Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt olvastam Nikki Elrick első regényét Az életfonált, amely a tavalyi év egyik kedvence lett, s amelyen tőlem nem túl megszokott módon még pityeregtem is. Nem volt kétség, hogy a szerző következő könyve is azonnal a kívánságlistámra fog kerülni és bár most nem törölgettem annyit a szememet, azért még így is elégedetten fejeztem be a kötetet. Megint kaptunk egy hihetetlenül érdekes felvetést és rengeteg emberi szempontot az értelmezéséhez.
A kaliforniai sivatag egyik elhagyott részén működik a Pipacsmező névre hallgató kísérleti gyógymóddal foglalkozó intézet. Ez az a hely, ahol az önként jelentkezők, akiket alapos vizsgálatnak és válogatási procedúrának vetnek alá egy vagy két hónapra mesterséges álomba merülnek, s mire felébrednek elfeledhetik legnagyobb bánatukat és érzelmileg megújulva térhetnek vissza az életükbe. Csakhogy akadnak hosszútávú és előre ismeretlen mellékhatások is. Az intézmény természetesen állandóan különböző vélemények kereszttüzében áll mert sokan nem hajlandók elismerni létjogosultságát és kételkednek a terápia hasznosságában.
Hárman indulnak el, hogy felkeressék a klinikát, mindegyiküknek más a motivációja, de úgy gondolják, hogy a Pipacsmezőn megtalálják a kérdéseikre a válaszokat. Ava az illusztrátor a nővére, Ray a tűzoltó az öccse, Sasha a foglalkozási terapeuta pedig a vőlegénye miatt vállalkozik az útra, s egy váratlan időjárási katasztrófa hozza össze őket és az együtt töltött napok alatt bőven lesz idejük megismerni a másik történetét és átértékelni a saját elképzeléseit és céljait ami a Pipacsmező felé vezeti őket.
Mi vár rájuk, amikor megérkeznek? Vajon megtalálják az áhított lezárást, vagy valami sokkal nyugtalanítóbbra bukkannak? És ami a legfontosabb: ha kapnának egy esélyt a gyógyulásra egyszerűen azzal, hogy lehunyják a szemüket, és egy- két hónapra elszakadjanak a világtól élnének-e vele?
A gyász mindenkinél egy egyedi út. Mindenki másképp járja végig.
Kétségtelen, hogy a Pipacsmező érdekes ötletre épül. A regény a spekulatív elemeket használja fel arra, hogy megvizsgálja, miként kezelik az emberek a gyászt és meddig mennének el a megkönnyebbülésért, vajon ki lehet-e szervezni az érzelmi gyógyulást, s az alvás vajon megoldás lehet-e erre. Ellis úgy gondolja, hogy igen és mindent feláldoz azért, hogy azoknak az embereknek akik jelentkeznek hozzá, mert a veszteség ami éri őket felőrli az életüket megoldást nyújtson. De ő is folyamatosan megkérdőjelezi az eredményeit, főleg a váratlan mellékhatások miatt, amelyek után bizonyos betegek például érzelmileg teljesen elszakadnak attól, aki miatt eredetileg bevállalták a kezelést.
Ava, Sasha és Ray utazása során fény derül mindegyikük hátterére, múltjára és hogy más-más okok vezettek végül oda, hogy úgy érezzék a megoldást a Pipacsmezőn találják majd meg. Természetesen a közösen elfogyasztott mérföldek alkalmat adnak arra, hogy reflektáljanak, értékeljenek és a titkaikat is megosszák egymással. Nagyon szerettem olvasni ezeket a részeket is.
A gyász témája, mint a legegyetemesebb, mégis egyedi és személyes élmény, nagyon jól került feldolgozásra. Nem csak a főbb szereplők életét szövi át a veszteség, de a fejezetek közé be vannak szúrva újságcikkek, interjúk a jelentkezőkkel, beszámolók és még podcast átiratok is, amelyek még több szempontot vonultatnak fel.
Egyébként én a Pipacsmező és az alvás összepárosítása miatt egyből az Ózra asszociáltam, de a regényben egész más megoldást mondanak, hogy miért is így nevezték el az intézetet.
Amit kicsit sajnáltam, hogy a végén nem kaptunk igazán nagy, látványos lezárást és valamiféle egységes megoldást az itt felvázolt lehetőségekre. Ugyanakkor egyértelmű, hogy Nicki Erlick második regénye is olyan könyv, ami kibeszélésre termett.
Blogturné
Nikki Erlick ismét egy olyan könyvvel érkezett, ami mélyen elgondolkodtató, megrendítő és mégis az újrakezdés lehetőségét kínálja. Ha szeretted az előző regényét, vagy olyan könyvet keresel, ami más, mint a többi, akkor mindenképp érdemes velünk tartanod! Emellett pedig ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted a kiadó jóvoltából.
Fülszöveg
Egy tabletta gyász és szívfájdalom ellen. Egyfajta érzelmi fájdalomcsillapító. Az ember szükség esetén bekap egyet, és folytatja tovább az életét.
Isten hozott a Pipacsmezőn, ahol minden megtört szív számára van remény a gyógyulásra!
A kaliforniai sivatag távol eső részén található egy kísérleti klinika, ahol a gyászolók és a sebzett szívűek átaludhatják a fájdalmukat. Mire a betegek felébrednek a hosszan tartó álomból, meggyógyultak. De csak akkor, ha hajlandóak elfogadni a lehetséges, alig ismert mellékhatásokat.
Négy nagyon különböző idegen indul útnak, hogy felkeresse a klinikát: Ava, a könyvillusztrátor; Ray, a tűzoltó; Sasha, a foglalkozási terapeuta és Sky, a szabad szellem. Miközben próbálnak eljutni a Középnyugatról a messzi Pipacsmezőig – ahol remélik, megtalálják Ellist, a kezelőközpont briliáns, titokzatos alapítóját –, minden egyes múltbeli titkuk és rejtélyes motivációjuk azzal fenyeget, hogy gátat szab az útjuknak.
Gondolatébresztő és eredményes feltárása a gyásznak és a veszteségnek, bölcs és csodálatos gondolatokkal a barátság erejéről. – Gareth Brown, Az ajtók könyve bestsellerszerzője
General Press Kiadó 2025, 344 oldal
ISBN: 9786151040461
Fordította: Gieler Gyöngyi
Megrendelés
Nyereményjáték
Játékunk során különböző gyásszal kapcsolatos versekkel találkozhattok. A Ti feladatotok kitalálni, ki írta, és mi a vers címe. A helyes megfejtéseket a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok. Jó játékot kívánunk!
(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
Feladványom
Annyit néztük a Göncöl szekerét.
Szeretném tudni: együtt,
Együtt valaha fogjuk nézni még?Annyit néztük a hegyek vonalát –
Vannak-e másvilági havasok –
Fogjuk-e nézni őket oda-át?S lesz-e ott naplemente és Szamos?
A csendes víz alkonytól rózsaszín?
Vagy minden csupán kék lesz s aranyos?Ó, rettentőn vágyom a túlvilágra,
Csak hinni, hinni benne nem tudok –
S mit ér nekem, ha ott meg is találom
Meleg szemét, mint hideg csillagot?
A turné állomásai
09.18. – Milyen könyvet olvassak?
09.20. – Könyv és más
09.22. – Kitablar
09.24. – Olvasónapló
