Két éve volt szerencsém megismerkedni Jane Harper-rel, aki első regényével, az Aszállyal azonnal nagyon betalált nálam. Kíváncsi voltam hát, hogy tudja-e folytatni megfelelő színvonalon a krimi írást, úgyhogy persze azonnal jelentkeztem A természet erejének az olvasására. S megint sikerült egy nagyon pörgős, feszültségekkel teli történetet megismernem, amely hogy közhellyel éljek, bizony olvastatja magát és faltam rendesen a betűket hogy megtudjam, mégis mi a fene történt azon a bizonyos kiránduláson…
Aaron Falk, az előző könyvből megismert detektív most igazából teszi eleinte azt a munkát, amiért a fizetését kapja: gazdasági ügyekben nyomoz. Úgy tűnik, hogy van is valaki aki belsős embernél segítene egy régóta folyó pénzmosási ügyben folyó eljárás lezárására és szolgáltat terhelő bizonyítékokat. Csak meg kell várni, hogy visszatérjen a céges csapatépítő tréningről, amelyen kirándulni mennek valahova a Giralang hegylánchoz. Csakhogy nem alakul minden úgy ezen a hétvégén, ahogy az meg lett tervezve. Két öt fős csapat vág neki a túristaútnak, az egyik végigcsinálja, a másik azonban eltéved, s egy fővel kevesebben térnek vissza a kiindulási ponthoz. Hiányzik az az Alice Russell, aki már-már megadta Falknak és partnerének a kért szerződéseket, amelyek fényt derítettek volna a befektetési társaság titokzatos ügyeire… A négy nő nem tudja mi történhetett, ők azt hitték, hogy Alice hátrahagyta őket és egyedül célba ért. Elindulnak a felderítők megkeresni az elveszett nőt, s megjelennek Falkék is Melbourne-ből, ugyanis az eltűnt személy utoljára velük próbálta meg felvenni telefonon a kapcsolatot…
Nagyon jól csinálta Harper, hogy a száraz, tikkadt Ausztráliából, ahol az előző regény játszódott most ennek az országnak egy egészen más jellegű területére kalauzolt egy szinte őserdőre emlékeztető dzsungelbe, ahol majdnem folyamatosan esett az eső és a nedvesség meg a sűrű növényzet egyaránt veszélyt jelentett. Szóval továbbra is tuti, hogy Ausztráliában nem éppen életbiztosítás eltévedni, a természetre hagyatkozni és a faölelgetés is komoly veszélyekkel tud járni, mert ha nem maga a növény akkor valami benne lakó állat jelenti az ember végzetét. De a Giralang hegység még arról is nevezetes, hogy két évtizede egy sorozatgyilkos szedte áldozatait a környéken: fiatal nőket, s egyikük holttestét azóta se találták meg. S bár a tettest leültették és börtönben halt meg, van még, aki esetleg tovább tudta vinni a titkait … Szóval nagyon rendesen lehet megint a regény olvasása közben elméleteket gyártani, hogy vajon mi történhetett Alice-szal. Ráadásul jól van adagolva a feszültség, mert egyrészt követhetjük a két detektív, Aaron és Carmen nyomozását, akik a helyszínen kikérdezik a visszatérőket, másrészt bepillanthatunk abba is, hogy mi történt a túra alatt. Mert már eleve feszültségekkel teli volt az indulás: az öt nő, aki egy csapatba került a ranglétra különböző fokáról lett kiválogatva egyszerű adatrögzítő, asszisztens ugyanúgy van közöttük, mint a cég egyik igazgatója. Ráadásul munkahelyi és magánéleti megoldatlan problémák is rendesen halmozva vannak a résztvevők között, nem is beszélve arról, hogy mennyire különböző temperamentumúak. Amúgy meg ebből az egész történetből kitűnik, hogy az ilyen céges csapatépítők teljesen halálra ítélt vállalkozások, még akkor is, ha hulla nem jár velük. Az egész túra nagyon rosszul lett megszervezve (nem is győzi bizonygatni a lebonyolító cég, hogy mennyire nem fordult még elől velük ilyen, hogy elveszett egy csapat résztvevő), függetlenül az eredménytől.
Úgyhogy folyamatosan lehet találgatni, hogy vajon mi történt: sorozatgyilkossal van dolgunk, esetleg a többiek csinálták ki Alice-t, baleset érte vagy köze van mindenhez annak, hogy a szövetségi nyomozóknak segített. S mindegy, hogy közben kitaláljuk-e, mi történt (s elég jól tud Harper az orrunknál fogva veztni, szóval nem egyszerű a megoldás), az odáig vezető út is nagyon izgalmas.
