastam el.

    Dragon Lance: szintén pihentetem, a főszálat, meg egy két “mellékregényt” elolvastam.

    Harry Potter: ahogyan megjelentek, elolvastam. Visszatekintve már nem olyan nagy “cucc”.

    Narnia Krónikái: Nekiálltam, de abbahagytam, talán majd egyszer.

    Ezeken kívül persze még volt pár trilógia (Diablo, Földmélye titka stb), vagy kétrészes sorozat is.

    Bocsi, hogy ilyen sokat firkáltam, de jól esett kicsit összefoglalni a dolgokat:)

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *