A Kötve fűzve oldalon jelent meg egy cikk, ahol mindenféle véleményeket gyűjtöttek össze, hogy miért utálják a szülők Bartos Erika meséit. Eléggé változatos vélemények vannak mindenféle laikustól és szakembertől egyaránt. Jó pár nagyon meglepett (pl. az irodalomkritikus aki felülbírálja a gyerekei tanítóit, azzal, hogy azt mondja a gyerekének, ne tanulja meg a feladott verset, meg a visszatérő vád, hogy túlságosan idilli a család amit ábrázol az írónő). Gondoltam, kicsit elmesélem mi hogy is állunk Bartos Erikával. Amikor Babszemet vártam, fogtam magam és beleástam a szakirodalomba, az internet okosnak tartott oldalain tájékozódtam.
Már a terhességem alatt rengeteg könyvet elolvastam a témában, szakmámból kifolyólag pedig tudatosan készültem, hogy fogom építeni a gyerek könyvtárát. Így fordulhatott elő, hogy már 2 éves kora előtt vagy 60 könyve volt Babszemnek. Feltöltöttem a könyvtárát a klasszikusokkal (Kisvakond lapozók, Boribon stb.) és mindig beszereztem az újakat és jónak ítélteket (Böngésző könyvek, Beatrix Potter stb.). Mindkét csapatban volt, ami nem tetszett a gyereknek. Bartos Erika könyveit ugye majd mindenhol leszólták, ezért kerültem. Bár párszor vettünk ki a könyvtárból 1-1 Anna, Peti meg Bogyó és Babóca kötetet. De ezek eleinte nem kötötték le Babszemet, nem érdekelte őt. Aztán valamikor megtört a jég és Anna, Peti meg Gergő történetei nagy kedvencek lettek. Annyira, hogy tavaly a gyerek már úgy ment el a Könyvfesztiválra, hogy megveszi magának az egyik hiányzó kötetet, amit meg is tett. Úgyhogy ahogy A. barátném is mondta, amíg nem volt szülő, voltak elvei.
A sok olvasás során rájöttem, hogy mi az, amit szeret benne Babszem és gondolom az összes többi gyerek is. Hogy teljesen közérthető és az ő kis életéhez nagyon is hasonló. Mert ilyen típusú másik, hasonló mai magyarban nincsen.* Ahol felismerheti a helyeket, a neveket, az eseményeket, mert ezek bármelyik 2-5 éves gyerekkel megtörténhetnek. Nincs máshol olyan, hogy körbebkvézza a család Budapestet, hogy kimennek a Hajógyári szigetre csúszdázni (s ez még nekünk is jó ötletet adott, mert pl. nem ismertük a helyet) stb. Igen, felnőttként idegesít, hogy semmi különös nincs a mondatszerkezetekben, nincs finom humor, sőt elég száraz a megfogalmazás, sok az ismétlés és néhol magyartalanok a kifejezések. De ezek inkább a kiadót minősítik, mert nem ártana egy szerkesztőt ráküldeni a gyerekkönyvekre is. Bogyó és Babóca történetei állítólag a Pagony közreműködésének köszönhetően jobbak, de azokat a sztorikat nem annyira ismerem, nálunk a gyerekek jöttek be, nem a bogarak.
S bár első pillantásra nagyon leegyszerűsítettnek tűnnek a rajzok, igazából mindegyiknek van karaktere. S ha a család elég nagyolva is van megrajzolva – pont ezért tudja magát jobban beleélni a csemete -, a környezet rajzai, főleg ahol ismert helyeket mutat be Bartos Erika elég részletgazdagok és felismerhetőek. Épületeket nagyon jól tud ábrázolni, elvégre építésznek tanult, ha jól emlékszem.
Ja, hogy nincs bennük komoly konfliktus és nehézség? Bocs, de ha valaki szerint ez elengedhetetlenül szükséges egy 2-4 évesnek szóló gyerekkönyvbe, azt csak sajnálni tudom. Nálunk nem okozott gondot, hogy az idealizált családmodell szerint anyuka 3 éves korig otthon van a gyerekkel és minden másnap sütit készít meg állandóan gyümölcsöt esznek, s nagy a család és 3 csemete is akad. Mi meg ennek az ellentettje vagyunk: 2 éves korában Babszem ment bölcsibe, én vissza dolgozni, ritkán sütök, viszont gyümölcsöt-zöldséget azért eszünk.
