Jan 242020

Az Évtized könyveinek utolsó előtti részéhez érkeztünk, mivel az előző körben több holtverseny is volt, ide most csak 9 könyv került, hogy utolsó alkalomra tényleg a top10-et hozhassam. Már itt is vannak olyan címek, amiket többen jelöltek, de mivel nem volt értékelés hozzájuk, őket nem annyira tudtam idecitálni, de remélem azért ők is örülnek, hogy a szavazataikkal kedvencüket eljuttatták ide.
Jöjjenek hát a helyezettek 19-től 11-ig.

#19 Moskát Anita: Irha és bőr

Nagyon aktuális, de egyben örökérvényű kérdéseket boncolgató fantasy. A másság, a gyökereink kutatása, a média hatása mind-mind megjelenik a történetben, és az önmagukat és identitásukat kereső szereplőink ördögi körökben kutatják, hol is van a helyük a nagyvilágban. Ez egy tökéletes regény, Moskát Anita megalkotta veled az utóbbi évek legjobb magyar fantasy-jét.
(Nita)

Anita munkája nem ismeretlen, mert volt szerencsém a Horgonyhelyet megszerezni és olvasni. Ott ledobta az agyam az ékszíjat és most, úgy durván másfél évvel később megint ledobta. Köszi, köszi!
Ez a történet nem cuki, nem fantasy és mégis, zsigerig hatol. Nem mondom, hogy nem kötöttem össze a gettót a migránsokkal, meg a kezelést, de ez ilyen, természetes, hogy az emberre hatnak a külső tényezők, ettől szép a dolog. Viszont a karakterek, fúúú… Kirill hihtetlen volt, azt hittem hogy Ő mesél majd végig, erre Pilar a kis ártatlan lányka is csatlakozott, majd August is. Annyira féltem, hogy nála nem tudjuk meg a származást, de fontos eleme volt az egésznek, és ahogy gyűrűzött és gyűrűzött az iszonyat, az utálat, a gyűlölet úgy szenvedtem én is. Mert elgondolkodtam, hogy én mit tennék? Minek tekinteném a kimérákat? Nyilván, a tudományos magyarázat egyértelműen elfogadható nekem, nem tudnának megvenni ilyen isteni dumákkal. De velük mi lenne? Jogok? Élet, munka, család (Diamondfox)

#18 Maria Semple: Hová Tűntél, Bernadette?

“… ezen áll vagy bukik a dolog: aki közel érzi magához Bernadette-et, szeretni fogja ezt a könyvet, aki nem, azt nem fogja megnyerni semmi. Sem a formai játékok (pedig van belőlük bőven: a regény levelek, e-mailek, újságcikkek, pszichiátriai jelentések, előadások, rendőrségi akták, feljegyzések laza szövedéke), sem a tizenöt éves Bee nyomozása az anyja után (rém elszánt és okos kis vakarcs), sem a társadalomkritika (ó, azok a szúnyogok!), sem a humor (márpedig ez tényleg egy kacagtatóan vicces társasági komédia). Én azért azt mondom, érdemes próbát tenni vele – mert ha bejön, ha nem, az biztos, hogy érdekes egy darab.” (Ilweran)

Különleges könyv, különös emberekről. Családi dráma, krimi és szatira egyben. Hol megfagyasztja a szíved, hogy a legnagyszerűbb lélekmelegítő, hol nevetésre késztet valami triviális aprósággal. 🙂 Nehéz leírni miért is olyan jó, de ha már kézbevette az ember, lehetetlen letenni. (Pupilla)

