könyvborítóMegint egy Alice Hoffman könyv, ami újból ismerős területre kalauzol: New England egyik kisvárosába, Unitybe, ahol a Sparrow asszonyok éltek, amióta 13 generációval korábban Rebecca megjelent a város szélén. Mindegyikük márciusban született, mindig lányokat szültek és 13. születésnapjuk reggelén valami különleges adottságuk mutatkozott meg. Az első Sparrow nem érzett fájdalmat, Stella pedig, a legifjabb a 13. a sorban, aki anyjával Bostonban él, arra ébred ezen a jeles napon, hogy meglátja mások halálát.

Az adottságok sose tették könnyebbé a család asszonyainak életét. Elinor, Stella nagyanyja megérzi mások hazugságát, a lánya pedig látja miről álmodnak a többiek. Pont ezek az adottságok ásnak hatalmas árkokat a nők közé annyira, hogy anya és lánya között hihetetlen ellentétek feszülnek. Jenny alig várta, hogy nagykorú legyen és szerelmével, a lókötő Willel megszökhessen a híres Torta házból, ahol a Sparrow asszonyok mindig is éltek. S hiába igyekezett, tini lányával mégsem sikerült jó kapcsolatot kialakítania, s fennáll a veszélye, hogy ha más okból is, de bekövetkezik ugyanaz a törés, ami őt és Eleinort is elválasztotta egymástól. Mikor azonban Stella egyik látomása miatt apját gyilkossággal gyanúsítják, a szülők, hogy megvédjék a lányt a nyilvánosságtól, úgy döntenek, egyelőre költözzön a lány az eddig sose látott nagymamához. Úgyhogy Bostonból a kisvárosba kerül Stella, s próbál megismerkedni az eddig ismeretlen rokonokkal és a Sparrow nők örökségével megbékélni.

A regény inkább hasonlít az Átkozott boszorkákra, mint az Itt a földönre, már amennyiben a boszorkányokról, különös képességekről, családi kapcsolatokról van szó. Mondjuk itt kevésbé szövi át a mágia a regényt, inkább a jellemábrázolásokon van a hangsúly, s itt ismét megnyilvánul Alice Hoffman tehetsége, ahogy szeretni való, esendő embereket leírja: a kisváros egyetlen taxisát, az idős orvost, aki megtanulta, hogy a sírás nem szégyen, a kávézó aranyszívű tulajdonosát stb.
A regény könnyedebb mint az a kettő amit eddig olvastam tőle, a kimenetel is sejthető, ennek ellenére azért akadnak fordulatok, mire megbékélnek a nők egymással és megtanulnak a saját képességeikkel és egymással együtt élni-halni.

A meseszövés gördülékeny és még az előre sejthető fordulatok mellett is akad néhány meglepetés. Mindenképp könnyű, kedves, szórakoztató. S bár itt van már a polcomon a Hetedik mennyország is Hoffmantól, még érlelem, mert nem szeretem gyors egymásutánban olvasni egy-egy kedvenc szerző regényeit, ugyanis akkor lehet megcsömörleni tőlük.

3.5 Stars
Oszd meg!

4 thoughts on “Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *