Akárcsak Nina Hill esetében, ezt a kötetet is már a megjelnése előtt vártam. Hívószavak: könyvek, déli kisváros, mágikus realizmus. Ráadásul a szerző nevét ismertem, hiszen jó adag történelmi romantikus regényt írt már, úgyhogy nem kezdővel próbálkoztam, meg így legalább megismerhetem őt is más oldalról. Amire nem figyeltem fel, már csak akkor, mikor a regény közepén tartottam, hogy ez bizony egy sorozat első része. De sebaj, mert a következő kötetek is mennek a kívánságlistámra, ugyanis tuti lesz bennük még könyvbűbáj.
Dove Pond kisvárost a Dove család alapította, akiknél ha lányok születtek, pláne egymás után hét, tuti lett valami különleges képességük. A legkisebb Dove lányt, Sarah-t mindig is érdekelték a könyvek, a városi könyvtár volt a kedvenc helye és nem csak a légkondi miatt. Aztán a kötetek elkezdtek beszélni hozzá, meséltek neki arról kinél jártak és kihez kell még eljutniuk. A város legrégibb emléke egy napló az első Dove család egyik tagjától, amely arra biztatja Saraht, hogy munkálkodjon azon: a város megmaradjon. Mert bizony az évek, évtizedek nem kedveznek a kisvárosoknak. Sőt megsúgják neki, hogy akire szüksége van, hamarosan megérkezik: Grace Wheelerre oda kell figyelni és rávenni, hogy megmentse Dove Pond-ot.
Csakhogy Grace Wheeler átmenetinek tekinti az életet Dove Pondban, de a családi körülményei úgy hozták, hogy muszáj volt otthagynia menő állását, gondoskodni az Alzheimeres nevelőanyjáról és elárvult unokahúgáról, márpedig ezt stratégiai elemzőként nem tehette meg. A lány határozottan ellenáll a városka bájának és a lakók mesterkedéseinek, hogy bevonják őt mindenféle szervezetekbe. Ő csak azért van itt, mert égből pottyant ölébe a lehetőség: jó pénzért dolgozni a polgármester mellett és szinte semmiért kaptak fedélt a fejük fölé. Csakhogy a szomszédban ott lakik Sarah, aki elhatározta: Grace barátnője lesz, ráveszi, hogy maradjon Dove Pondban és virágoztassa fel a hanyatló városkát. Hiszen talán az ő pénzügyi zsenije kell ahhoz, hogy megmeneküljenek a csődtől. Még szerencse, hogy Grace másik szomszédja a Khal Drogo szerű motoros, PTSD-vel küzdő exkatona egyáltalán nem ilyen barátságos. Sőt, Trav igyekszik távol tartani magát az új lakóktól, csakhogy ez neki is egyre nehezebben megy, mert örökölt macskája és Grace unokahúga nem hagynak neki békét.
Sarah-nak fel kell kötnie a gatyáját, ha be akar Grace páncélja mögé jutni, Grace-nek pedig meg kell tanulnia segítséget kérni és elfogadni a barátságot.
Majdnem teljesen azt kaptam, amit vártam. Talán kicsit kevesebb volt benne maga a könyvekkel suttogás, mint vártam, mert Dove Pond lakói Sarah képességét adottnak vették, nem kérdőjelezték meg, hogyha kezükbe nyom egy könyvet azt miért is teszi, jó oka kell hogy legyen rá. Grace pedig nem akart ugye belemélyedni a különleges kisváros különc lakóinak megismerésébe, úgyhogy nem forszírozta Sarah dolgait. Ugyanakkor jó volt megismerkedni a különc lakókkal, s a szerző nem egy komoly témát hozott be a regénybe. Nagyon megható volt Grace mennyire szerette Mamma G-t, aki felnevelte, s milyen nehéz volt neki végignézni, ahogy az idős hölgy egyre több mindent felejt el. Kiváló ellenpont volt amikor Trav szemszögéből olvashattuk a történeteket, aki folyamatosan idézte fel, hogy milyen is volt neki gondoskodni a hasonló betegséggel küzdő apjáról az öreg utolsó éveiben. A férfi PTSD-je is jól kidolgozott motívum volt a történetben és bár eleinte fura volt a három szemszög, később megszoktam. Mert hol Sarah, hol Grace hol pedig Trav oldaláról olvashattunk, de szerencsére mindig harmadik személyben.
Kicsit olyan érzésem volt, hogy miután elkezdte írni Karen Hawkins a könyvet, utána jött volna rá, hogy ebből bizony sorozat kéne, hogy legyen, ezért a hosszú felvezetést követően csak Grace-re koncentrált és a befejezés kicsit összecsapott lett. Mivel azonban alapjában kellemes kikapcsolódást adott a könyv, a stílusa igazi mesélős volt, sok-sok történettel és mellékszereplővel, érdekelnek a folytatások is. Hiszen Sarah-ról és élete néhány múltbéli eseményéről csak utalásokat kaptunk, de ahhoz eleget, hogy felpaprikázza a kíváncsiságomat.
Karen Hawkins biztos kézzel hozta a mesét egy furcsa déli kisvárosról, ugyanakkor meglepett, hogy romantikus írói hátteréhez képest a románc mennyire a háttérbe volt szorulva és kicsit kurtán-furcsán gyorsan intéződött el… valahogy úgy éreztem, sokkal jobban lefoglalja őt is az, hogy Dove Pondról és lakóiról írjon, mint a romantikáról 🙂
Végülis megértem, hiszen jó volt olvasni is róluk.
Kiadó: Simon Schuster Audio
Megjelenés: 2019
Terjedelem: 368 old.
Sorozat: Dove Pond #1
ISBN: 9781982105549
Honnan: vásárlás, saját példány
A borítója miatt már a megjelenést követően felkerült a listámra, aztán ugyanezek a címszavak bűvöltek el még jobban, mint téged 🙂 Örülök, hogy írtál róla, mert így még inkább el akarom olvasni 🙂
Szuper, kíváncsi vagyok neked hogy fog tetszeni 🙂