#17 Margaret Atwood: Alias Grace

Ha dupla ennyi oldal lett volna, akkor is ilyen lelkesedéssel olvastam volna” – ezt írtam, miután végeztem vele. Első könyvem Atwoodtól, és ez indított el, hogy az írónő többi könyvét is elolvassam. Remek karakterek, fanyalgó társadalomkritika, erős felépítés és párbeszédek. Vajon tényleg Grace Marks a tettes? Miért érdekel ez minket ennyire, hisz nem is nálunk történt, ráadásul a 19. században?! Mégis sokaknál láttam kritikaként, hogy nem derül ki, mi a vége, megölte-e őket vagy sem, őrült vagy ravasz-e ez a lány, és ez bántja az olvasót, becsapva érezheti magát. Szerintem már az a tény, hogy Atwood elérte, hogy ennyi mindenkit érdekeljen a válasz, maga a zsenialitás. (Avilda)

Atwood egy megtörtént eseményt dolgoz fel a maga egyedi módján és előjönnek a szokásos témái: nők a férfitársadalomban, helyzetük, lehetőségeik és a társadalmi megítélés, meg annak lehetősége, hogy minden nehézség ellenére valahogy a kezükbe vegyék a sorsukat. A történet teli van feszültségekkel és titkokkal, az atmoszférája egyszerűen nem ereszt ennyi elfojtott és korlátok közé szorított élet és érzelem szinte minden lappal kitörni vágyik a sorok közül.
(Lobo)

#16 Joe Hill – Gabriel Rodriguez: Locke and Key 1.

Nagyon sötét történetről van szó, amelyhez Gabriel Rodriguez remek képeket készített. Valószínűleg működne ez regényként is, de valahogy képregényként sokkal hatásosabbnak érzem. A dark fantasy rajongói szeretni fogják, széplelkűek viszont inkább kerüljék el. (Nita)

Rendkívül izgalmas, szabályosan fotelba szegezős kötetről van szó, ahol megannyi titok és rengeteg érdekes elgondolás szövi át a történetet. Ez egy sötét, de mégis lenyűgöző világ, ahová egy kicsit in medias res módon érkezünk meg, bele az események közepébe, de ahogy lassan kibontakozik előttünk az egész, összeáll minden, és egyre többet és többet akarunk belőle. Maga a mágiarendszer szerintem nagyon eredeti és újszerű, főleg a természetfelettivel való összefonódása. Mindemellett a titkokkal teli, régi ház toposza is egy kis eredeti ízt kap itt, amellett hogy a gótikus műfaj hagyományaihoz is hű marad. Joe Hill jól lavírozik a felvetett komoly témák és a gótika sajátosságai között, és mesterien mossa össze őket. Karakterei érdekesek és egyediek, mindenkinek megvan a maga komplexitása, és ezt úgy eléggé díjaztam. A grafikai megjelenítése pedig lenyűgöző, érdemes kézbe venni, mindenképp. (Könyvekkel suttogó)

#15 Christelle Dabos A tél jegyesei

Szavak nincsenek rá, mennyire imádom ezt a skandináv steampunkos hátteret, ahogyan a komor és szűkszavú főkincstárnokot, Thornt is. Szeretem az összetettségét, ahogy azt is, ahogy a sztorit csűri-csavarja. Egy igazán igényes, izgalmas és kalandos történet ez, amit nem szabad kihagyni, ha olvasóként vonzanak az idegen világok.(Könyvekkel suttogó)

Engem egyből megfogott ez a könyv – szerettem, hogy lassan, de okosan építkezik; tetszett a szereplők sokszínűsége
Magával ragadott ez az egyedi világ, ami még sok titkot rejteget, ezért már alig várom, hogy olvassam a folytatást! Bátran ajánlom ezt a könyvet kamaszkortól, a fantasy kedvelőinek – ha pedig világirodalmi hasonlatokat kell mondanom ez egy kicsit Büszkeség és balítélet, kicsit Veszedelmes viszonyok!( Dóri)

