Dec 302010

Úgy tűnik, hogy mostanában elharapózott az elmélkedjünk olvasásról, könyvvásárlásról, blogolásról hullám a környezetünkben. Szeee arról ír, hogy a könyves bloggerek ne csak a legfrissebb irodalomról írjanak, akik meg a közönség, legyenek szívesek elolvasni a 10 éve kiadott, vagy klasszikus olvasmányokról szóló bejegyzéseket, sőt olvassanak ilyeneket is. Natasha meg arról értekezik, hogy a birtoklásvágy, könyvvásárlási láz, amit mindenfelől gerjesztenek az olvasás rovására megy, mert a vett könyvekhez képest kevesebbet olvasunk. Ahelyett hogy ide-oda kommentelnék, inkább megírom egy helyre a magam véleményét.

Úgyis készítem a szokásos év végi összefoglalómat s ilyenkor értékelem miket is csináltam könyvolvasás, vásárlás, blogolás szintjén úgyhogy ezek a témák pont ide vágnak. Nem vásároltam több könyvet, mint amennyit elolvastam idén, igaz nem mindent olvastam el, amit megvettem, de én a könyvvásárlásokba mindig beszámítom a gyerekkönyveket meg az ajándékkönyveket is, mert ezekből sok szokott lenni. De még úgy is, hogy sok recenziós példányt kaptam megdöbbentő, mennyit költöttem könyvekre 2010-ben. Pedig én nem is vagyok igazán harácsoló típus. A recenziós példányokat megelőző időkben bőven kielégített a könyvtár, s amit megfigyeltem az, hogy oda jártam kevesebbet, onnan vettem ki kevesebb könyvet és olvastam el kevesebbet. Ugyanakkor az is igaz, hogy most is van rengeteg olyan könyv, amiket tényleg tudom, hogy csupán egyszer olvasok el és soha többé, szóval még úgy is, hogy utána körbejárnak a családban és a rokonaim olvasásra termettebb része, meg akiknek az ízlése megegyezik az enyémmel átrágja magát rajtuk, csak porosodni fognak a polcokon. Persze sokszor gondolom úgy, hogy már csak azért se érdemes túladni rajtuk, mert lehet, hogy a gyerekem majd értékelni fogja, hogy ezek itt vannak, mert ő is olvasni szerető emberré növi ki majd magát. De még így is lehetne bőven szelektálni közülük. Néha ezt meg is teszem, felajánlgatom a moly-on vagy a bookmooch-on a könyveimet. De mindenképp elhatároztam, hogy kicsit jobban fogok odafigyelni arra, hogy mi az, amit valóban megvételre és megtartásra érdemesnek fogok tartani és mi az, amit inkább kivárok a könyvtárból. De igazán szeretem, hogy vannak bizonyos könyvek, amik az enyémek, mert tudom róluk, hogy értékesek, vagy szórakoztatóak esetleg tényleg hosszú távú befektetések. Nem szezonális termékek, kivéve ami tényleg az, de attól meg lehet szabadulni csere, antikvárium, jótékonykodás stb. Van elég lehetőség. Szóval én Natashával ellentétben nem érzem úgy, hogy a könyvharácsolás az olvasás rovására menne. Tényleg nem általánosítanék és sarkítanék ennyire.

A másik rész meg a blogírás és olvasás klasszikus vs. Hype kérdése. Ahogy mostanában a kiadók is kezdték észrevenni, könyves oldalak tudnak segíteni az eladásban, úgyhogy nagyon rendesek, partnerkednek, recenziós példányokat adnak. Nekik ugye az az érdekük, hogy a megjelenéssel kvázi egy időben, de még mielőtt a könyvek a boltoknak túlságosan is a hátsó polcaira kerülnének szülessenek róluk minél nagyobb és több buzz, lehetőleg függetlenül a saját reklámjaiktól. Erre kiválóak a könyves blogok. S persze, ha az ember a legújabb irodalomra keres rá és feljön mondjuk az Olvasónapló és azt elolvassák és többen is akkor hurrá mindenki jól jár. Ezzel szemben a klasszikusokkal, régebbi könyvekkel kapcsolatban maximum „Abigél olvasónapló” kifejezéssel akadnak rá akár az én blogomra is. A könyves blogger meg saját vérmérsékletétől függően válogathat, elvégre ez az ő blogja. Megszakíthatja a kapcsolatot a kiadókkal, ahogy Nima tette és inkább csak saját magára, könyvtárára, pénztárcájára hagyatkozik és nem úszik az árral. De én nem látok semmi rosszat abban, hogy valaki meglovagolja a trendet és bevallottan recenziós példányokra utazik és kíméli a családi kasszát például. Persze erre ott van a könyvtár is 🙂 Szóval azt hiszem mindenkinek a vérmérséklete szerint kell választania.

