Shaun Bythell-ről és a könyvesboltjáról még Jen Campbell: The Bookshop Book című kötetében találkoztam először. Még az első oldalakon írt arról, hogy ellátogatott a skót könyves városba, Wigtown-ba, ahol eleinte nem is mert a leghíresebb, legnagyobb antikvár könyvesboltba bemenni, mert azt hallotta, hogy a tulaj, aki amúgy is egy pokróc figura, külön mérges arra, hogy nem neki jutott eszébe először megírni a szörnyűségeket, amiket a könyvesboltba járók mondanak. De aztán kiderült, hogy Shaun nem komolyan orrol Jenre és azóta is jóban vannak. Mindenesetre Shaun Bythell a kisváros prominens alakja, bár mindenki tudja róla, hogy különc és mizantróp mégis több mint egy évtizede vezeti a The Book Shop névre hallgató antikváriumot és részt vesz a helyi könyves fesztivál szervezésében, lebonyolításában. S a 2010-es években elérkezettnek látta, hogy írjon is arról, amit csinál.
A kötet Shaun egy évét öleli fel 2014 februárjától 2015 februárjáig. Ekkor már több mint egy évtizede a The Book Shop tulajdonosa és a könyv konkrétan minden nap leírja, hogy mennyi online rendelése volt, ebből mit tudtak teljesíteni, hány vásárló járt náluk és mennyi volt a napi bevételük. Tök izgalmas volt ezeket az apró részleteket megtudni egy boltról és mindig izgultam, hogy vajon minden könyvet megtalálnak-e amit az Amazonon vagy az Abebooks-on keresztül kértek tőlük, vagy nem és hogy egy vásárló kb. mennyit költött náluk. De nem csak a boltban történtekről számol be alaposan Shaun hanem a hétköznapjairól is. Megismerhetjük a bolt másik állandó dolgozóját, Nicky-t akit meghatároz, hogy Jehova tanúja és fura használhatatlan kézműves cuccokat készít, s aki a “Kaja Péntek” keretében mindig hoz valami izgalmasat a főnöknek amit az egyik szupermarket szemeteséből hasznosít. A nőnek egészen egyedi elképzelései vannak bizonyos könyvek osztályba sorolásáról és előfordul, hogy tudományos köteteket a fantasztikus irodalom közé tesz, mert szerinte oda valók. Ha egyedül marad a boltban gyakran átrendez polcokat, de legalábbis sajátos kategória neveket írogat fel bizonyos polcokra. Shaunnal sokat vitatkoznak, mert életfelfogásuk alaból eltérő. Vannak idénymunkásai is a boltnak, meg állandó vásárlói is, néhányukkal például csak telefonon tartja Shaun a kapcsolatot. Aztán ott van a férfi családja, barátnője, haveri köre, meg a kisváros lakói, az örökké mérges postást például, velük is megismerkedhetünk ez alatt az év alatt.
A boltban történő hétköznapi dolgok mellett Shaun ír arról is, hogy mennyire megváltozott az antikváriumok élete a 2000-es években. Az amazont mint szükséges rosszat kénytelen elviselni, ott is ad el könyveket és felháborodik, amikor vásárlók bejönnek, végignézik a kínálatot, az árakat aztán mindent megrendelnek online, mert ott olcsóbb… Ja és a bolt egyik nevezetessége a lelőtt Kindle. De megtudhatjuk hogyan folyik egy hagyaték felmérése, mi alapján vesz meg könyveket Shaun és mihez kezd azokkal amik nem kellenek neki. Na és persze véleménye van a vásárlókról, s nem is mindig fényes. Olvasás közben a fejemben készítettem listát arról, hogy miket nem szabad csinálni egy könyvesboltba, nehogy aztán valami ilyen kötetbe kerüljek bele, mint névtelen idegesítő vásárló. Például vannak akik direkt keresik azokat a könyveket, amelyeket elfelejtettek árazni, rengetegen akarnak kedvezményt a feltüntetett árból, s még ha kapna is, azt többnyire keveslik. Nem illik ugye a telefonunkon azonnal amazonos árat nézni a boltban és ha már ott töltünk egy fél napot és lepakolunk rengeteg kötetet, illik venni is valamit. Ha keresünk egy könyvet amit rég nem találunk sehol és meghalljuk, hogy kapható akkor illik megvenni 🙂 Amit még Shaun ki nem állhat, ha valaki elmeséli, miért is érdeklődik bizonyos kötet/téma/szerző iránt az ember. Szóval nem véletlenül van benne már a könyv fülszövegében is, hogy Bythell egy híresen mizantróp bibliofil.
Minden hónap kezdetén egy idézet található George Orwell: Bookshop Memories című könyvéből, ugyanis pár évig az 1930-as évek közepén az író is dolgozott könyvesboltban, s az ő tapasztalatait veti össze Shaun a sajátjaival. Kiderül, hogy mennyi minden változott 80 év alatt és mi az, ami nem.
Mint minden könyvmolynak, nekem is egyik álmom, hogy saját könyvesboltot üzemeltetek. De az ilyen könyvek olvasása csak ráébreszt arra, hogy az nem csak móka, kacagás meg szórakozás, hanem tényleg kemény munka és bár sok öröme van benne az embernek, nem árt, ha társul hozzá egy kiapadhatatlan pénztárca is. Mert manapság könyvesbolt biznisz csak úgy magában nem éppen kifizetődő. Amúgy Shaun is csinál még egy csomó mindent a boltvezetés mellett, könyvklubot üzemeltet, videókat készít és a fesztivál alatt megnyitja házát a látogatók előtt (amúgy is lehet éjszakákat tölteni a boltban). S a vicces sztorik és a kulisszatitkok ellenére továbbra is csak (rém)álom marad a könyvesboltozás.
Ja és még magyar vonatkozás is van a könyvben:
Someone posted a link on Facebook to a web site of Hungarian librarians being photographed holding books with photos of faces on the cover concealing their own faces. I spent the evening trying to persuade Lucy and Anna to do this but using the 1980s porn mags I bought about a year ago. It is not going well so far.
Shaun azóta írt még egy könyvet, a Diary után a Confessions of a Bookseller-t ami szinte egyenes folytatása ennek a naplónak. Szerintem azt is el fogom olvasni, mert érdekel, hogyan alakulnak Shaun további dolgai, milyen új emberekkel, problémákkal találkozik. Mert egyáltalán ha az ember elolvassa a könyvet aztán követi a bolt FB oldalát, az már majdnem olyan, mintha ott járnánk, de azért simán bakancslistás lehet, hogy ha Skóciában járunk, felkeressük Wigtown-t és megnézzük milyen is a The Book Shop kínálata.
Kiadó: Profile Books
Megjelenés: 2018
Terjedelem: 310 p.
ISBN: 9781781258637
Honnan: Vásárlás saját példány
Megrendelés