#14-13 Gillian Flynn – Holtodiglan

Zseniális könyv az emberi kapcsolatokról és buktatóiról, és a jellemekről, személyiségekről, egy rakás kérdéssel, amit óhatatlanul fel fog tenni mindenki magában olvasás közben.
Nekem egyértelműen kedvenc lett a könyv, és ez alapján az egy könyv alapján az írónő is. Kalapot emelek előtte, ahogyan szövi a szálakat, és sikerült megalkotnia egy olyan történetet, ahol minden egyes mondatban feszültség van, és elérte egyetlen pillanat alatt, már a könyv elején, hogy ne is akarjam abbahagyni az olvasást. Most úgy érzem, a világ végéig tudnám olvasni, bár cseppet sem felemelő könyv, sőt, elég nyomasztó, de az egész annyira eltalált, annyira elvont és konkrét is egyszerre, hogy mindig akadt rajta gondolkodni valóm. Pszichothriller a szó legteljesebb értelmében.
Azóta sem olvastam ennyire jó lélektani thrillert. (Nima)

#14-13 Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinrő

Olyan volt számomra ez a könyv, mintha a személyes 101-es szobámba léptem volna be. Rengeteg olyan dologgal szembesültem itt, amitől én is rettegek, ezért a könyv felénél menekülhetnékem támadt. Végül mégiscsak folytattam az olvasást, és nem bántam meg.
Eva minden réteget lehánt a lelkéről, és az érzéseit, gondolatait teljesen pőrén nyújtja át nekünk. Nem tudom, képes lennék-e ilyen mértékű kitárulkozásra, akárcsak levelekben is.
A történet vége pedig annyira megrázott, hogy a könnyeim is félúton bennragadtak, és csak befele tudtam zokogni. Úgy érzem, most már nem vagyok teljesen ugyanaz az ember, mint aki a könyv elolvasása előtt voltam.
(Nita)

… elképesztő erejű, és rendkívüli thriller , ami annyira megmozgatott, hogy már ez megérdemelhetne egy maximum pontszámot. Mások értékeléseit olvasva viszont úgy érzem, nekem ahhoz képest nem adott maximális élményt, és fojtogató hangulata, nyomasztó légköre olyan bélyeget nyomott rá, ami miatt képtelen lennék maximálisra értékelni, vagy kedvencnek titulálni. Olvassa el aki igazán megrengető, elgondolkodtató könyvr , már-már feldolgozhatatlan drámára vágyik.
(Pupilla)

#12 Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Fantasztikus könyv, amely tökéletesen bemutatja, hogy mit érezhet egy anorexiás lány. Igazán gyönyörű, szívbemarkoló történet, amely akarva-akaratlanul gondolkodásra készteti az olvasót.
(Chris)

… az egész regény elementáris erővel hat az emberre, itt nincs feloldás, itt ha fáj valami Liának, akkor az az olvasónak is fájni fog (annak persze, aki érzelmileg nem zárkózik el a téma elől). Tetszett a néhol darabos fogalmazás, a töredék mondatok, ahogy Liában is kavarognak az érzelmek és az áthúzott gondolatokért külön dicséret Andersonnak, mert Lia valója és küzdelme az életért vagy élet ellen ott jön át igazán. A történet lezárásában sem csalódtam, nem happy end, de mégis olyan, amit el tudok fogadni, amit meg tudok érteni és amihez csak szurkolni tudok a világ összes Liájának. (Nikkincs)

#11 André Aciman: Szólíts a neveden

Nincs kétség, ez a legkedvesebb regényem az elmúlt évekből. A szerzőnek Elio, a kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató Oliver között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelmi története forsteri szépséggel mutatja meg a nemcsak két férfi, hanem két ember közötti legteljesebb egységet. Nem véletlen, hogy a film forgatókönyvét is James Ivory készítette, akinek Forster több könyvének adaptációját is köszönhetjük. Szerintem kötelező darab mindenkinek, aki szereti az igényes szépirodalmat, az LMBT irodalmat és az ókori kultúrtörténetet:)(Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett)

Vannak nagyon szép jelenetek a könyvben, amiért örülök, hogy elolvastam – magáról a szerelembe esésről, a bizonytalanságról, arról az érzésről mikor tudod előre hogy nem fog valami sokáig tartani ezért mániákusan akarod az emlékezetedbe vésni a szép pillanatokat. (Dóri)

Oszd meg!

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *