Ezzel a regényről egy elsősorban romantikus és nem fantasy könyvekkel foglalkozó oldalon találkoztam, ahol nagyon jókat írtak róla. Ráadásul steampunk-nak sorolták be, amire mostanában odafigyelek, úgyhogy megrendeltem, elolvastam. Közben pedig akkora sikere lett a regénynek, hogy még Nebula díjra is jelölték.

Az idei Nebula díjra jelöltek között van M.K. Hobson debütáló regénye is, a The Native Star, amely ügyesen ötvözi a fantasy, a vadnyugati kalandok, a steampunk és az alternatív történelmi regények elemeit. S ugyan a borítón és a fülszövegen a szerelmet, mint nagyon fontos dolgot emlegetik, ez a regény elég messze van az egyszerű romantikától.

1876-ot írunk, Amerika újjáépül a polgárháború után és a nyugat a kiaknázatlan lehetőségek milliárdját rejti. Emily Edwards egy Sierra Nevadai kisváros boszorkánya, de az utóbbi időben az üzlet nem megy valami jól, ugyanis az emberek már alig fordulnak hozzá és inkább postán rendelik meg a bűbájossággal átitatott dolgokat. Elkeseredett lépésre szánja el magát és olyan varázslatot használ, hogy megmentse magát és az apját, ami nem éppen etikus, ráadásul rosszul is sül el. De még mielőtt jóvá tehetné a dolgot, egy titokzatos drágakő kerül a kezébe. S ez szó szerint értendő, ugyanis úgy beékelődik a boszorkány tenyerébe, hogy képtelenség lesz onnan eltávolítani. Mintha ennek a drágakőnek valami mágikus ereje lenne, csak éppen Emilynek fogalma sincs, hogy miféle. Éppen ezért kénytelen segítséget kérni a városba kihelyezett nagyképű, de képzett boszorkánymestertől, Dreadnought Stantontól, mert neki vannak összeköttetései és ismeretsége, hogy eljuttassa Emilyt Mirabilis professzorhoz, aki talán az egyetlen ember, aki elég tudós ahhoz, hogy megfejtse a drágakő titkát és megszabadítsa a lányt a kellemetlen adománytól.

Természetesen a drágakőre mások is igényt tartanak, így a boszorkánynak és a varázslónak menekülnie kell, miközben átszelik az országot, hol lóháton, hol vasúton, hol pedig különleges mágikus repülőszerkentyűkön, hogy Kaliforniából New Yorkba jussanak.

Hobson története a leírás alapján teljesen egyszerű kalandregénynek tűnik. De nagyon izgalmas, ahogyan az írónő a mágiát beleszövi a 19. századvégi amerikai életbe. Az emberek természetesnek veszik, hogy varázslók, boszorkányok vannak közöttük és inkább azt tartják furának, hogy tudósok próbálják a technikai újdonságokkal visszaszorítani ezek használatát. Az itt-ott elhintett félmondatokból kiderül az is, hogy már a polgárháborúban is mágusok, boszorkánymesterek és varázslók segítettek a harcokban. A vallás, a tudomány és a mágia nem jönnek ki egymással, mindegyik azon van, hogy kiszorítsa a másik kettőt a pikszisből. Ennek persze olyan következményei lehetnek, amelyeket előre szinte nem is lehet látni.  Az Egyesült Államoknak amúgy is érdekes periódusa ez a pár évtized, a hihetetlen fejlődés és térhódítás évei ezek, és itt még egy különleges adalék, a mágia is fokozza. Hobson alternatív Amerikájában többféle mágia létezik: credomancia, amely az emberi hiszékenységen alapul, s kicsit talán szemfényvesztés, mindenesetre elég nagy dolgokra képes;  sangrimancia, vérmágia, amely a nevéből adódóan vért használ a varázslatokhoz, amelyek az eredet függvényében főleg gonoszak; és az egyszerű természetes segítő varázslat, amit Emily és más boszorkányok is művelnek, akik a természet erőit használják ki és azt csak a jóra használják.

Az utazás során a két főszereplő folyamatosan vitatkozik egymással, hiszen teljesen ellentétes nézeteket vallanak a mágiáról és az életről általában. Stanton nagyképű, felvágós, de képzett, míg Emily csak a világ egy kis részét ismeri. Származása titkokat rejt, és a kő jelenléte a tenyerében csak fokozza a gondokat. De hajlandó tanulni, figyelni, és a varázslóval folytatott vitái és beszélgetései az ő fejlődését segítik. A főszereplők jelleme eleinte kissé idegesítőnek, túlságosan egysíkúnak tűnhet, de mindkettőben van mélység, és a fejlődésük nem mondvacsinált. Illik hozzájuk, mert egyikük se fordul ki magából. A szerelmi szál is elfogadhatóan és érthetően alakul, s egyáltalán nem a románc az, ami előreviszi, vagy éppen megoldja a történetet.

Azt hiszem, Hobson azzal érdemelhette ki a Nebula-díj jelölést, hogy annyi mindent tudott összehozni a regényében. A világalkotása igazán páratlan: ötvözi a vadnyugat regényességét a steampunkkal és a fantasyra annyira jellemző mágiával, s akkor még az alternatív történelmi vonulatot nem is említettem. Ráadásul nem elégszik meg ennyivel, mert különleges szavakat, fogalmakat, lényeket is felvonultat a regényben. Olyan különleges elemek is vannak benne, mint egy makkban élő indián látó, mágiától átváltozott vérnyulak, fejvadász szellemek, akik képesek testeket használni céljaik elérésére valamint a női egyenjogúság élharcosaiként emlegetett boszorkányszövetség.

Mikor olvastam a regényt, még híre-hamva se volt a Nebula-díjra  jelölésnek, s eléggé meg is lepett, de utánanézve a korábbi jelölteknek amúgy is kilóg kicsit a sorból populárisabb témájával, ami a szokásos kemény magnál szélesebb közönség tetszését is elnyerte.

Eredetileg megjelent az Sfmag.hu oldalán.

Kiadó: Random House
Megjelenés: 2010
Terjedelem: 400 p.
ISBN: 9780553592658
Honnan: Vásárlás, saját példány

 

Buy This Book from Book Depository, Free Delivery World Wide

4 Stars
Oszd meg!