A legutóbbi ifjúsági könyv olvasása után vettem észre, hogy a helyi FÉSZEKben éppen árulnak a Piknik sorozatból könyveket. Kíváncsian lapoztam bele a másik Katherine Patersonba, ami ki volt téve, s mikor kiderült, hogy Göncz Árpád fordította, azonnal megvettem. S egy délután kiolvastam. S azt kell mondanom, hogy megérte bőven azt a 100 forintot a kötet.

Galadriel Hopkins (Gilly) nevelőszülőktől nevelőszülőkig vándorol, s megtanulta már 12 éves korára, hogy akkor csalódik legkevésbé, ha nem vár sokat. Sőt inkább sportot űz abból, hogy másokat (tanárokat, gyerekeket, szociális gondozókat stb.) megbotránkoztasson, senki se tudjon kiigazodni rajta, s ami fontos közel férkőzni hozzá. Aztán valahogy mégis a legújabb helyén valami megváltozik. A túlsúlyos Mrs. Trotteren, aki már vagy 20 éve nevelőszülő és környezetén (a kicsit lassú William Ernesten, a vak és fekete Mr. Randolphon, valamint Ms. Harrison a tanárnőn) pont a híres nagymenő Gilly Hopkins nem tud kiigazodni. S ahogy telnek a hetek ez a fura kis társaság igazi családdá alakul. Ám mint minden gyerek Gilly is az igazi anyukáját várja, hogy eljöjjön érte, s amikor már úgy tűnik minden sínen van, megkapja amit kíván. De nem biztos, hogy jól jár az ember, ha az álmok valósággá válnak.

Szóval igazán tiniknek szól az élet nem kevés nagy kérdéséről, de nem szájbarágósan, hanem felnőttként, egyenrangú félként kezelve az olvasót. Mivel jó a sztori, a fordítás is, gyanítom, hogy az előző Paterson regényt a kissé elnagyolt kezelés lökte a középmezőnybe, pedig elvileg a Híd Terabithiábant tartják az írónő fő művének. A Nagy Gilly Hopkins mindenesetre jó befektetés volt, remélem egyszer majd a gyerek is elolvassa és szeretni fogja.

5 Stars
Oszd meg!