Ha valaki a kiadói vonalat, az igazi recenziós blog formát válassza, akkor azért fel kell készülnie arra, hogy ennek is van ára. Egyrészt a Kiadóknak kell elfogadniuk, hogy a blogger is ember és a véleménye esetleg nem illik be a marketingbe, de nem szabad azt se elfelejteni, hogy a negatív reklám is reklám. Tehát ne sértődjenek meg, ha én mondjuk lehúzom azt a regényt, amiből a legnagyobb karácsonyi bevételükre számítottak. A bloggernek meg a legjobb tudása szerint kell írnia a könyvről és minél előbb, szóval a kötet kézhez vétele után kb. 1 hónappal illik kitenni azt a recenziót. Aki meg a klasszikusok és nem éppen a legfrissebb olvasmányokat részesíti előnyben, az is nagyon jó, csak akkor ne duzzogjon, hogy kevesen olvassák. Lássa be, hogy nem erre van igény. De az ember magának olvas nem? A megírás is elsősorban magunknak szól. S mindennek megvan a helye, elég nagy ez a net és szükség is van rá. Csak mondjuk a témából adódóan kisebb lesz a népszerűség. Amit látok, hogy igazán a közös oldalak lennének a jövő, ahol több blogger összefog és mindenféle témában írnak rendszeresen könyvekről (ld. Sfmag, Olvassbele, olvasoterem.com stb. s direkt nem írom a nagy portálok által szponzoráltakat, mert az megint más). Csak itt még nem divat, szereti mindenki inkább a maga blogját alakítani és vinni, mert az mégis csak az övé és nem kell alkalmazkodnia senkihez (ez személyes tapasztalat is :).

S ha már itt vagyunk, ejtsünk szót az én blogomról is kicsit. Szeretem a recenziós példányokat, viszont azt is szeretem, ha én választhatok közülük és kérhetek, mert kb. előre tudom, mi az, ami tetszene, szóval így kényelmesebb, kellemesebb mindenkinek mert én is jól szórakozom és a partner is elégedett lehet. Kevés a marginális irodalom, amit olvasok és nincs benn a főáramban, tudom. De a kortárs szépirodalom, főleg a magyar sajnos nálam nem játszik, nem érdekel és mindig tartok attól, hogy ehhez kevés vagyok, nem megfelelően állok hozzájuk, a szint amin írnék róluk nem megfelelő. Vállalom, hogy a popkultúra az én asztalom, a szórakoztató irodalom. Itt-ott becsúszhat komolyabb tartalom is, nem mondom, de láthatólag nem ez a fővonal. Szeretem a fantasyt és a romantikát talán ezek azok a nézőpontok, ahol kicsit más az olvasónapló mint több más blog. Ami meg a klasszikusokat illeti, az az igazság, hogy kb. 2x végigolvastam őket. Egyrészt olvasásbolond gimisként, amikor a könyvkiadás még nem ilyen tempóban öntötte magából a friss irodalmat, másrészt meg kötelezők miatt a főiskolán, ahol tartalomból kellett szigorlati beugrókat írni (én meg annyira lelkiismeretes voltam, hogy nem mertem úgy elmenni, hogy ne olvassam el A pert vagy A kastélyt pl.). S ugyan akkoriban nem vezettem semmi írásos olvasmánynaplót (amit máig sajnálok). Mondhatom, ezek nekem már megvoltak. Igen annyi a könyv, ami még így is olvasásra vár, hogy nincs kedvem újra A-tól Z-ig elolvasni őket. De ott vannak a polcaimon és bármikor levehetem őket és belelapozhatok (amit időről időre meg is teszek). Szóval a két témában ennyit mondtam volna a magam részéről.