Szóval nem vagyok Bartos Erika rajongó, de ha már a gyerek az, és szereti ezeket az egyszerű történeket, had hallgassa, nézegesse, beszéljen róla, mert rosszat nem tanul belőle. Ezek a könyvek pontosan kiegészítik az óvodai élményeket, megismertetik az egykéket is azzal, milyen a nagy család és megmutatják, hogy a könyvek szereplői is csak olyanok, mint ő. Főleg az 1-1 sztorihoz kapcsolódó valódi fényképek hozzák közelebb a sztorikat a valósághoz. Próbálom, de nem látom, hogy hol ártanának a gyerekemnek ezek a könyvek. Babszem élénk, érdeklődő hatalmas szókinccsel rendelkező, vidám, alapjában kiegyensúlyozott gyerek. Nem Anna és Petitől ilyen, de ha más lenne, arról se tehetne Bartos Erika, hanem mi, a szülei volnánk a felelősek.
Lehet, nem lesznek klasszikusok ezek a sztorik, mert még a mi gyerekkori könyveinkhez képest is jóval korhoz kötöttebbek, de most konkrétan elég sok mindenre megadják a választ. Igen, ott vannak az örökzöld Janikovszky Éva könyvek, de azokban nem kevés idejét múlt dolog akad. Pont a múltkor került kezembe az Ünnepsoroló, amiben szintén van 2 Janikovszky elbeszélés, amelyek nincsenek a Már óvodás vagyok kötetben, pedig a középsős Daniékról szólnak. Csakhogy az egyik április 4-et magyarázza el, a másik meg hogy miért hívják a Mikulást inkább Télapónak. Én úgy látom, értelmiségi, trendi körökben divat utálni és gúnyolni Bartos Erikát. Jómagam azonban megbékéltem vele és igazán köszönöm, hogy vannak ilyen könyvek. Csak kicsit azokat a mondatokat megfésülhetné valaki.
*Illetve lehet, most már van, de amikor elindultak Anna és Peti kalandjai, még elég nagy űr tátongott. S lehet felhozni angol meg svéd példákat, hogy ott van ilyen de én az előbbivel találkoztam és azok se mind a magas irodalom alapkövei, hanem szórakoztatók, színesek, gyerekekhez szólnak, s néhol bizony bugyuták a rajzok. De ha azt lefordítják is, máris nem a magyar gyerekekről szólnak.
Szerintem jól összefoglaltad, én egyetértek veled.
Bogyó és Babóca nagyon aranyos amúgy. APG gyengébb, de nálunk most reneszánszát éli. Túl boldog család?… ez az érv szánalmas.
Mondjuk verseket, azt nagy hiba volt írni neki. Van egy kötetünk, de az tényleg botrányosan rémes. Azt tényleg nem kéne föladni iskolában.
Nekem semmi bajom ezekkel a könyvekkel, aranyosak, könnyen tud viszonyulni hozzájuk a gyerek, stb. stb.
Meggyőztél 🙂
Éppen ezeket gondolom én is. Az APG mondatain tényleg kellene csiszolni, én mindig helyrerázom őket (főleg az állandó szám-személy alany-állítmány egyeztetési hibákat), de a történetek éppen jók a mi kétévesünknek is. Ráadásul az esti mese után ő még egyedül is “olvas”, úgy alszik el, és ehhez mindig APG-t kér. Itt írtam más kedves könyveinkről:
http://babas.blog.hu/2011/03/22/egy_keteves_olvasmanyai
Ja, és a csiszolás nem BE feladata lenne.
Az értelmiség utálkozása: ó, hát itt mindenki hajlamos gáncsoskodni és beszólogatni, ha valaki sikeres és jól keres.
SB
Babszem 🙂 Ez olyan aranyos 🙂
Nos, én a kishúgomnak olvastam fel belőle, pontosabban a ‘Megmondalak!’-ból. A többibe is bele-beleolvasgattam, meg néhányat fel is olvastam belőlük, de ez tetszett eddig a legjobban. Ez a legviccesebb 😀 (Ezt volt a legjobb olvasni, mert itt nagyon jól lehetett játszani a hanggal felolvasás közben 🙂 )Azt hiszem, azért ez tetszett a legjobban, mert ebben volt konfliktus 😀
Nem nehéz így kitalálni, hogy neki is tetszenek ezek a könyvek, szerintem is jópofák, de azért nem ülnék le csak úgy olvasgatni egyiket sem 😀 Azért az meglepett, hogy ennyien bírálják és utálják, nem is tudtam róla. Ha majd egy kicsit több időm lesz a héten, mindenképpen megnézem és elolvasgatom azt a cikket.
“megismertetik az egykeket azzal, milyen a csalad”, ezt en nem ertem.
Az egyke is csaladban no.
Nem ismerem ezt a szerzot, de pl a Boribonok szovegszinvonala sem tul magas, nem is humoros, es rengeteget ismetel.
Amíg a majd´ kilenc éves fiam haza nem hozta az iskola könyvtárából kikölcsönzött első Bartos-könyvet, addig elkerülte a figyelmemet e sorozat. A gyermekem születésnapjára is az egyik kötetet kérte, és lelkesen olvasta, s ez ritka pillanat volt nála, pedig igencsak támogatnám a betűfalást, amit pl. a nagyobbik gyermekem már élvezettel tesz meg. Azóta nem vettünk több Bartos-könyvet, de pár napja felhozta egy beszélgetés alkalmával, hogy a könyvben szereplő gyerekek Budapesten élnek (mi nem), és kíváncsi volt, milyenek, hogyan élnek a ˝valódi világban˝.