Ugyan nem kell feltétlenül olvasni a könyvhöz az előző részt, az Aszályt, viszont azzal együtt sokkal jobban megérthetjük Aaron Falkot, mert utalgatnak a korábban történtekre, s bizony még mindig vannak olyan múltbéli dolgok, amiket fel kell dolgoznia. Ugyanakkor jó itt őt elemében látni, tudni, hogy okos, alapos és a részletekre nagyon ad, s érdekes figyelni, milyen kapcsolatokat tud kialakítani tanúkkal vagy éppen a partnerével.
Jane Harper második regényében is biztos kézzel teremt feszültséget, adagolja az információkat és szállít egy olyan nyomozó hőst, akivel érdemes együtt titkok után kutakodni, bárhol is bukkannak azok fel. Ausztrália pedig továbbra is lenyűgözően sokoldalú hátteret biztosít.
Blogturné
Aaron Falk visszatért!
A szuggesztív és szó szerint forró hangulatú Aszály után ezúttal egy ausztrál bozóterdőbe látogatunk, és egy csapatépítő kiránduláson eltűnt nőt után kutatunk a kedvenc pénzügyi nyomozónkkal és új társával. Ha szeretnétek ti is a nyomozás részesei lenni, akkor tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és játsszatok Jane Harper könyvéért!
Fülszöveg
Öt nő egy céges túra keretein belül kénytelen-kelletlen nekivág az ausztrál bozóterdőnek. Az egyikük, Alice Russell azonban nem tér vissza, és a kollégái mind máshogyan számolnak be a történtekről.
A szövetségi rendőrként dolgozó Aaron Falkot különösen foglalkoztatja a nő eltűnése, Alice ugyanis korábban informátorként segítette a munkáját. A természet elszigetelt sarkaiba vezető nyomozás során Falk különböző titkokra bukkan, belegabalyodik a túrázók viszonyrendszerének pókhálójába, és próbál rájönni, hogy a belső viszályok elég komolyak lehettek-e ahhoz, hogy gyilkossághoz vezessenek.
Jane Harper az Aszály és A természet ereje című nemzetközi bestsellerek szerzője. A világszerte 34 országban kiadott Aszály megfilmesítési jogát Reese Witherspoon és Bruna Papandrea vásárolta meg, és a regény számos rangos díjat elnyert, köztük az angol CWA Arany Tőrt a Legjobb bűnügyi regény kategóriában, egy Ned Kelly- és két Davitt-díjat, az Ausztrália legnevesebb irodalmi díjának számító Victorian Premier’s Literary Awardot a Kiadatlan kézirat kategóriában, valamint az Indie-díjat az Év könyve kategóriában és az Ausztrál Könyvipar díját az Év ausztrál könyve kategóriában. Jane 13 évig dolgozott nyomtatott lapok újságírójaként Ausztráliában és Angliában egyaránt. Jelenleg Melbourne-ben él.
Kiadó: GABO Kiadó
Oldalszám: 412, puhatáblás
Fordító: Roboz Gábor
ISBN: 9789634067030
Megjelenés: 2019.
Nyereményjáték
A természet ereje egy vadregényes ausztrál bozóterdőben játszódik. Ausztrália hatalmas méretű ország, amely rengeteg természeti kincset rejt, így nem csoda, hogy számtalan nemzeti park található a kontinensen. A játék során három ilyen ausztrál parkot ismerhettek meg, ezek nevét kell kitalálnotok a megadott információk és képek alapján.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladványom
A park robusztus sziklái lenyűgöző tájképek sorát vonultatják fel. Erdőkkel borított, mélyen a hegyoldalakba vágódó völgyekből tiszta vizű patakok csörgedeznek alá a smaragdzöld mohapárnával borított sziklák között.
A parkban Ausztrália legritkább állatfajai élnek. Ezek közül néhány példa: kis bandikut (Isoodon obesulus), gyűrűsfarkú erszényes (Pseudocheirus peregrinus), valamint kurtafarkú kenguru is otthonra lel e vidéken. Itt él a súlyosan veszélyeztetett lármás bozótjáró, melyet korábban kihaltnak hittek, ám a park területén találtak még élő példányokat közülük
Állomáslista
