Katherine Paterson: Híd a Túlvilágra

A 80-as évek közepétől 90-ig a Móra könyvkiadónak volt egy fiatalokat célzó könyvsorozata, a Piknik könyvek, ami kizárólag a tiniknek szólt. Igyekeztek a világ minden tájáról összeszedni a regényeket, amiket kiadtak. Számomra a legemlékezetesebbek voltak közülük (amiket még én is olvastam, mielőtt kinőttem volna belőlük) a Danny a szupersrác Roald Dahltól, meg persze Adrian Mole első  szenvedése is. Most fedeztem fel, hogy annak idején Katherine Paterson Newbery díjas regénye is megjelent akkoriban. Ez az a könyv, amiből tavaly készült a Híd Terabithia földjére c. film és amivel párhuzamosan megjelentette a regényt a Beholder kiadó is. Csak hát akkoriban se voltak mentesek a könyvkiadók a félrevezető címek adásától, ezért aztán az szerepel a könyv borítóján, hogy „Híd a túlvilágra” ami egyrészt teljesen félrevezető, másrészt tökre lelövi a regény poénját.

A regény egy kissrácról szól, aki kétségbeesve igyekezik beilleszkedni az iskolában, de hát mindenképpen kilóg onnan: szegény családból származik, sokat kell dolgoznia a ház körül, négy lánytestvére van és nem nagyon tud mit kezdeni azzal, hogy tehetségesen rajzol. Jess úgy gondolja, talán ha sikerül a legjobb futóvá válnia az ötödikesek között, akkor majd minden megváltozik, legalább rá is lehetnek büszkék testvérei, szülei és nem nézik le a kortársai. Csakhogy a nagyvárosból új szomszédok költöznek melléjük, lányuk pedig könnyedén lesz az első tanítási napon a legjobb futó. Így aztán elvágja a lehetőséget, hogy bárki is barátkozzon vele. Hogy, hogy nem azonban Jess és Leslie hamarosan összemelegednek és az otthonuk környékén lévő erdőben menekülnek a való világ elől. Kettesben létrehoznak, kitalálnak egy világot, ahol uralkodhatnak, ahol kalandok várják őket. Leslie szülei olvasott emberek, a kislány fantáziája végtelen, s nagyon jól tud mesélni, ezzel teljesen elbűvöli Jesst, akinek meg a történetek és a közös valós és kitalált harcok közben megnő az önbizalma, nyitottabb lesz és rajztudása is fejlődik. Aztán egy tragédia szól közbe.

Végig az volt az érzésem, hogy meghúzták a regényt, voltak aránytalan részek, s nem hiszem, hogy eredetiben is ez lett volna, egyébként hogy kaphatott volna egy ilyen neves díjat a könyv. Aminek elég érdekes amúgy a háttértörténete is.

De ezt betudom annak, hogy a könyvet 1990-ben adták ki, a célközönséget pedig kicsit lenézték. Ismerve a filmet, nem kicsit bosszantott, hogy Terabithia helyett Máshol országnak fordították a kitalált világot. Mivel amúgy a regény szerepel a Great Books for Boys összeállításban is, még megpróbálom megnézni az újabb magyar kiadást is, hogy aztán én felvegyem-e a listára, mint kisfiam leendő könyvespolc-lakóját.
Illetve eredetiből szívesen meghallgatnám a hangoskönyv változatot Robert Sean Leonard^* kellemes hangján.

^*Dr. Wilsonként jelenleg talán többen ismerik.