@Cseri a verseit nem ismerem az utalt véleményből igazából az nem tetszett, hogy a szülő felülbírálta a tanítót.
@Lamorak @sapimano 🙂
@SB igen a csiszolás a Kiadó és egy jó szerkesztő feladata lenne. De kb. igazad lehet, hogy sokakból az irigység beszél.
@Phoebe kösz, kimaradt, hogy nagy család:)
@lissza én is hallottam már olyan gyerekekről, akik azt kérik, ha feljönnek Pestre, hogy kiránduljanak végig pár APG útvonalat
🙂 🙂 És igen, fel kell olvasni, és néha ez a szülőnek kín. Kín, mert végignézve a felrobbant gyerekszobán, a nem kész házi feladaton, az esetleges mirelit pizzán, nehéz beemelni azt, hogy mi van ha _igaz_ ?
Mi van, ha rosszul szervezek valamit?
majd megnyugtatom magam, hogy biztosan ott is csörög a tányér, biztosan Erika is felemeli a hangját ókor-ókor. Mert hinni akarom, hogy ami ott idill, az egy része a mindennapoknak. És jó napok nekem is jutnak 🙂
és akkor újra előveszem ezt a remeket, és jól kivihogom magam 🙂
https://picasaweb.google.com/110145085321993378491/ApaLaba?feat=flashalbum#5511597212392999746
Én gyerekkoromban egy nagyon színvonaltalan könyvön tanultam meg, hogy tudok rendes tempóban is olvasni, nemcsak kínkeservesen, úgyhogy az volt a legnagyobb pozitív befolyással a számomra.
Nekem kifejezetten jó tapasztalataim vannak a két említett sorozattal kapcsolatban. Bölcsiben dolgozom, ott találkoztam először Bogyó és Babócával, aztán az egyik kisfiú behozta az Anna, Peti, Gergőt, és onnantól kezdve nem volt megállás. Folyton ezt kérték, hogy olvassam, és én lelkesen tettem eleget a kérésüknek, mert én is élveztem. Pont olyan egy történet, ahogy a bölcsiseim is megélhetik, nem túl hosszúak, képesek egy-két mesét mocorgás nélkül végigülni, de nem nem annyira terebélyes, mint egy Grimm mese, amit féltávnál otthagynak. A színes rajzokból ők maguk is tudnak mesélni, néha nem is kellettem nekik, szórakoztatták egymást. 🙂
Sőt, az egyik kisfiú annyira megszerette az egyik Bogyó és Babóca mesét, hogy a felolvasások alatt megtanulta a teljes szöveget, és a végén már velem együtt mondta.
Lehet kritizálni az okosoknak a történeteket, de mint minden esetben, itt is az a fontos, hogy a közönség hogy fogadja, és szerintem a legnagyobb kritikus tömeg, a gyereksereg szereti, és ez a lényeg.
Nem tudom elképzelni, hogy a Grimm-mesék gyerekeknek szólnának. Ahogy az 1001 éjszaka meséiről sem (ez utóbbinak már a címe is elborzaszt).
Nálunk mindkét gyerek szereti az APG könyveket és nekem is nagyon tetszenek. Valóban, a szövegén még van mit csiszolni, de nekem a képekkel semmi bajom nincs, sőt nagyon tetszenek, hogy ennyire egyszerűek. Szerintem azért van nagy sikere nálunk, mert olyan történeteket mesél el, ami a minden napi életről szól. A 4 és 6éves gyerekeim nagyon szeretik.
Az en gyerekeim is nagyon szeretik az APG konyveket meg a BesB konyveket is. Nem ertem miert eri ennyi negativ kritika az ironot. Akinek nem tetszik, ne olvassa. De persze azok is olvassak akiknek nem tetszik, es ez azert sokat mond. Az, hogy idilli csaladi eletrol ir, direkt jo. Akinek tetszik kovetheti a peldat; akinek nem, keres maganak mas idealt. A nyelvezet egyszeruseget nem erzem hatranynak. Ezek a mesek nem nyelvfejleszto gyakorlatok. Olyan mindennapi dolgokrol, tortenesekrol szolnak amikkel a gyermekeim konnyen azonosulnak. Hozzatennem, hogy nyelvfejleszto mesekbol rengeteg van (a mi kedvencunk Hervay Gizella Kobak konyve), de olyen tipusu gyerekkonyvekbol mint amilyeneket Erika ir keves van. A kislanyom nagyon szereti Zagoni Balazs Barni konyveit is, de az persze egy nagyobb korosztalynak szol, 5-10 eveseknek.