Menu Close

J.R. Ward: Megsebzett szerető (Fekete tőr Testvériség 3.)

Eladtam a lelkemet az ördögnek, de legalábbis a Könyvesblognak. Amikor meghirdették, hogy van pár könyv amihez külsőst keresnek, aki elolvassa és véleményezi, jelentkeztem. Méghozzá J.R. Ward: Megsebzett szeretőjére. Két dolog vezérelt: először is, hogy kipróbáljam tudok-e valami olyan stílusban írni, amit elfogadnak a könyvesblog szerkesztői, másrészt pedig mert megkaptam anno az első Ward regény után egy rajongótól, hogy mennyire lámer vagyok és irigykedős ahogy írtam a regényről. Ha nem tetszett, inkább írjak jobbat. Mivel Ward továbbra is ott van a bestsellers listákon, úgy gondoltam teszek még egy próbát, pofátlanul szereztem egy ingyen példányt hát a könyvesektől, elolvastam és megírtam róla a véleményem. A sorozat pedig innentől nem érdekel. Akkor se, ha a rajongók leszedik érte a fejemet vagy telespammolják a blogomat.

Kezdjük azzal, hogy a regény egy sorozat része, ami rögtön kiderül a címlapról, mint ahogy az is, hogy ez már a 3. kötet ami magyarul olvasható. J.R. Ward amúgy eddig már 6 roppant sikeres folytatásban írt a Fekete tőr Testvériségéről és a 7. rész jövő tavaszra várható a tengerentúlon. Mivel mostanában az Ulpius rászokott, hogy hasonló témában ajánlgasson köteteket az olvasóinak, a borító belső oldalán ajánlják az előző részeket, meg a kötet végén olvasható egy részlet a sorozat következő darabjából is. Szóval ha az ember akarja, akkor megérti a sztorit kiszakítva a sorrendből is, mert nem egy bonyolult szerkezet, ugyanakkor fel van jogosítva arra is, hogy sutba vágja és hivatkozzon arra, hogy nem olvasta az előző köteteket. Például a regény rögtön azzal kezdődik, hogy főhősünk Zsadist, próbálja megtalálni a fogságban sínylődő Bellát. Hogy miért rabolták el a lányt, és hogyan az gondolom az előző részben van kifejtve, itt már csak a kiszabadításról van szó. Ami elég hamar megtörténik, s innentől kezdve az akciók helyszíne máshova tevődik át. Akadnak szereplők jó páran, akiknek előéletére csak utalnak és sejthetjük, hogy más mellékszereplők sorsa meg a következő kötetekben lesz elvarrva. Mert szereplői egy ilyen sokrészes sorozatnak aztán vannak nem is kevesen, s ezek hol főszerepet, hol mellékszerepet kapnak.
Egyébként egy vámpíros-dugós romantikus regény ez, semmi több. Kicsit megvariálta az írónő a szokásos fiú és lány találkozik, vonzódnak egymáshoz, ennek a vonzalomnak nem állnak ellen, összejönnek, van valami nézeteltérés közöttük, aztán a nagy szerelem mindent megold és jöhet a hepiend témát. A variáció itt az, hogy vámpírokról van szó (fiú is és lány is vámpír), plusz nem a csajnak, hanem a pasinak vannak gondjai a szexualitással, s mindez a múltjára vezethető vissza. De szerencsére a srác kigyógyul a problémáiból, igazi lepedőakrobatává válik és a gyógyítást alaposan megírt ágyjelenetek egész sorában viszik véghez. Egyébként tök jó volt az alapelképzelés, hogy íme egy férfi , aki a világon egyedül van a problémájával, ugyanis zavarja a hatalmas szerszáma és inkább lenne impotens. Csak persze a romantikus regényekben a frigiditásnak szexuális problémáknak a szerelem hatására el kell múlnia. Ez Bella hathatós közreműködésével meg is történik, Zadistból pedig, az állatból érzelmes már-már metroszexuális pasi (vagyis vámpír) lesz.
De ez csak az egyik része a regénynek, mert a szerelmespár körül folyik a harc (bár most éppen nem sok a harc, több a lelki és szexuális történés) vámpírok és alantasok között. Hogy ki kicsoda (vámpír, alantas, hűséges, elit, manipulátor stb.) és miért is harcolnak ezek egymással az a regény elején lévő szószedetben van elmagyarázva. Ja az nincs, hogy miért harcolnak, gondolom valami hatalmas ősrégi ellentét lehet a szembenálló felek között, amire nincs más megoldás, mint a gyilkolászás.
Természetesen a vámpírok köztünk élnek már évszázadok óta, szinte árnyékaként az emberek világának, saját kis társadalmuk van a megfelelő kasztokkal, plusz még királyuk is akad. Míg eredetileg Európából származnak, mára főleg Amerikában találhatók meg, egy fiktív, de New Yorkra emlékeztető városban, Caldwellbe összpontosul a populációjuk. A vámpírok asszimilálódtak, Kanye Westet hallgatnak, Armanit hordanak és bár erősen homofóbok azért valahogy az egész Fekete Tőr Tesvériséget (így hívják a vámpírok harcos csoportját, akik fajukat védelmezik, s akik a sorozat címét is adják) áthatja a férfias szeretet. Ward vámpírjai amúgy nagyon rendesek, mert nem tudják az embert élőhalottá változtatni, szolgává tenni stb. s bár igen, a vérre szükségük van, de a vérszívást igyekeznek egymás közt lerendezni. Az emberi vér amúgy is gyenge nekik, nem kapják meg tőle azt a pluszt, amit fajtársaik vénája biztosíthat (nagyobb erő, összeköttetés a másikkal és hasonló bónuszok) Az egy kicsit zavaros volt számomra, hogy miért főleg ellenkező neműből ihatnak és ez milyen kapcsolatot feltételez köztük.

A vámpírok amúgy mostanában nagyon népszerűek, pedig eleinte csak a fantasykban találkozhattunk velük. Most már lassan mindenhol ott vannak, legyen az krimi, ifjúsági vagy éppen romantikus regény. Csak éppen a megfelelőképpen kell átalakítani a mítoszokat és bármelyik regénytípusba be lehet őket írni. S itt is ugyanaz figyelhető meg, mint az Alkonyat (Twilgiht) esetében: azzal, hogy civilizáltabbá és szimpatikusabbá teszik a vérszívókat, elveszítik azt a bizonyos borzongatóan izgató szexuális vonzerőt, amiért eredetileg ki lettek találva. J.R. Ward erotikusnak szánt vámpíros-romantikus regényéből is pont a szexuális izgalom hiányzott. Na és persze a kétdimenziós figurák (azért nem egydimenziósok, mert alaptulajdonságuk, hogy vámpírok, alantasok vagy emberek mellett még van egy fő és egyetlen jellemvonásuk: szép, frusztrált, okos, gonosz, csúnya stb.) és az ügyetlen párbeszédek se segítettek sokat a sztorin.
Szóval aki olvasta az előző részeket, és nem hajította sarokba, az nyugodtan ugorjon neki ennek és a következőknek is. Romantikát kedvelőknek is hajrá. Aki meg fantasyt és rettegést szeretne a vámpíroktól, az olvasson Bram Strokert.

2.5 Stars

4 Comments

  1. Stella (Ex Libris)

    VÉGRE!! Még évekkel ezelőtt olvastam az 1. részt és úgy a falhoz vágtam ahogy kell (na jó csak képletesen, könyvet nem bántok), de azonnal lehúztam a sorozatot az elolvasandó könyvek listámról, és néztem hogy hogyan dícsérhetik ezt a könyvet/sorozatot ennyien?! Annyira rosszul volt megírva, semmi újat vagy érdekeset nem láttam benne, és ahogy mondod itt nem igazán volt történet csak 1,5 fejetezetenként szex. Nem is ez zavart, van pl. Kresley Cole sorozata, ami szintén elépg forró, de ott legalább a szereplőknek van valami egyéni bájuk és a trörténet halad előre. Itt idegesített JR Ward stílusa és a teljes színtelenség. Örülök, hogy végre valaki osztja a véleményemet 🙂

  2. Lobo

    @Stella (Ex Libris) óóó kisebbségben vagyunk. Én már az előző kritikámmal is kicsaptam a rajongóknál a biztosítékot:)

    • Balog Annamária

      Szasztok! Nem tudom, hogy még nézi e valaki ez azt oldalt. Én nemrég jutottam ehhez a sorozathoz és nekem nagyon bejött. Nem ítélem el az ellenvéleményeket mert mindenkinek más tetszik. Pár megjegyzés. Sajnálom hogy beleivodott a fejedbe a film(alkonyat) ugyanis a könyv szuper. Mint mindenben a könyv jobb természetesen. Zsadist nem gyógyul meg soha. (Phury Történetében ami a 6. kötet) itt derül ki. Akinek bejött érdemes előröl végig olvasni Őket. Belenézek az Általad ajánlott könyvebe is.

      • Lobo

        Én a könyvet olvastam az Alkonyatból és nem tetszett. A filmet is próbáltam megnézni, de szintén nem bírtam. Ez a vonal sajnos nem nyerte el a tetszésemet.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *