könyvborítóA regény Alex és Rosie levelezésével kezdődik. A lány épp a 7. szülinapjára hívja meg a fiút, nagyon helyesek tényleg úgy írogatnak mint a gyerekek egymásnak, aztán persze a nézeteltéréseket ekkor még a szülők simítják el. Telnek múlnak az évek. Alex és Rosie barátok maradnak, s továbbra is sokat leveleznek, smseznek, e-maileznek és IMeznek egymással. Meg családtagokkal, barátokkal illetve ők is egymással és így bontakozik ki a történetük.

Mert Harry és Sally óta tudjuk, nem lehet igaz barátság fiú és lány között mert a szex mindig közbeszól. Illetve azt is már sokan sok helyen kifejtették, hogy a legjobb házasságok/szerelmek titka a felek közti baráti kapcsolat. Cecelia Ahern regénye valahogy ezek szintézise akar lenni. Alex és Rosie mindenki érzi, egymásnak vannak teremtve, mégis évtizedeken át barátok maradnak, s ez a barátság túlél szerelmeket, házasságokat, gyermekáldást, halált és persz sok-sok elszalasztott lehetőséget. Mert egy ilyen szerelemmel felérő barátságban valahogy mindig rosszkor jön el az a bizonyos pillanat, az időzítés mindig pocsék ahhoz, hogy megforduljanak a dolgok és a hősök egymás oldalán belelevelezhessenek a naplementébe.

Nem szépítjük, kedves aranyos könyv ez, néhol megmosolyogtató, néhol kiszámítható de olykor megható részekkel is. Bár kicsit hosszú és egy idő után jó pár fordulat ismétlődik na meg sokáig húzódik a mézesmadzag, de azért megint sikerült Cecelia Ahernnek eltérnie valamennyire a sablony romantikus lányregények vonalától. Ez dícsérendő. Valamint az is, hogy jól kikapcsolódtam.

3 Stars
Oszd meg!