Az olvasónapló nem nagyon fog változni az elkövetkező évben sem.

Oszd meg!

Reader Comments

  1. Én nem kedvelem a könyves bloggereket.
    De a Canetti értékelése az egy csoda!
    Annak olvasása után alakult ki a fenti véleményem.

  2. Vagy lehet azt nem Ön írta? De olyan egyformák,hogy az ember összekeveri. Na mindegy. Egy bloggerina a tüllszoknyácskájában és tütükéjében lehülyézte Canettit, és én ezt rossz néven vettem, azt meg pláne, hogy egy könyves közösségi oldal ezt az értékelést beemeli a könyv alá. Na azóta a könyves közösségi oldalakat sem kedvelem.
    Ezt csak kiegészítés képen, mert nem akarom igazságtalanul megvádolni ezzel, de én akkor döntöttem úgy, hogy nem olvasok bloggerinákat, inkább könyveket.

  3. Kedves Akárki, örülök, hogy annak ellenére, hogy nem olvas könyves bloggerinákat ezt az írást mégis végigrágta és véleményezte. De Canetti tuti nem az én lelkemen szárad és tüllöm nincs, tütü meg nem jön fel rám. Én csak profán szórakoztató irodalomban utazom.

  4. Kedves Akárki !

    Te csak boggereket olvasol és nem bloggerinákat…ez jó , akkor mit is keresel itt?

    Lobo: tetszik a bejegyzés!

  5. “Egy bloggerina a tüllszoknyácskájában és tütükéjében lehülyézte Canettit” – jelentkezzen az a bloggerina, aki tüllben és tütüben ír, kicsit nehéz elképzelnem, de biztos én vagyok fantáziátlan 🙂
    Lobo, tök jó cikk, és jó hogy megírtad!

  6. Én mindig abban írok, habár egyszerre csak egyben, mivel a tütü szó tüllszoknyácskát jelent.
    Érdekes, én rendes harácsoló vagyok, sok könyvet vásárolok, szakmait és ponyvát is, amiknek egy részét még nem olvastam el, de lehet, hogy jövőre lesz hozzá kedvem vagy azután. Van, amit sokszor elolvasok, és van, amit csak egyszer, és utána sose. De eddig még sohasem jutott eszembe, hogy ez esetleg probléma lenne, és nem is igazán értem, hogyan mehetne a vásárlás az olvasás rovására. Hiszen a két legjobb dolog az életben :))

  7. @Lobo, nem tudom, de Hozzád a könyvek illenek, valahogy nem tudnálak Carrie-ként elképzelni ;). Nagyon Boldog és Könyvekben Gazdag Új Évet Kívánok!
    @ilweran: Gyorsan vedd fel az ünneplőd, amikor írsz! 😉

  8. Teljes mértékben egyetértek veled. 🙂 Nekem is egy csomó olyan könyv van, amit tudom, hogy egyszer el akarok olvasni, és éppen ezért veszem meg, de mondjuk három év után sem sikerül túljutnom rajta. 🙂 A bloggeres témával kapcsolatban is osztom a véleményedet. Bár az én tapasztalataim szerint a 3-4 évvel ezelőtt kiadott könyvekről is kevesebben olvassák el a kritikákat, mint a mostaniakról. A recenziós példányoknál én sem nagyon szeretem, ha nem választhatok, eddig szerencsére mindig jól jártam. A legtöbb helyen megkérdezik, mit szeretnék, és odaadják, de pl. az Ulpiusnál csak bementem (előzetes egyeztetéssel) és akkor ajánlgatott párat Adrienne, volt amit mondtam, hogy nem nagyon kell, azt félrerakta. (Mondjuk szerencse, hogy a Szombatra rábeszélt, mert nagyon tetszett.)

    Amúgy tetszett a poszt is! 🙂

  9. Jó a bejegyzés. Én eddig is ilyennek szerettelek, amilyen vagy, és örülök, hogy nem változtatsz semmin jövőre sem. Azt viszont nem értem, hogy miért kell magyarázkodni, hogy te milyen vagy. Aki egy bejegyzésed miatt talál ide, úgysem tudja, de valszeg nem is érdekli, csak az adott könyv. Ha tetszik a poszt, a stílusod, és más is érdekelné, megnézi a többit is, és kialakul egy kép. Mi viszont, akik követünk, úgyis tudjuk, nem kell mondani mire számíthatunk a blogodon.:)

  10. én sem nagyon értem ezt a magyarázkodós dolgot, de én is örülök, hogy ilyen maradsz. szerintem mindannyiunknak megvannak a kedvenc bloggerei, még azoknak is, akik egyébként nem kommentelnek, hanem csendben meghúzódnak a háttérben, és azért nézzük rendszeresen a blogjait, hogy lássuk, mit érdemes olvasni, és mit nem.
    én részemről örülök, hogy ennyire ‘megosztottak’ vagyunk, mert ez teret ad annak, hogy a tág érdeklődési körűek is tudjanak nézelődni, és így legalább össze lehet válogatni sok helyről, hogy mire érdemes figyelni. a kisebb látogatottságúak sem hiszem, hogy sértődésből jegyeznék meg, hogy kevesebb konkrét megkeresést kapnak. én megértem, hogy mindenki vágyik az elismerésre, hiszen egy klasszikus könyvről írni is pont annyi energia, mint bármelyik újról, és pont annyira szívvel és lélekkel csinálják, mint aki az összes recis példányra lecsapva igyekszik felhívni magára a figyelmet. (sőt.) tény, hogy kisebb a klasszikusokra az érdeklődés, de sztem ez is csak tálalás kérdése. Amadea Odüsszeiáról írt posztja pl. annyira élvezetes, hogy majdnem kedvem támadt tőle elolvasni, pedig a hideg ráz, ha rágondolok, hogy kézbe vegyem.:) szóval valahol érthető, hogy néhány bloggerben benne van a törekvés, hogy felhívja a figyelmet az igazán jó, vagy neki nagyon tetsző komolyabb könyvekre. nekem pl. Dumas és Joeymano teljesen összeforrt, ha kézbe veszem valamelyik könyvét, biztosan eszembe fog jutni az a lelkesedés, amivel Joey írt róla. úgyhogy én fontosnak tartom, hogy legyenek ilyen bloggerek is, talán pont azért, mert én szeretek ilyen könyveket is a kezembe venni, viszont nincs türelmem a sznob irodalomhoz, és az ajánlóikkal talán el is tudom kerülni őket.

  11. Nem annyira magyarázkodni akartam, csak letenni a garasomat a két témában, amit kritikának éreztem, nem feltétlen magamra de úgy általánosságban a könyvesekre blogokra olvasókar könyvvásárlókra.

  12. Én nem éreztem magyarázkodásnak, jól tetted, hogy állást foglaltál ezekben a dolgokban.

    “Na most akkor kezdem összeszégyellni magam amiért pizsiben meg mackónadrágban írok” – Ilweran, bujdossunk el, kilógunk a sorból, vegyünk együtt tütüt! 😀

  13. Öööööhm… ki az a Canetti? Úgy emlegette itt Akárki, mintha mindenkinek ismernie kéne. Jelentem én kimaradtam.

  14. Kedves Akárki ha nem kedveled a bloggereket,akkor hogy találtál ide?
    El kell fogadni hogy van akinek tetszik egy könyv,míg másnak nem.
    Van akinek a fantasy vagy a romantika jön be,van akinek a szépirodalom.
    Én például nagyon nem bírom a kortárs irodalmat.Egyszerűen megfekszi a gyomrom.
    Visszatérve a recenziós példányokra.Én most kezdtem el,friss vagyok.
    Viszont nem szeretném,ha megszabnák hogy tetszik a könyv vagy sem.
    Igyekszem én is kérni,ami érdekel.És akkor nem lesz baj.
    Egyébként volt olyan valakivel hogy jelezte egy kiadó hogy ez nem tetszett,mert negatív kritika?
    Sokat agyaltam hogy be merjem-e vállalni.Hogy nem sértődik-e meg egy-egy kritika után a kiadó vagy az író.
    Mondjuk én könyvtárba járó és vásárlós is vagyok mellette.

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *